!

Vörösmarty Mihály magyar

Mihály Vörösmarty

1800. december 1. (Pusztanyék) – 1855. november 19. (Pest)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 2 film

Könyvei 58

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Vörösmarty Mihály: Zalán futása
Vörösmarty Mihály: Versek / Csongor és Tünde
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei
Vörösmarty Mihály: Tündérvölgy / A Délsziget / A Rom
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály válogatott versei
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / A rom / A két szomszédvár
Vörösmarty Mihály: Remény s emlékezet
Katona József – Vörösmarty Mihály – Madách Imre: Bánk bán / Csongor és Tünde / Az ember tragédiája
Petőfi Sándor – Arany János – Fazekas Mihály – Vörösmarty Mihály: János vitéz / Toldi / Lúdas Matyi / Szép Ilonka

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár · Európa Diákkönyvtár · Osiris Klasszikusok · Osiris Diákkönyvtár · Populart Füzetek · Füveskönyvek · Millenniumi Könyvtár · Matúra klasszikusok · A magyar költészet kincsestára · Helikon klasszikusok · Kincses Könyvek · Diákkönyvtár · NTK-klasszikusok · Kiskönyvtár · Klasszikus magyar líra · A magyar irodalom gyöngyszemei · Nemzeti Színház Színműtár · Diákkönyvek · Könyvkincstár · Fekete verseskötetek · Fehér verseskötetek · Olcsó könyvtár · Iciri-piciri könyvek · A magyar irodalom remekei I. · Remekírók képes könyvtára · Magyar Klasszikusok · Európa Diákkönyvtár

Fordításai 22

William Shakespeare: Lear király
William Shakespeare: Öt dráma
William Shakespeare: Julius Caesar
William Shakespeare: Négy dráma
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei
William Shakespeare: William Shakespeare összes drámái III.
William Shakespeare: Dalok és szonettek
William Shakespeare: A szerelemről
William Shakespeare: Drámák
William Shakespeare: Shakespeare drámák

Antológiák 28

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 360.
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Micsoda madár!
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 360 XL

Róla szóló könyvek 24

Háy János: Kik vagytok ti?
Jolsvai András: Nincsen számodra hely
Bertók László: Így élt Vörösmarty Mihály
Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey és Vörösmarty kora és szelleme
Hamar Péter (szerk.): Vörösmarty Mihály
Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza
Szilágyi Márton: Hagyománytörések
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Balassa Imre: Itt élned, halnod kell
Rajnai László: Vörösmarty Mihály

Népszerű alkotóértékelések

Kantele>!

Vörösmarty Mihály

Vannak költők, írók, alkotók, akiknek a sorait olvasva rájövök, hogy mennyire kihasználatlan a magyar nyelv úgy, ahogy én beszélem. (Ez persze egy csúnya kifejezés.) Szóval Vörösmarty ilyen, ízlelgeti kell a szavait és akkor az ember percek alatt belefeledkezik, hiába nem szereti a csatákat vagy a meséket.
A verseit bár szeretem, de a Zalán futása az, ami nem hagyott szabadulni magától és a Csongor és Tünde az, amit minden évben felütök, hogy képzeletben színpadra állítsam. Persze egyik sem egyszerű, sőt, kifejezetten nehezen befogadhatóak néhol, de minden pillanatban lenyűgöz.


Népszerű idézetek

atalant I>!

TÜNDE, ILMA
jőnek

TÜNDE
Ilma, én meghalok.

ILMA
Ah, ne halj meg, asszonyom,
Nincs hová temesselek.

1 hozzászólás
ilu_milu>!

Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámul földet és eget;
De ifjúsága gyorsan elmúlik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amíg él,
Túr és tűnődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanul
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltűnik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

124. oldal

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

(…) a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.

Első felvonás

Frank_Spielmann I>!

Éj

Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
Megszűnt a régi alvó nyúgalom:
A test megindúlt, tett az új erő,
S tettekkel és mozgással gazdagon
Megnépesűlt a puszta tér s idő,
Föld és a tenger küzdve osztozának
Az eltolt légnek ősi birtokán;
Megszünteté a tenger habjait,
S melyet haraggal ostromolt imént,
Most felmosolyga mélyiből az ég;
S mint egy menyasszony, szépen és vidáman
Virágruhába öltözött a föld.
A por mozogni kezdett és az állat,
S királyi fejjel a lelkes porond,
Az ember lőn, és folytatá faját,
A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. –
Sötét és semmi vannak: én vagyok,
A fény elől bujdokló gyászos Éj. –
A féreg, a pillanat búboréka,
Elvész; idő sincs mérve lételének.
Madárt a szárny, a körmök állatot
Nem váltanak meg, kérges büszke fát
Letesznek századoknak súlyai.
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

5 hozzászólás
Sapadtribizli P>!

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Előszó

Aquarius >!

Fáradtam annyit éjimen s naponnan,
Hogy azt mondhassam, semmit sem tudok! –
És mégis ezt a nemtudást nem adnám
Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi.

2. felvonás

kisginny>!

Mert az álom édes álom
Arról, kit szívünk szeret.
[Ilma]

IV. felvonás