Vissy Károly
Katalógusnév | Vissy Károly |
---|
Könyvei 1
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Univerzum Könyvtár Kossuth
Népszerű idézetek
1966. június 13.
[…]
A Ferencváros 3:1-re győzött a Honvéd ellen, Földi Imre új világrekordot állított fel. Mindennap két alkalommal hallgatom a „Szülőföldünk” adásait. Nagyon elégedett vagyok a műsorral. A rövid adásidő arra kényszeríti a műsor szerkesztőit, hogy röviden közöljék mondanivalójukat, mégis meglepően jó keresztmetszetet kap a hallgató a hazai eseményekről.
172. oldal
1966. április 18.
A reggeli felszállás után ismét a készülék mellé ültem, és most már igazi örömmel, mert “mirnij”-i idő szerint 8 óra 10 perckor a Ferencváros-Tatabánya labdarúgó mérkőzést közvetítette Szűcs Ferenc, majd a Honvéd-Vasas mérkőzést Szepesi György. Nagyon izgalmas volt a közvetítés, mert a Tatabánya vezetett 1-0-ra. Egy szurkoló számára nem jó az, ha kedvenc csapata vesztésre áll. Fenyvesi beadását Varga a kapuba fejeli 1:1! A tatabányai Csernai lő: 2:1! Albert maga mögött hagyja a tatabányai védelmet, és védhetetlen gólt lő, 2:2-es eredménnyel ér véget a mérkőzés.
9 óra 53 perckor az adás hirtelen véget ér. A bemondó csak ennyit mondott: “Szülőföldünk magyar nyelvű adása véget ért, búcsúzunk hallgatóinktól.” Sajnos sem a hullámhosszat, sem az adások időpontjait nem sikerült megtudnom.
“Mirnij” és Budapest között hat óra az időkülönbség, valószínű, hogy a hallgatott adás közép-európai időben 15-16 óra között volt. Az adást 9,8 MHz-en fogtam.
167. oldal
1966. július 14.
Nagyon vártam a Labdarúgó Világbajnokság kezdetét, elsősorban azért, mert reménykedtem, hogy a magyar labdarúgás kilábal a hullámvölgyből. Amikor 3:1-re megvertük Brazíliát, abban bizakodtam, hogy ez az elképzelés teljesül! De sajnos a folytatás elmaradt.
[…]
177. oldal
1967. március 25.
[…]
A hajón is hallgatom a „Szülőföldünk” adásait, mint ahogy a „Mologyozsnajá”-n is hallgattam. Magnófelvételt is készítettem Szepesi György ama riportjáról, amelyben a Vasas dél-amerikai sikereiről számol be.
201. oldal
Kiléptem a fedélzetre. A csípős sarkvidéki szél szemembe vágta a szállingózó, érdes hószemeket. A hosszú, átvirrasztott éjszaka után jól esett a friss levegő. A korlátnak dőltem. A távolban, mint fehérre meszelt soktornyú templom állta a hullámok ostromát egy – látszólag mozdulatlan – fantasztikus formájú, hatalmas jéghegy. Valószínűtlen és álomszerű volt mindez. A karomba kellett csípnem, hogy valóban elhihessem: az Indiai-óceán déli részén vagyok, valahol félúton Ausztrália és Antarktisz között, a jéghegyek birodalmában.
(METEOROLÓGIAI KUTATÓÚTON KÉT ÓCEÁNON ÉS A DÉLI-SARKVIDÉKEN (VAGY: ÖTVENNÉGYEZER KILOMÉTER EGY TUDOMÁNYOS KUTATÓHAJÓN) / Irány Antarktisz! / Szilveszter a jéghegyek között)
315. oldal