!

Vladimir Nabokov orosz

Владимир Набоков

1899. április 22. (Szentpétervár) – 1977. július 2. (Montreux)

Teljes névВладимир Владимирович Набоков
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Nabokov
Facebookhttp://www.facebook.com/vladimirnabokovauthor

Képek 3

Könyvei 49

Vladimir Nabokov: Lolita
Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre
Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Vladimir Nabokov: Nevetés a sötétben
Vladimir Nabokov: Másenyka
Vladimir Nabokov: A szem / A bűvölő
Vladimir Nabokov: Lolita (angol)
Vladimir Nabokov: Tündöklés
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Kapcsolódó sorozatok: Összegyűjtött elbeszélések

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, Fehér Holló Könyvek, Bronzlovas

Fordításai 2

The Song of Igor's Campaign
Vladimir Nabokov: King, Queen, Knave

Antológiák 2

M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák
Ottlik Géza (szerk.): Autóbusz és iguána

Róla szóló könyvek 2

Hetényi Zsuzsa: Nabokov regényösvényein
Karátson Endre: Baudelaire ajándéka

Népszerű alkotóértékelések

>!
Chöpp 

Vladimir Nabokov

Ambivalens érzéseim nem változtatnak írásai tökéletességén.

2 hozzászólás
>!
bebo98

Vladimir Nabokov

Nagyon eredeti és sajátos stílusban ír.Kedvelem.


Népszerű idézetek

>!
Stone P

A mező tavasszal kicseréli mezét
a fezőr nyaranta leveszi a fezét
a rezonőr gyakran nem leli a rezét
a kígyó, ha sétál, zsebre vágja kezét…

267-268. oldal

87 hozzászólás
>!
Niki_

Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo, ahogyan ott állt, egy méter ötven centis mivoltában egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola volt. Az iskolában Dolly. Aláírásakor Dolores, de a karomban mindig Lolita.

>!
encsy_eszter

A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat.

313. oldal

>!
Kuszma P

Nos, őszintén szólva, engem mindig irritált az az önelégült meggyőződés, hogy a tudatfolyam kis hullámzása, némi egészséges obszcenitás és egy csipetnyi kommunizmus bármilyen ócska mosogatóvödörben alkimista módon, automatikusan ultramodern irodalmat hoz létre, és vigyen el az ördög, ha nem tartom fenn azt az álláspontomat, hogy amint a művészet politikával keveredik, azonnal az ideológiai fércmű szintjére süllyed.

144-145. oldal - Tavasz Fialtában (Európa, 2015)

3 hozzászólás
>!
le_miserable

Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem első látásra
>!
zoja

Miért reméltem, hogy külföldön boldogok leszünk? A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat.

251. oldal

>!
Kuszma P

(…) s aztán az égen nem maradt más, csak egy magányos csillag, mely *-ként utal egy fellelhetetlen lábjegyzetre.

Idők árja, idők apálya

3 hozzászólás
>!
rlb_32557241

Képzelj el; ha el nem képzelsz, én nem létezem…

Első rész, 29., 137. oldal

8 hozzászólás
>!
Kuszma P

(…) ha én író volnék, csak a szívemnek engedném, hogy képzelete legyen, és egyébként az emlékezetre hagyatkoznék, az ember igazságának erre a hosszan elnyúló alkonyi árnyékára.

Tavasz Fialtában

5 hozzászólás
>!
Carmilla 

Gyakran észrevettem, hogy hajlamosak vagyunk barátainkat afféle változatlan jellemvonásokkal felruházni, amilyenekkel csak az irodalmi hősök rendelkeznek az olvasók tudatában. Akárhányszor ütjük is fel a Lear királyt, sosem látjuk a derék királyt hangos tivornyán, kupáját csapkodva, búját feledve boldogan ölelkezni három leányával és azok ölebeivel. Emma sosem támad föl Flaubert jókor hullatott apai könnyeinek együttérző sójától. Bármilyen fejlődésen megy is át ez vagy az a népszerű hős a könyv elejétől a végéig, számunkra a sorsa rögzített, és hasonlóképpen várjuk el barátainktól is, hogy kövessék ezt vagy azt a logikus, szokványos mintát, melyet kitűztünk számukra, így azután X sosem fogja megkomponálni azt a halhatatlan muzsikát, mely felülmúlná a tőle megszokott másodrangú szimfóniákat. Y sosem követ el gyilkosságot. Z semmilyen körülmények között el nem árul bennünket. Mindezt gondolatban elrendeztük már. s minél ritkábban találkozunk egy bizonyos személlyel, annál nagyobb elégedettségünkre szolgál, hogy valahányszor csak hallunk felőle, ellenőrizhetjük, mily engedelmesen idomul a róla alkotott elképzeléseinkhez. Az általunk megelőlegezett sorsban bekövetkező fordulatokat aztán nem pusztán rendellenességként, hanem erkölcstelenségként éljük meg. Inkább soha ne is ismertük volna szomszédunkat, a nyugdíjas hot-dog-árust, ha kiderül róla, hogy épp most adta ki századunk legnagyobb költeményeit tartalmazó verseskötetét.

2. rész, 27. fejezet

2 hozzászólás