!

Virginia Woolf brit

1882. január 25. (London) – 1941. március 28. (Rodmell, UK)

Teljes névAdelina Virginia Stephen
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Virginia_Woolf
Facebookhttps://www.facebook.com/VirginiaWoolfAuthor

Képek 15

Könyvei 52

Virginia Woolf: Orlando
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Virginia Woolf: A világítótorony
Virginia Woolf: Flush
Virginia Woolf: A hullámok
Virginia Woolf: Saját szoba
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway (angol)
Virginia Woolf: Felvonások között
Virginia Woolf: Az évek
Virginia Woolf: Jacob szobája

Antológiák 7

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Osztovits Levente (szerk.): Előjáték
Géher István (szerk.): Ellenfelek
Louise A. DeSalvo – Mitchell A. Leaska (szerk.): The Letters of Vita Sackville-West and Virginia Woolf
Louise Welsh (szerk.): Ghost
V. A. Skorodenko (szerk.): English short stories of the 20th century
Szekeres György (szerk.): Írók írókról

Róla szóló könyvek 16

Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa
Alexandra Harris: Virginia Woolf
Alma H. Bond: Ki ölte meg Virginia Woolfot?
Tandori Dezső: Kilobbant sejtcsomók
Nigel Nicolson: Virginia Woolf
Csáki Rita: Belső Szoba: Virginia Woolf
Sue Roe – Susan Sellers (szerk.): The Cambridge Companion to Virginia Woolf
Séllei Nóra: A másik Woolf
Osztovits Levente: Közvetítés
Hermione Lee: Virginia Woolf

Alkotói polc

>!
tasiorsi

Virginia Woolf 33 alkotói Bővebben

Virginia Woolf: Messzeség
Virginia Woolf: Éjre nap
Virginia Woolf: Jacob szobája
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Virginia Woolf: A világítótorony
Virginia Woolf: Orlando
Virginia Woolf: A hullámok
Virginia Woolf: Flush
Virginia Woolf: Az évek
Virginia Woolf: Felvonások között
3 hozzászólás

Népszerű alkotóértékelések

>!
EBrody I

Virginia Woolf

Sokszor nem emlékszem, hogy pontosan mi is volt a cselekmény a könyveiben – ha volt egyáltalán –, mert nem is az a fontos. Minden egy nagy leírás, tele hömpölygő, szinesztézikus mondatokkal. Ennek akkora mestere, hogy ha egy búzamezőről írna, akkor nem elégedne meg annyival, hogy csak azt képzeljem el, hogy ott állok a közepében, tűz rám a nap, és a langyos szél szalma illattal leng körül. Nem, ő egy plusz réteget rak minderre, ő nem éri be a puszta képzelgéssel, keveselli az érzékszerveket. Megcáfolja azt a közhelyt, hogy „vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal kifejezni”, mert ő a világ rezdüléseit pontosan tudja interpretálni, sőt, nekem is felnyitotta a szemem, így már én is érzem a körülöttem rezgő atomokat. Mintha a mindennapjaimat az ő érzékenységével látnám, mintha az ő különleges képzettársításai narrálnák a képet. Rendkívül sokat köszönhetek neki, miatta tudok már távolabbra nézni, mint az orrom hegye.

>!
Sunflowers P

Virginia Woolf

Nem lenne szabad értékelést írnom Róla, hiszen még be sem fejeztem az Évek című regényét.. de úgy érzem, szerelmes vagyok.
Sosem találkoztam még íróval, írónővel aki képes az esőt több szemszögből szemléltetni, ráadásul ennyire csodálatosan. Egész idő alatt úgy éreztem, hogy én is egy esőcsepp vagyok, ami a többiekkel csordul végig az ablakon.
A szereplőket annyira realisztikusan ábrázolja. Odafigyel a részletekre. Egyszerűen.. hihetetlen.

>!
Vadbarack

Virginia Woolf

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő a kedvenc íróm. Nagyon sokban hasonlítunk egymásra, az élettörténete pedig szívhez szóló. Rendkívüli szenvedéllyel állt hozzá a munkájához, és az a legszomorúbb, hogy ő nem tartotta magát akkora tehetségnek, mint amilyen valójában volt. Az egész élete egy küzdelem volt, melynek a mániás depresszió lett a győztese. A témák, amikről akkoriban esszéket írt, még a mai világban is megállják a helyüket. Nem sok ilyen tehetséges ember van, mint ő.

>!
Jenci_néni

Virginia Woolf

Woolf 3 mondata, de kb random 3 mondata elég volt, hogy a kedvenc íróm legyen. Ehhez Lemnek vagy Pelevinnek teljes könyveket kellett írniuk. De még Cserna-Szabó Bandinak is legalább egy novellát. Woolf-tól elég 3 mondat.
Ha jönnek a tűzőrök és minden könyvemet elégetik, a Saját szobát a testemen fogom megmenteni az utókornak, vagyis magamnak későbbi újraolvasásra.

3 hozzászólás
>!
Ellie_Andrews P

Virginia Woolf

Ő az a nő, aki bizonyos szinten példakép számomra. Írásait tekintve kérdés nélkül. Forradalmi volt, merész, kimagasló, bár sajnos az ő zsenialitását nem választotta el az a bizonyos hajszál az őrülettől. Hiába kutatom a szavait valamiféle rejtett üzenet után, nem tudok rájönni, a zsenialitásába őrült bele, vagy az őrület csinált belőle zsenit. Alapvetően azt hiszem lényegtelen is, melyik volt előbb és okozta a másikat. Csodálatra méltó jelenség volt, nőként, társadalmi hangadóként és íróként is. A könyvei egytől egyig csodálatosak. A „A hullámok” jóformán valóban morajló hullámként ide-oda vergődő, folyamatos, mégis meg-megbukó, napfényben felcsillanó, egymásba fonódó gondolatai egyszerűen minden alkalommal lenyűgöznek. A Mrs. Dalloway számomra utánozhatatlan, kerek, átértékelt, gyönyörű, szívhez szóló és nagyon egyedi – ez az abszolút kedvenc regényem évek óta. Ugyanakkor a „A világítótorony” a maga nemes egyszerűségével, bájával, szomorkás hangulatával, szeretetreméltó szereplőivel minden alkalommal újat tud mondani. Virginia alkotásai örök érvényűek. Saját tragikus sorsa mélyen visszhangzik mindegyikben, előrevetítvén és megmagyarázván mindazt, ami miatt azon a végzetes napon aztán a folyóba sétált. Az ő menekülése legendás. Folyóba gyalogolt, kövekkel a zsebében egy márciusi, háborús, hűvös reggelen. Bátor volt? Gyáva? Talán inkább csak nagyon fáradt. Életműve örökké él. Meg is érdemli, hogy éljen.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Az irodalom[történet] tele van szórva olyan emberek roncsaival, akik az indokoltnál nagyobb mértékben törődtek mások véleményével.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
2 hozzászólás
>!
tasiorsi

Hogy zaj után mélyebb a csend, ezt a tudománynak még be kell bizonyítani. De hogy az egyedüllét nyilvánvalóbb, ha előtte szerelmet vallottak, erre sok nő esküszik.

148. oldal, Negyedik fejezet

>!
csillagka P

Mert hisz van-e, lehet-e rettentőbb felfedezésünk, mint hogy a jelen időben élünk? S csak azért bírjuk ki e csapást, mert egyfelől a múlt védelmez, másfelől pedig a jövő.

195

>!
Katze

Egy jó mondatnak azonban szerintem önálló létezése van. Valószínűnek tartom mégis, hogy a legjobbak magányban születnek.

>!
Belle_Maundrell 

– (…) Hunyd le a szemed, és a tündérekre gondolj, alszanak mélyen a virágok alatt.

12. oldal

4 hozzászólás
>!
tasiorsi

Vajon a halál ujjának azért kell időnként érinteni a mi zajgó életünket, nehogy még összeroppanjunk súlya alatt? Úgy születtünk, hogy naponként kell magunkba adagolnunk a halált, különben nem bírnánk tovább az élet fáradalmait?

50. oldal, Második fejezet

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Milyen magányossá válunk, ha szeretünk valakit.

31. oldal (Európa, 2005)