Voltaire francia

– De hát akkor – mondta Candide – mi végből teremtették a világot?
– Hogy legyen min mérgelődnünk.

Huszonegyedik fejezet

– Mi az az optimizmus? – (…) Semmi más, sajnos (…), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.

A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.

A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.

– De hát akkor, – mondta Candide, – mi végből teremtették a világot?
– Hogy legyen min mérgelődnünk, – válaszolt azonnal Martin.

189. oldal, Candide

Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

97. oldal

(…) mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?

(…) az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

97. oldal, Harmincadik fejezet

Egy úrinőt, nem mondom, meggyalázhatnak egyszer-kétszer, de attól csak még jobban megszilárdul az erénye.

147. oldal, Candide

A lányok hamarabb megtanulják, mi az érzés, mint a férfiak, mi a gondolkozás.

Tizennyolcadik fejezet