!

Vjacseszlav Ivanov orosz

1866. február 28. (Moszkva) – 1949. július 16.

Tudástár · 31 kapcsolódó alkotó

Teljes névVyacheslav Ivanovich Ivanov, Вячесла́в Ива́нович Ива́нов
KatalógusnévIvanov, Vjacseszlav

Képek 1

Könyvei 2

Vjacseszlav Ivanov: Nyelv, mítosz, kultúra
Vjacseszlav Ivanov: Lermontov

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A kultúra mesterei Művelt nép

Antológiák 9

E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Baranyi Ferenc (szerk.): A szív szonettjei
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Szalma Natália (szerk.): Orosz szimbolista költők
Pór Judit (szerk.): Édes gyönyörűség
Kormos István (szerk.): Szerelmes ezüst kalendárium
Zöldhelyi Zsuzsa – Szőke Katalin (szerk.): Orosz költők antológiája
Rab Zsuzsa (szerk.): Dobok és fuvolák

Róla szóló könyvek 1

Bakcsi György: Orosz századforduló

Népszerű idézetek

Fisu P>!

Mihail Jurjevics Lermontov, a nagyszerű költő, az 1830/40-es évek orosz irodalmának kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Művészi hagyatékának történelmi jelentősége szorosan összefügg a negyvenes évek orosz irodalmának azzal a forradalmi és demokratikus irányzatával, melynek élén Belinszkij állott.
A 19. század negyvenes-hatvanas éveinek feudális Oroszországában, amikor „minden társadalmi kérdés a hűbériség és a hűbéri csökevények elleni harcba torkollott", Lermontovot, mint a fennálló állapotok forradalmi tagadásának költőjét együtt emlegették Herzennel és Belinszkijjel. Nem hiába mondta Herzen, hogy Lermontov „teljes egészében a mi nemzedékünkhöz tartozik".
Lermontov demokrata költő volt. Irodalmi munkássága néhány évvel a dekabrista felkelés után kezdődött. I. Miklós cár reakciós kormányzatának nyomasztó időszakában lépett fel mint a feudalizmus, az önkényuralom, a nemesi-hivatalnoki társadalom leleplezője. Az osztályharc kiéleződése, a nép forradalmi hangulatának megerősödése, a parasztok egyre növekvő küzdelme a feudális jogrend ellen – mindez jelentősen befolyásolta Lermontov költészetének fejlődését: költészetét mélységes leleplező és tiltakozó szenvedély hatja át. Említsünk meg csak ennyit: a 19. század negyvenes éveiben a parasztlázongások olyan méretet öltöttek, hogy még I. Miklós zsandárai is ilyeneket írtak hivatalos jelentéseikben: „A jobbágyrendszer lőporraktár az állam épülete alatt". Ezért foglal el oly jelentős helyet Lermontov költészetében éppen a parasztok feudalizmus-ellenes küzdelme.
Dobroljubov kitűnően mutatott rá Lermontov művészi pályájának jelentőségére. Ezt írja: „Lermontovnak természetesen óriási tehetsége volt és, minthogy már korán észrevette a korabeli társadalom hiányosságait, azt is megértette, hogy e hamis útról a menekülés egyes-egyedül csak a népben található meg. Ennek bizonyítéka Hazám című csodálatos költeménye, melyben határozottan felülemelkedik a hazafiasság minden előítéletén és őszintén, tisztán, ésszerűen értelmezi a hazaszeretetet."