!

Vidor Miklós magyar

1923. május 22. (Budapest) – 2003. március 9. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Vidor_Miklós

Könyvei 23

Vidor Miklós: Galambposta
Vidor Miklós: Vasárnap döntő
Vidor Miklós: Önkéntes hajótöröttek
Vidor Miklós: Dupla vagy semmi
Vidor Miklós: Ketten a hegyen
Vidor Miklós: Szökőár
Vidor Miklós: Kolompoló
Vidor Miklós: Kökörcsin, a király bolondja
Vidor Miklós: Bírd egy nappal tovább
Vidor Miklós: A kirakat rendezés alatt

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek, Magvető Zsebkönyvtár, Sirály könyvek

Szerkesztései 1

Vidor Miklós (szerk.): A zsákos ember

Fordításai 24

Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: A kásásfazék
Friedrich Nietzsche: Versek / Gedichte
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről
Heinrich Heine – Nikolaus Lenau: Doktor Faust / Faust
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Upton Sinclair: A szerelem tövises útja
Kormos István – Köpeczi Béla (szerk.): Román költők antológiája

Antológiák 8

T. Aszódi Éva (szerk.): Második meséskönyvem
Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Janikovszky Éva (szerk.): Aki nem hiszi, járjon utána
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa
Pór Judit – L. Rádi Judit – Pap Gábor (szerk.): Utak a Föld körül
Tar Károly (szerk.): Ághegy

Népszerű idézetek

>!
lizzizi

Nem vagyok különösebben híres tornász, de ha ezen a másfél méternyi vassövényen nem mászom át, akkor jobb, ha moziba járok kalandokért! (Deske)

133. oldal

>!
ppeva P

Hirtelen, mintha megfeledkezett volna valamiről, fölugrott, és átsietett az alkóvba. Apró neszezés hallatszott, aztán súlyos, lüktető akkordokban szólalt meg a zene. Számomra ismeretlen, ünnepélyes és vidám hangok hullámzottak föl, tragikus jókedv csapott ki belőlük, vibráló életöröm és baljós nyugtalanság.
Előrehajolva figyeltem, olyan feszültség támadt bennem, mintha az életem filmkockáit kavarná elém ez a muzsika, összedobálva, rendszertelenül és végzetes lezártságában. S e pillanatban megenyhül az áradat, lebegni kezd, ami sodródott eddig.
Igen, az a varsói este, az utolsó, álom és mese szövedéke, baráti idegenek közt, elvarázsolva. A nyúlánk karcsú, szőke lány, zöld muszlinruhában, amint táncolni hív. Állunk a kiszögellő sarokablaknál, a függönyt lebegteti a szél, s a háztetők fölött az útra hívó, tiszta, őszi égbolt.
Fölpillantottam. Már ismét ott ült velem szemközt, tenyerébe támasztotta homlokát, s isten tudja, milyen messziségekben járt Feri bácsi.
Hiszen ő is ott volt velem akkor!
A zene elhallgatott, s mi még sokáig nem szólaltunk meg. Kérdő tekintetére mondtam csak ki:
– Emlékszik arra a varsói születés- vagy névnapra?
Elmosolyodott.
– Még a szirénre is… hogy is hívták?
– Jadwigának.
Megtöltötte a poharakat.
– Hát akkor igyunk rá!
És ittunk Jadwigára, aki eltűnt.
S aztán Feri bácsi megmondta, hogy a Karnevált tette föl a lemezjátszóra az előbb, Schumann Karneválját.
Nem tudom, neki mit jelentett, de bennem már ez szólal meg, ha fölidézem azt a szomorkás, óborízű férfikarácsonyt. Meg mindazt, ami mögöttem marad, akik kilépnek az életemből, vagy én az övékből – egyre megy.

146-147. oldal

>!
Gregöria_Hill

Aztán mintha csak a napfényes, tavaszi égbolt vonzaná az olasz csizma felől érkező földerítő- és bombázórajokat, egyre gyakrabban tűntek föl a főváros légterében.
Ez a kifejezés is azokban a hetekben terjedt el. A levegőből lég lett. Megszületett a légvédelem és a légoltalom, a légiveszély meg a légikötelék, majd a légóközületek, a légópince, s végül egyszerűen a légó.

27. oldal

>!
Borbás_Réka

Ha rajzolni tudnék, így kellene arcát a papirosra vázolnom: amint a zenéről beszél, hangokat, dallamokat fülel ki a csendből, rájuk figyel, meghall bennük valami nagyon lényegeset, amit sosem magyarázhatna meg.

4. rész 2. fejezet, 197.o

>!
Borbás_Réka

Halk kis kattanás. Az asztali lámpa kialudt előttem. De alig lett sötétebb. Az ablakon átszivárgó, hajnali fényben kékesen derengtek a könyv lapjai.

4. rész 2. fejezet, 214.o

>!
Röfipingvin MP

Kanizsáné óvatosan, settenkedő egérléptekkel benyitott a sötét szobába. Első pillanatban a díványon kereste a jól ismert, álomba tekeredett alakot, de a takaró sima volt, s a párna gyűretlen hómezején lesiklott a meszes holdfény. Csak akkor vette észre leányát az ablaknál.
– Györgyi! – suttogta meglepetten.
A nyúlánk, hálóinges alak hátranézett. Anyja pongyoláját dobta magára, s az térdéig sem ért. Nagy, bronzos haja vállára hullt. A kétes holdvilágnak háttal fordulva elvesztette arcát, körvonalai maradtak csak, folyékony holdezüstből.
– Még nem alszol?
Nem kérdés volt ez; csöndes rosszallás, vagy inkább sajnálkozás. Az anya odalibegett hozzá beidegzett nesztelen lépteivel, s átfonta derekát. Így hátulról megcserélődött köztük a viszony: a negyven körüli, igénytelen egérkeasszony termetre leánya lehetett volna a tizenhét éves, sudár Györgyinek.