Vladimir Nabokov amerikai orosz
1899. április 22. (Szentpétervár) – 1977. július 2. (Montreux)
| Teljes név | Владимир Владимирович Набоков |
|---|---|
| Nem | férfi |
| @vladimirnabokovauthor |
Képek 6
Könyvei 59
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Fehér Holló Könyvek Magvető · Magvető Remekírók Magvető · Nagyvilág könyvek Nagyvilág · Bronzlovas Kráter · Összegyűjtött elbeszélések Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Penguin Modern Classics Penguin angol · Penguin Modern Penguin angol · Penguin Essentials angol
Fordításai 2
Antológiák 15
Róla szóló könyvek 2
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
A mező tavasszal kicseréli mezét
a fezőr nyaranta leveszi a fezét
a rezonőr gyakran nem leli a rezét
a kígyó, ha sétál, zsebre vágja kezét…
267-268. oldal
A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat.
313. oldal
Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.
Nos, őszintén szólva, engem mindig irritált az az önelégült meggyőződés, hogy a tudatfolyam kis hullámzása, némi egészséges obszcenitás és egy csipetnyi kommunizmus bármilyen ócska mosogatóvödörben alkimista módon, automatikusan ultramodern irodalmat hoz létre, és vigyen el az ördög, ha nem tartom fenn azt az álláspontomat, hogy amint a művészet politikával keveredik, azonnal az ideológiai fércmű szintjére süllyed.
144-145. oldal - Tavasz Fialtában (Európa, 2015)
Képzelj el; ha el nem képzelsz, én nem létezem…
137. oldal, Első rész, 29.
[…] s aztán az égen nem maradt más, csak egy magányos csillag, mely *-ként utal egy fellelhetetlen lábjegyzetre.
Idők árja, idők apálya
Gyakran észrevettem, hogy hajlamosak vagyunk barátainkat afféle változatlan jellemvonásokkal felruházni, amilyenekkel csak az irodalmi hősök rendelkeznek az olvasók tudatában. Akárhányszor ütjük is fel a Lear királyt, sosem látjuk a derék királyt hangos tivornyán, kupáját csapkodva, búját feledve boldogan ölelkezni három leányával és azok ölebeivel. Emma sosem támad föl Flaubert jókor hullatott apai könnyeinek együttérző sójától. Bármilyen fejlődésen megy is át ez vagy az a népszerű hős a könyv elejétől a végéig, számunkra a sorsa rögzített, és hasonlóképpen várjuk el barátainktól is, hogy kövessék ezt vagy azt a logikus, szokványos mintát, melyet kitűztünk számukra, így azután X sosem fogja megkomponálni azt a halhatatlan muzsikát, mely felülmúlná a tőle megszokott másodrangú szimfóniákat. Y sosem követ el gyilkosságot. Z semmilyen körülmények között el nem árul bennünket. Mindezt gondolatban elrendeztük már. s minél ritkábban találkozunk egy bizonyos személlyel, annál nagyobb elégedettségünkre szolgál, hogy valahányszor csak hallunk felőle, ellenőrizhetjük, mily engedelmesen idomul a róla alkotott elképzeléseinkhez. Az általunk megelőlegezett sorsban bekövetkező fordulatokat aztán nem pusztán rendellenességként, hanem erkölcstelenségként éljük meg. Inkább soha ne is ismertük volna szomszédunkat, a nyugdíjas hot-dog-árust, ha kiderül róla, hogy épp most adta ki századunk legnagyobb költeményeit tartalmazó verseskötetét.
2. rész, 27. fejezet
[…] ha én író volnék, csak a szívemnek engedném, hogy képzelete legyen, és egyébként az emlékezetre hagyatkoznék, az ember igazságának erre a hosszan elnyúló alkonyi árnyékára.
Tavasz Fialtában