Vida Gábor magyar

A következő maradandó természeti élményt a Bükk-hegység Szalajka-völgyében töltött cserkésztáborban kaptam, annak minden romantikájával, tisztaságával, a természetbe illeszkedés művészi fokával.

1. A vadvirágos réttől a bioszféráig

Végigkísérve a földi bioszféra történetét kialakulásától az ember megjelenéséig, majd elemezve az általa okozott bioszféra-gondokat, végül eljutva a mai telített világunkban a lemaradásra, szegénységre, nyomorra apelláló, további növekedést forszírozó akciók ezzel ellentétes következményeihez, ösztönösen keressük a kiutat, a megoldást, ha egyáltalán van. Ehhez azonban tisztában kell lennünk a problémák valódi gyökerével, hosszú evolúciós múltunk ma már terhes örökségével.

Egy angol nyelvű kurzusban idáig eljutva, a helyzetet a három S-sel illusztráltam. A baj az, hogy az ember a Linné-féle homo sapiens minősítéssel szemben inkább

Selfish (=önző)
Short sighted (=rövidlátó)
Stupid (=ostoba)

8. A probléma gyökere

Az emberré válás evolúciós eseményei között már láttunk egy ilyen lehetetlennek látszó problémára sikeres megoldást a kromoszómaszám megváltoztatása kapcsán. Sajnos ugyanez a mód a hatmilliárdnál nagyobb mai emberi populációban nem működik. Mégsem teljesen reménytelen az eset. Az ember ugyanis nem csupán egy biológiai faj. Mi arra is képesek vagyunk, hogy az értékrend befolyásolásával a társadalmi rátermettséget változtassuk meg egy másfajta emberideál elfogadtatásával. Ha ez bizonyos szinten sikerül, talán megoldható lesz a még nem csőlátású, gondolkodó emberek okos gyülekezeteiben kidolgozni egy átállási programot a valóban fenntartható rendszer megvalósítására. Közmegegyezéssel kellene elérni az anyagi javak fogyasztásának csökkentését, egy „posztmateriális” társadalom kialakítását. Röviden, találjuk meg fenntartható helyünket a bioszférában!

8. A probléma gyökere

Mivel e munka terepi része a leginkább természet közeli élőhelyek, az ember által kevéssé bolygatott erdők, sziklák, gyepek, lápok és mocsarak felvételezéséből, azonosításából, feltérképezéséből állt, ez tovább erősítette a természetszeretetet bennem. Ugyanakkor csodálattal és kíváncsisággal töltött el a növénytársulások bonyolult, célszerű szerveződése s az az érzékenység, amivel a külső környezetre reagálni képesek, ha kellő idő áll rendelkezésükre. A talaj összetételét, savas vagy lúgos jellegét (pH-ját), vízháztartását a növényzet alapján biztosabban lehetett megállapítani, mint az e célra szerkesztett mérőműszereinkkel. Ez utóbbiakkal ugyanis csak az adott pillanatban és egyetlen ponton mérhettünk, míg a növényzet sokéves, olykor évszázados vagy még hosszabb hatásokat is regisztrál. Mindehhez képest megdöbbentő és lehangolóan tökéletlen az ember által létesített növényzet, mint az ültetett akácos, nyárfás vagy fenyves, vagy még inkább a szántók, szőlők, gyümölcsösök. Az élővilág itt, bár nyilvánvalóan hasznosabb, kevéssé változatos, spontán módon kialakult törvényszerűség alig ismerhető fel bennük.

1. A vadvirágos réttől a bioszféráig

Majd csinálunk szebbet, jobbat magunk – érvelne a természettől elszakadt ember. Hány gyönyörű parkot építettünk már, ahol hasonló üdülési, pihenési lehetőségek vannak! Lehet, de milyen sokba kerül ezek létesítése, és főleg állandó ápolása, fenntartása. Ezzel szemben a természet önfenntartó! Persze, csak ha vigyázunk rá.

1. A vadvirágos réttől a bioszféráig

A 21. század természettől elszakadt embere nem, vagy alig ismeri ezt a 10%-ot. Nem tudja felfogni ennek tudományos értékét, mely nem csupán lepke- vagy bogárgyűjteményt eredményezhet, hanem a hasznosítási lehetőségeknek szinte végtelen tárházát is. Pihenési, üdülési, szórakozási célokra pedig tartósan csak akkor használhatjuk, ha ismerjük működését, tűrési határait, regenerálóképességét, röviden: ha tudunk viselkedni a természetben. Ha nem, ez a maradék is elvész, ráadásul örökre.

1. A vadvirágos réttől a bioszféráig

Havel helyzetértékelésének záró konklúziója is szokatlan a médiában:

„Be kell látnunk – sokkal határozottabban, mint eddig – hogy mi nem csupán családunk, cégünk, munkahelyünk, községünk vagy városunk tagjai vagyunk, nem csak a szakmánkat, társaságunkat, pártunkat vagy nemzetünket képviseljük. Mi a Föld lakói vagyunk. Mindegyikünk sorsát az egész emberiség helyzete határozza meg, sokkal inkább, mint eddig. Földünk jövője mindannyiunk közös felelőssége… Nem gondolhatjuk, hogy csak Csehország létezik. Tudomásul kell venni, hogy van Kosovo, Csecsenföld, Szomália, Ruanda, Kelet-Timor éppúgy, mint Tibet, Burma, Kuba és Észak-Korea…”

Vajon hasonlóan látja egy átlageurópai is a világ helyzetét? Valószínűleg nem. Gondokat, problémákat biztosan bárki tudna sorolni, de eszébe jut-e más népek baja, s ezen át az egész Föld kockázatos jövője? A viszonylagos jólétben élő európai polgár saját magával s szűkebb környezetével van elfoglalva. Más országok gondját-baját csak mint érdekes, izgalmas vagy kellemes, szörnyülködést kiváltó hírt hallgatja. Majd jobbra fordul az ő soruk is, ha felzárkóznak hozzánk – gondolják. Közben a fejlett országok versengve tovább növelik az előnyüket, tovább fokozva a már amúgy is elviselhetetlen egyenlőtlenséget. Csináld csak, ahogy megszoktad: „just do it”!

2. Helyzetkép az ezredfordulón

Hammond a bioszférával kapcsolatos kérdéseket inkább csak a növekvő piaci tevékenységből származó szennyezőanyagok hatásában vizsgálja, ami kétségkívül jelentős, de számolnunk kell a csökkenő természeti környezettel s ennek a bioszféra működésére vonatkozó következményeivel is. Mindezek ellenére könyvének összefoglaló tanulsága nagyon is megszívlelendő:

„Az, hogy jövőnket nem tudjuk megjósolni, nem igazán lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy alakítani tudjuk: igyekszünk egy kívánatos jövőt elképzelni, majd nekiállunk ennek megvalósítására. Némi stratégiai gondolkodás azonban fontos. Az emberiség már nem csupán egyike a Föld bolygó utasainak. Pusztán létszámunkból és tevékenységünkből adódóan már hosszan tartó, talán visszafordíthatatlan környezeti hatás is várható. Rombolási képességünk óriási, és hasonlóan nagy az emberi katasztrófák lehetséges mérete is.

Bolygónk véges méretei, a szegénység és a nemtörődömség úgyszintén valóság. Ahogy a gondos szülők azon fáradoznak, hogy megtanítsák gyermekeiket előre gondolkodni, a jövőt megtervezni, s nem csak sodródni az életben, ugyanúgy itt lenne az ideje, hogy az emberi társadalom egésze is megtanulja ezt.”

Mennyire igaz! De van-e elég tanító, jó szülő, hogy elmondja mindezt a világnak? S nem bömböli-e őket túl a mértéktelen fogyasztásra ösztönző reklámok hada? Légy mohó! Megérdemled. Csináld csak, just do it! Nem az a lényeg, hogy merre megyünk, hanem az, hogy haladunk egyre gyorsabban, a sebességtől szinte megrészegülve.

2. Helyzetkép az ezredfordulón

Az egész általunk ismert világ korát ma 12–14 milliárd évesre becsülik. Ebben a mi tejútrendszerünk egyik csillaga, a mi Napunk legfeljebb 5 milliárd éves. Földünk kora mai ismereteink szerint 4,5–4,6 milliárd év. Természettudományos ismeretekkel rendelkező kutatók között ebben ma nincs vita, mivel ez a szám több független, ún. radiometrikus mérésen alapul.

3. Az ember előtti bioszféra története 3.1. A becsapódások kora