Victoria Eugenia Henao kolumbiai

– Fiacskám, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.

242. oldal

Elmesélni a történetemet valóságos létszükségletté vált számomra.

10. oldal - Előszó (Művelt Nép, 2019)

… családja anyagi helyzetéből adódóan a fivérével, Robertoval naponta hét kilométert gyalogoltak az iskoláig, sokszor esőben, mezítláb, éhesen. Escobarék Rionegro megyében lévő El Tablazó-i szomszédjának is két gyereke járt ugyanabba az iskolába, őket kocsival vitték, de sosem vették fel Robertót és Pablót. A közönyösség jele volt ez, amit Pablo nem felejt el soha, s amikor anyagot gyűjtöttem ehhez a könyvhöz, megtudtam, hogy a férjem, amikor már volt elég hatalma, utasította két testőrét:
– Azt akarom, hogy ez a család egész életében gyalog járjon. Ne öljétek meg őket, ne tegyetek bennük kárt. Csak gyújtsátok fel a kocsijukat. És ha másnap újat vesznek, azt is gyújtsátok fel. Hadd gyalogoljanak nálam többet.

216-217. oldal, Ötödik fejezet (Művelt Nép, 2019)

Akkor azt mondtam magamban: én is Bak vagyok és a Bak sosem adja fel a cél előtt..

17. oldal

Ennyi év távlatából értem, hogy ha egy nő szerelmes, képes minden rizikót vállalni.

50. oldal, 2. fejezet - Sarokba szorítva (Művelt Nép, 2019)

Ennek a fájdalmas történetnek a végén, amit most megosztok önökkel, érzem, hogy újra megcsapott Pablo kegyetlensége és elmerenghettem rajta, vajon a félelem vagy a szerelem fűzött -e hozzá.

460. oldal

Utoljára láttam.
Hetvenöt nap volt hátra az életéből.

41. oldal

Belül majdnem meghaltam a félelemtől. Valóságos életveszélybe kerültünk, ha Pablót akartuk látni, úgy éreztem, lassan fogytán az erőm. Ez már sok volt nekem, de össze kellett szednem magam, hogy a gyerekek megőrizzék a minimális kapcsolatot az apjukkal.

De ahogy a nagyanyám mondogatta: tolvaj tehén nem felejti el a kiskaput.

375. oldal

…és egy nagy tábla Jet csokoládé is kísérte, aminek évekig őriztem a papírját.

136. oldal