Victoria Schwab amerikai
1987. július 7. (Nashville, Tenessee) –
| Nem | nő |
|---|---|
| Honlap | veschwab.com |
| @veschwab | |
| @veschwab | |
| @veschwab |
Képek 2
Könyvei 58
Kapcsolódó sorozatok: A mágia árnyalatai · Verity szörnyei · Az Archívum · Az elvetemültek · Shades of Magic angol · Monsters of Verity angol · The Villains angol · The Archived angol · Cassidy Blake angol · The Shades of Magic Universe angol · Összes sorozat »
Antológiák 2
Kapcsolódó zóna
Népszerű alkotóértékelések
Victoria Schwab
Ilyen (gondolom) tapasztalt írótól már rég nem olvashattam (vagy talán még soha).
Victoria Schwab
Már a legelső könyvével, amit Tőle olvastam levett a lábamról. Egyedi stílusa van és gyönyörűen fogalmaz. Leírásai filmszerűek, azonnal látod magad előtt, ahogy olvasod. Hajlamos a klisék használására, mind fordulatok és szereplők terén, de valahogy megoldja, hogy ne legyen zavaró. A fontosabb szereplőire nagy hangsúlyt fektet, megszórja őket egy adag jellemhibával, súlyos múlttal, jó humorral és szerethető személyiséggel. Viszont a mellékszereplőket gyakran hagyja lógni a levegőben. És sokszor hagy hátra megválaszolatlan kérdéseket, elvarratlan szálakat, ami azért bántani szokta a lelkemet.
Népszerű idézetek
– Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság.
Lehet, hogy nincs meg mindened, amire vágysz, de lefogadom, mindened megvan, amire valaha is szükséged lehet.
252-253. oldal
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak.
Corsai, Corsai, karmos árnyék,
sok-sok foggal élve rág szét.
Malchai, Malchai, eszes gonosz,
véred issza és mosolyog.
Sunai, Sunai, szén a szeme,
lelkeket lop az éneke.
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak!
A „lehetetlen” olyasmi, ami szinte könyörög a cáfolatért.
529. oldal
– Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából.
– Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London – sorolta az ujjain számolva. – Látod? Gyorsan tanulok.
212. oldal
– Fáj – suttogta August.
– Micsoda?
– Lenni. Nem lenni. Feladni. Kitartani. Akármit csinálok, fáj.
331. oldal
– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés lenne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve.
213. oldal
Ezzel a kinézettel inkább készen állsz lerohanni egy várost, mint elcsábítani egy férfit.
317. oldal
– Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.
150. oldal, Szelina Bard