!

Vilhelm Moberg svéd

1898. augusztus 20. (Algutsboda, Svédország) – 1973. augusztus 8. (Váddö, Svédország)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Vilhelm_Moberg

Könyvei 5

Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban
Vilhelm Moberg: Az utolsó levél Svédországba
Vilhelm Moberg: Telepesek
Vilhelm Moberg: A kivándorlók
Vilhelm Moberg: Bevándorlók

Antológiák 1

Bernáth István (szerk.): Észak-európai népek irodalma

Népszerű idézetek

>!
Kooczka 

Angelica … Robert a felírást nézte a hajó orrán. Angelica is női név, akár a Charlotta. De Charlotta nehézkes és kemény, szigorú és sötét – Angelica puha és könnyű, kedves és szelíd. Charlotta – falusias, családanyás, kövér és tisztes parasztasszonyra gondol az ember, aki fölényes és parancsoló, Angelica szép, karcsú, fiatal lány, már a neve is csupa csengés, szabadság, olyan, mint a madárdal, vagy a tavaszi virágillat, Angelica – öröm és szabadság.
Olyan hajóra szeretne szállni legközelebb, amelyiknek ez a neve.

56-57. oldal

>!
Kooczka

Sűrű fekete füst szállt fel a gőzkocsi kéményén, és vörösen izzó szikrák repkedtek. Ott, azon a kocsin van a gőzgép, ami belül csupa tűz. – Ezt tudták a ljuderiek, és kicsit nyugtalanította őket.
Gyerekkoruk óta egyre csak azt hallják, hogy a tűz veszedelmes, vigyázni kell mindennel, ami ég, ha gyertya, ha lámpa, vagy akármi. Mióta eszüket tudják, egyre csak azt hallják: vigyázz, nehogy tűz támadjon. És most felülnek erre a furcsa alkotmányra, mikor tudják, hogy az egészet egy tüzes kocsi húzza, amelyik füstöl, szikrázik, sustorog, égő tüzet hordoz a gyomrában?

84. oldal

>!
Kooczka

A XX. század embere, akárcsak a XIV. századé, a „nagy rémület korában” él. De valami egészen mástól retteg, mint hatszáz év előtti ősei. A középkori ember egy természetfeletti, láthatatlan hatalomtól, ellenőrzésén kívül álló mindenható erőtől: Isten haragjától félt. A mai embert saját műve készti rémületre.

153. oldal

>!
Kooczka

A középkori családok, nemzetségek túlnyomó többsége némán, hangtalanul vonult ki az időből, nem tárulkozott ki sem kortársai, sem az utókor előtt; nem voltak eszközeik az önkifejezéshez. Nem tudjuk, mit gondoltak konformista világukról, amelyben éltek. Nem férhetünk hozzá ahhoz, amit a nép szívében és elméjében rejtegetett.
Csupán a kivételes emberek hagytak hátra tanúvallomást önmagukról. Ezek a ritka tanúk részben szentek, részben költők. A szentek kinyilatkoztatásaikban csupaszították le lelküket, a költők műveikben tárulkoztak ki.

158. oldal

>!
Kooczka

Stilisztikailag a paragrafusok gyakran tökéletes megfogalmazásával az upplandi és az östergötlandi törvénykönyv áll az élen. Ezekben és több másikban hatásos epikai fogást alkalmaznak a szerzők: elevenné teszik az elképzelt jogeseteket, ahogyan mosttal, jelen időben kezdik a cikkelyeket, ami élő jelleget ad az eseteknek (…) A keresztelőről azt írja a Dalarnai törvénykönyv: „Most a legszerencsésebb módon megszületett egy gyerek, körme is van meg haja is, beszívja és kifújja a levegőt; az ilyen gyereket meg kell keresztelni.”

190-191. oldal

>!
Kooczka

Az üres térséget, ahonnan hiányzott az ember, 1800-tól kezdve lassanként benépesítették az óvilági bevándorlók. Egyre nagyobb seregek jöttek, évente mintegy félmillió embert hoztak a hajók az Atlanti-óceán túlsó partjáról. A halálozás elég nagy volt átkelés közben, hozzávetőleges számítással az utasok egytized része. Ha keresztet lehetne állítani mindenütt a tengerben, ahol a kivándorlóhajóról egy holttestet lebocsátottak, hát az Európa – Észak-Amerika útvonalat ugyancsak sűrűn jelölnék a sírkeresztek, az volna a világ legnagyobb temetője.

7. oldal

>!
Kooczka

Sok mindent nem szeretett ebben az országban, hanem annyit meg kell adni, hogy babonás hatással van az emberekre már a látása is: aki tegnap még nyögött, jajgatott és a fejét se bírta megemelni, ma talpra áll, feltámad a félholt is, mihelyt Amerika partját megpillantja.

22. oldal