Victor Hugo francia

Az írónak több regényét is olvastam s merem állítani, hogy hihetetlenül jól írt. Három nagy kedvencem tőle: A párizsi Notre-Dame, A nyomorultak és A nevető ember.

A magyartanáraim valamiért mindig utálták Victor Hugót. Az egyikük folyton Jókaival együtt emlegette a könyveit „nagy romantikus regények” címszó alatt, és nagyon nehezményezte, hogy a mester mindent, de tényleg mindent le akar írni a könyveiben. Ez engem nem zavart, Némelyik leírásokat kifejezetten izgalmasnak, érdekesnek vagy tanulságosnak találtam. És szerintem nem baj, ha nem minden regényben egyértelműen követhető a történet, illetve ha valami más mondandója is van a könyvnek.
Ezzel együtt elismerem, hogy kell egy hangulat az ő könyveihez, ami nélkül nem érdemes belekezdeni, mert csak kínszenvedés lesz. Ugyanígy idő is kell hozzá, három oldalért nem érdemes kinyitni, mert valóban eltart egy darabig, amíg elér egy okfejtés végére, és kiderül, hogy valójában mit is akar mondani.
Viszont ha megvan ez a hangulat és idő, nagyon élvezetes elmerülni a világában. A történetei izgalmasak, szépek, fordulatosak, az emberekről szólnak, így kétszáz év múltán is élvezetes olvasni őket.

Minden könyvére vevő vagyok, ugyanis A párizsi Notre-Dame életem legszebb, legjobb, legmegrázóbb utazása! Köszönöm neki, hogy megírta! Kedvenc! <3

Kedvelem! Érdekes írásai vannak és mindig arról ír, ami engem érdekel. Témái mindig aktuálisak és elgondolkodtatóak. Bár kezdetben nehezen mentek könyvei , mára megszerettem, annak ellenére, hogy bonyolult nyelvezetet használ.