!

Vladimir Bartol szlovén

1903. február 24. (San Giovanni, Trieszt, Osztrák-Magyar Monarchia) – 1967. szeptember 12. (Ljubljana, Szlovénia)

Nemférfi

Könyvei 1

Vladimir Bartol: Alamut

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Hogy teremtésünkkor csalóka érzékszerveket is kaptunk, azt már Démokritosz felfedezte. Szerinte nincsenek színek, nincsenek hangok, nincs keserű meg édes, nincs meleg meg hideg, csak atomok vannak, és tér. Empedoklész viszont rájött, hogy minden tudásunkat az érzékszerveink közvetítik. Amit nem fognak fel, azt az agyunk se tudja. Vagyis ha érzékszerveink csalnak, tudásunk se lehet hibátlan, hiszen érzékszerveinkből táplálkozik.

Tizenegyedik fejezet

Lunemorte P>!

Hérakleitosz szerint a világmindenség egy véletlenszerűen összehordott szemétdomb, amit az idő rendez el. Az idő olyan, mint a gyerek: játszik a színes kövekkel, összerak belőlük valamit, aztán amit összerakott, lerombolja. Milyen pompás hasonlat! Az idő olyan, mint az uralkodó, mint a művész. Az ilyen emberek építő, alkotó szenvedélyéhez hasonlítható az az érthetetlen akarat, amely a világokat igazgatja. Életre hívja őket, majd eltemeti. De ameddig fennállnak, egyedülvalók, önmagukba zártak, alá vannak vetve szigorú törvényszerűségüknek. Ilyen világban élünk mi is. Alárendeljük magunkat törvényeinek, része vagyunk, nem menekülhetünk tőle.

Tizenegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Epheszoszi Hérakleitosz
Lunemorte P>!

Hol a csudában van megírva, hogy életünk ezen a bolygón szintén nem csalás?! Azt, hogy valami „igaz”, vagy pusztán álom, csak a tudatunk dönti el.

Tizenegyedik fejezet

Lunemorte P>!

El vagyunk vágva a világtól, így aztán egymásnak örülünk.

Első fejezet

Lunemorte P>!

– Engem nem csapsz be. A szívedbe látok.

Első fejezet

Lunemorte P>!

Prótagorasz azt mondta, hogy mindannak, ami van, az ember a mércéje. Amit az ember nem észlel, az nincs; amit észlel, az van.

Tizenegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Prótagorasz
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Nap mint nap kiderül, milyen hamisak és tévesek a feltételezéseink. Milyen törékeny a boldogságunk. Milyen alaptalan gyakran a búslakodásunk. Nem csoda, hogy a bölcs embert a boldogság is, a boldogtalanság is hidegen hagyja! És hogy csak az együgyűek és bolondok tobzódnak a boldogságban!

Tizenegyedik fejezet

Lunemorte P>!

Az ember szelleme, elméje, lelkesedése szárnyalna, mint a sas, ha nem gátolná benne egy hallatlan akadály. Ez az akadály a testünk, minden gyengeségével. Mutassatok nekem olyan fiatalt, akinek ne volnának magasröptű tervei. És mégis, ezer közül csak egy valósítja meg őket. Vajon miért? Kényelemre és lustaságra hajlamos testünk tart a nehézségektől, amelyek egy magasrendű cél elérésével járnak. Testünk alantas szenvedélyei bénítják akaratunkat, nemes tettrekészségünket. Úrrá lenni ezeken a szenvedélyeken, megszabadítani szellemünket a béklyóitól – ez a gyakorlataink célja. Meg kell acélozni akaratunkat, és eltökélten a meghatározott célra irányítani. Mert csak így leszünk képesek nagy tettekre, áldozatkész cselekvésre. Vagyis nem válik belőlünk a gyarló testüket szolgáló ezrek egyike, hanem megközelítjük annak a kiválasztottnak az erényeit, aki ura esendő testének. Erre törekedjünk!

Második fejezet

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Tanulni, mindennek utánanézni – ez volt az első szenvedélyem.

Hatodik fejezet