!

Vidor Miklós magyar

1923. május 22. (Budapest) – 2003. március 9. (Budapest)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nemférfi

Könyvei 23

Vidor Miklós: Galambposta
Vidor Miklós: Vasárnap döntő
Vidor Miklós: Ketten a hegyen
Vidor Miklós: Önkéntes hajótöröttek
Vidor Miklós: Dupla vagy semmi
Vidor Miklós: Szökőár
Vidor Miklós: Kolompoló
Vidor Miklós: Kökörcsin, a király bolondja
Vidor Miklós: Bírd egy nappal tovább
Vidor Miklós: A kirakat rendezés alatt

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek · Magvető Zsebkönyvtár · Sirály könyvek

Szerkesztései 1

Vidor Miklós (szerk.): A zsákos ember

Fordításai 25

Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: A kásásfazék
Friedrich Nietzsche: Versek / Gedichte
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Heinrich Heine – Nikolaus Lenau: Doktor Faust / Faust
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Nikolaus Lenau: Nikolaus Lenau versei
Upton Sinclair: A szerelem tövises útja

Antológiák 8

T. Aszódi Éva (szerk.): Második meséskönyvem
Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Janikovszky Éva (szerk.): Aki nem hiszi, járjon utána
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa
Pór Judit – L. Rádi Judit – Pap Gábor (szerk.): Utak a Föld körül
Tar Károly (szerk.): Ághegy

Népszerű idézetek

lizzizi>!

Nem vagyok különösebben híres tornász, de ha ezen a másfél méternyi vassövényen nem mászom át, akkor jobb, ha moziba járok kalandokért! (Deske)

133. oldal

ppeva P>!

Hirtelen, mintha megfeledkezett volna valamiről, fölugrott, és átsietett az alkóvba. Apró neszezés hallatszott, aztán súlyos, lüktető akkordokban szólalt meg a zene. Számomra ismeretlen, ünnepélyes és vidám hangok hullámzottak föl, tragikus jókedv csapott ki belőlük, vibráló életöröm és baljós nyugtalanság.
Előrehajolva figyeltem, olyan feszültség támadt bennem, mintha az életem filmkockáit kavarná elém ez a muzsika, összedobálva, rendszertelenül és végzetes lezártságában. S e pillanatban megenyhül az áradat, lebegni kezd, ami sodródott eddig.
Igen, az a varsói este, az utolsó, álom és mese szövedéke, baráti idegenek közt, elvarázsolva. A nyúlánk karcsú, szőke lány, zöld muszlinruhában, amint táncolni hív. Állunk a kiszögellő sarokablaknál, a függönyt lebegteti a szél, s a háztetők fölött az útra hívó, tiszta, őszi égbolt.
Fölpillantottam. Már ismét ott ült velem szemközt, tenyerébe támasztotta homlokát, s isten tudja, milyen messziségekben járt Feri bácsi.
Hiszen ő is ott volt velem akkor!
A zene elhallgatott, s mi még sokáig nem szólaltunk meg. Kérdő tekintetére mondtam csak ki:
– Emlékszik arra a varsói születés- vagy névnapra?
Elmosolyodott.
– Még a szirénre is… hogy is hívták?
– Jadwigának.
Megtöltötte a poharakat.
– Hát akkor igyunk rá!
És ittunk Jadwigára, aki eltűnt.
S aztán Feri bácsi megmondta, hogy a Karnevált tette föl a lemezjátszóra az előbb, Schumann Karneválját.
Nem tudom, neki mit jelentett, de bennem már ez szólal meg, ha fölidézem azt a szomorkás, óborízű férfikarácsonyt. Meg mindazt, ami mögöttem marad, akik kilépnek az életemből, vagy én az övékből – egyre megy.

146-147. oldal

Jesper_Olsen >!

S engem megcsapott a sejtés: nemcsak azért mondhat le valaki a legkedvesebbről, mert megromlott benne a szeretet, hanem azért is, mert találkozott az életben valami fontosabbal.

46. oldal

Jesper_Olsen >!

Ha már egyszer belekóstolt az ember a kalandokba, nehéz abbahagyni őket.

169. oldal

oscarmániás>!

– Vagy körülszaglászott a szobában, nem volt neki elég előkelő a berendezés… megfújnivaló alma! – Dani azokat a sötét pofákat idézte föl, akiket a Kék fényben mutat a tévé, de arra igazán nem számított, hogy neki is meggyűlhet a baja valamelyikkel. – Ezek magnóra meg fényképezőgépre mennek, de ki hülye ilyesmit idekinn tartani…
– Nem mind olyan igényes. Egy jópofa gyapjúpléd is elmegy a tangón!
– És ha kinézte magának ezt a házat azzal, hogy estére visszajön?…
Jancsi feszengőn elnevette magát.
– Otta hiba, hogy… nem tudunk mi az ilyen trógerek fejével gondolkozni, akiket most eresztettek ki a sittről, és annyi nekik egy ablakot benyomni, mint neked kibontani egy lecsókonzervet!

33. oldal

oscarmániás>!

Eltépte a spárgát, s a leemelt födél alól egy csapat barnapirosra sült töpörtyűs pogácsa bukkant elő, olyan illatozón, hogy csak behunyt szemmel, elandalodott képpel lehetett beszippantani. Odatárta Daninak.
– Látod, ezt hívják nálunk pogácsának, nem azt a macskazsírból meg kutyagumiból gyúrt masszát, amit a benzinkutaséknál árulnak!

36. oldal

oscarmániás>!

– Apropó vendégség! Egy kis piád nincs itthon, apukám?
– Nincs…
– Tisztára véletlen, de nincs! Képzeld nincs! – Ildi úgy sietett a segítségére, hogy falsot kapott száján a mondat.
– Gyöngén vagytok fölszerelve, mi? Nem baj, majd ha ti jöttök le hozzánk, Sétáló Jancsit kaptok!
Dani értetlenül hunyorgott.
– Skót viszkit, na… Johnny Walkert, azt csak szeretitek?

124. és 125. oldal

Borbás_Réka>!

Ha rajzolni tudnék, így kellene arcát a papirosra vázolnom: amint a zenéről beszél, hangokat, dallamokat fülel ki a csendből, rájuk figyel, meghall bennük valami nagyon lényegeset, amit sosem magyarázhatna meg.

4. rész 2. fejezet, 197.o

Borbás_Réka>!

Halk kis kattanás. Az asztali lámpa kialudt előttem. De alig lett sötétebb. Az ablakon átszivárgó, hajnali fényben kékesen derengtek a könyv lapjai.

4. rész 2. fejezet, 214.o

Röfipingvin P>!

Kanizsáné óvatosan, settenkedő egérléptekkel benyitott a sötét szobába. Első pillanatban a díványon kereste a jól ismert, álomba tekeredett alakot, de a takaró sima volt, s a párna gyűretlen hómezején lesiklott a meszes holdfény. Csak akkor vette észre leányát az ablaknál.
– Györgyi! – suttogta meglepetten.
A nyúlánk, hálóinges alak hátranézett. Anyja pongyoláját dobta magára, s az térdéig sem ért. Nagy, bronzos haja vállára hullt. A kétes holdvilágnak háttal fordulva elvesztette arcát, körvonalai maradtak csak, folyékony holdezüstből.
– Még nem alszol?
Nem kérdés volt ez; csöndes rosszallás, vagy inkább sajnálkozás. Az anya odalibegett hozzá beidegzett nesztelen lépteivel, s átfonta derekát. Így hátulról megcserélődött köztük a viszony: a negyven körüli, igénytelen egérkeasszony termetre leánya lehetett volna a tizenhét éves, sudár Györgyinek.