Victoria Schwab amerikai

– Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság.

És nem megyek sehová. Legalább három gyilkossági kísérletre lesz szükség, hogy elijessz. És ha süti van a dologban, lehet, hogy még akkor is visszajövök.

127. oldal

Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne.

258. oldal

– Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából.
– Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London – sorolta az ujjain számolva. – Látod? Gyorsan tanulok.

212. oldal

Ezzel a kinézettel inkább készen állsz lerohanni egy várost, mint elcsábítani egy férfit.

317. oldal

Úgy tűnik, anyut levette a lábáról Wesley mosolya, a könnyedsége. Engem legalábbis tutira megvett.
Még csak meg sem rándul, amikor anyu kezet fog vele.
– Már látom, hogy miért kedvel annyira a lányom.
Wesley mosolya még szélesebbre húzódik, ahogy visszahúzza a kezét. – És ön szerint a szívdöglesztő szépségem tetszik neki, a kellemes modorom, vagy az, hogy ellátom péksüteménnyel?

160. oldal

A tudás hatalom, de a tudatlanság áldás is lehet.

269. oldal

– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés lenne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve.

213. oldal

Lehet, hogy nincs meg mindened, amire vágysz, de lefogadom, mindened megvan, amire valaha is szükséged lehet.

252-253. oldal

– Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.

150. oldal, Szelina Bard