Victoria Schwab amerikai

– Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság.

És nem megyek sehová. Legalább három gyilkossági kísérletre lesz szükség, hogy elijessz. És ha süti van a dologban, lehet, hogy még akkor is visszajövök.

127. oldal

Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak.

Corsai, Corsai, karmos árnyék,
sok-sok foggal élve rág szét.

Malchai, Malchai, eszes gonosz,
véred issza és mosolyog.

Sunai, Sunai, szén a szeme,
lelkeket lop az éneke.

Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak!

Lehet, hogy nincs meg mindened, amire vágysz, de lefogadom, mindened megvan, amire valaha is szükséged lehet.

252-253. oldal

– Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából.
– Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London – sorolta az ujjain számolva. – Látod? Gyorsan tanulok.

212. oldal

– Fáj – suttogta August.
– Micsoda?
– Lenni. Nem lenni. Feladni. Kitartani. Akármit csinálok, fáj.

331. oldal

Ezzel a kinézettel inkább készen állsz lerohanni egy várost, mint elcsábítani egy férfit.

317. oldal

Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne.

258. oldal

Úgy tűnik, anyut levette a lábáról Wesley mosolya, a könnyedsége. Engem legalábbis tutira megvett.
Még csak meg sem rándul, amikor anyu kezet fog vele.
– Már látom, hogy miért kedvel annyira a lányom.
Wesley mosolya még szélesebbre húzódik, ahogy visszahúzza a kezét. – És ön szerint a szívdöglesztő szépségem tetszik neki, a kellemes modorom, vagy az, hogy ellátom péksüteménnyel?

160. oldal

– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés lenne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve.

213. oldal