Vészits Andrea magyar
1956. április 25. (Budapest) –
Teljes név | Vészits Andrea |
---|---|
Katalógusnév | Vészits Andrea |
Könyvei 11
Kapcsolódó sorozatok: Időfutár · Összes sorozat »
Szerkesztései 1
Fordításai 2
Antológiák 2
Népszerű idézetek
– Csodálatos humorod van.
– Köszönöm. Neked is.
– Komolyan?
– Ja, nem. Csak azt hittem, sértegetjük egymást.
67. oldal
Mit tanultunk a nemes kisasszonyok illendő viselkedéséről?
– „Jó modorral mérsékelt emberi tartózkodás, pallérozott gusztus, tisztességet oltalmazó őrizkedés” – hadarta gépiesen Hanna.
– Vagyis?
– Kussolok, pislogok, kiskacagok.
– Pontosan – súgta Charlotte.
352. oldal
– Én soha paradicsomlevesbe addig bele nem mártom a kanalamat, amíg óvást nem emelek ellene, mint az emberiség megrontására irányuló találmány ellen, amit az erőszaknak engedve eresztgetek le a gallérom mögé – kántálta egy szuszra az író.
– Hogy mi van? – kérdezte zavartan Zsák úrfi.
– Nem szereti a paradicsomlevest – fordított neki Tekla.
– De miért nem ezt mondta? – értetlenkedett tovább a hóhérsegéd.
– Mert író a szerencsétlen – felelte Tekla.
110. oldal
Tekla elprímszámolt huszonháromig, mielőtt megszólalt volna.
11. oldal
– De hát az a Metzler egy öreg csóka, legalább húszéves!
– Huszonegy – pontosított Hanna, és lehetett hallani a hangján, hogy közben kajánul vigyorog. […]
Hanna ezután válasz helyett csak tompa puffanásokat hallott a telefonban.
– Ez most mi?
– Ervin csapkodja a fejét az asztalba – közvetített vidoran Szabika, hogy kivételesen nem az ő fejével történik valami kellemetlenség.
38. oldal
– Tanuld meg fiam, hogy a szerelem vak! – legyintett Hanna néni.
– Vagy legalábbis felemás szemű – jegyezte meg rosszmájúan Szabi.
20. oldal
– Én ezt már olvastam. Nem ugorhatnánk? Olyan uncsi – szólt közbe ekkor Edina. Hanyatt feküdt Ervin ágyán és egy magenta színű párnát dobált a plafon felé. – Nem értem, mit vagytok úgy oda a könyvekért. Én a Harry Pottert se bírtam elolvasni…
– Ez, mondjuk nem a Harry Potter hibája… – jegyezte meg Szabika.
118. oldal
– És csak most szólsz? – hördült fel Ervin. – Összetörtem Vali néni vázáját és majdnem megöltem Szabolcsot!
– Hát a vázáért, mondjuk, kár volt…
56. oldal