!

Vitéz Ferenc

KatalógusnévVitéz Ferenc

Könyvei 17

Vitéz Ferenc: Báránykönnyek
Vitéz Ferenc: A táncosnő halála
Vitéz Ferenc – Komiszár János: Szirmok csókolóznak…
Vitéz Ferenc: Beszédgyakorlatok
Vitéz Ferenc: Ahol
Vitéz Ferenc: Az öröm alján
Vitéz Ferenc: Labirintusok
Vitéz Ferenc: A városról
Vitéz Ferenc: Busznovellák
Vitéz Ferenc: Lázadó galamb

Szerkesztései 2

Vitéz Ferenc – Pinczés István (szerk.): Cseresznyevirág-sziromlevél / Cherry Blossom Petal / 桜の花びら
Hodossi Sándor – Konc Karola – Vitéz Ferenc (szerk.): Csillag vagy!

Antológiák 1

Mercs István (szerk.): Külön mítoszvilág

Népszerű idézetek

giggs85>!

Néha még találkozunk, akkor ismét csak próbáljuk, bár egyre kevesebb elszántsággal tesszük ezt, feleleveníteni a régi szolidaritást, azt, hogy volt közünk egymáshoz, mindig és mindenben számíthattunk a másikra. De ez ma már nem működik, ez a barátság már csak múlt időben él bennünk, talán sokkal több fájdalmat okozva a hiánnyal, azzal, hogy magától minősült át felületes emberi kapcsolattá, mintha csúnyán és véglegesen összevesztünk volna. Azt hiszem, erről még beszélnünk kellene egyszer, egymás, de leginkább a magunk szemébe mondani, kimondani, hogy már nem vagyunk barátok, és megtalálni azt a pontot, ahol kezdett meghalni ez a kapcsolat.

giggs85>!

Egyszer azt mondta: ő azt gondolta, egy virágot vett el feleségül.
Én azt válaszoltam erre, hogy soha nem akartam virág lenni.
Úgy folytatta, hogy ez nem az én hibám, ő gondolta rosszul. Nem formálhatja a benne élő virág arcához a nőt, akivel él.
Talán ezért vált bennem egyre erősebbé az a meggyőződés, hogy amikor virágot vesz, nem is engem akar megajándékozni, hanem saját magát.

giggs85>!

Már-már azon a ponton vagyok, hogy kezdem nem szeretni Dittét azért, amiért ő ennyire szeret engem. Hogy minden mozdulatával azt fogalmazza meg: igen, fel lehet adni mindent egy másik emberért.

giggs85>!

István még hatvanéves korában is meg akarja tartani magának azt az illúziót (ami egyben a valóság is), hogy képes a szerelemre.

Tutajos>!

„Debrecenből kerültem elő szobrásznak, hogy, hogy nem, ezt magam sem értem – írta Medgyessy 1944-es önéletrajzában. – Hiszen Debrecen sohasem volt nagyon termőföldje a művészeteknek. De befogadója sem. Inkább bizalmatlan, gyanakodó, mint lelkesedő fajta. Csokonai állapította meg róla, hogy a kövér disznók és a sovány poéták városa.”

57. oldal (Néző Pont, 2008)

Vitéz Ferenc: A táncosnő halála Metafizikus detektívregény

8 hozzászólás
>!

A mítosztalanított, a mese nélküli világ boldogságellenes.

52. oldal

>!

49. Hajléktalan

A templomot Isten hajlékának nevezik. De az Isten csak akkor van benne otthon, ha vele vannak az emberek is. Hiába épülnek a templomok, Isten hajléktalan marad, ha az emberek jobban érzik magukat a tévé előtt.

34. oldal

pelz P>!

A városról, ahol élek,
már nem tudok mást elmondani,
mint Téged.

(111.)

rekettyevirág P>!

Arra gondolt, hogy volt a nő arcában valami szoborszerű. Persze, a halál teszi szoborrá az arcot, és nem feltétlenül az utolsó pillanatokat merevíti ki. Inkább összegzi a sorsot az ember maszkja, általa talán végig lehet követni az egész életet.

28. oldal

Vitéz Ferenc: A táncosnő halála Metafizikus detektívregény