!

Velimir Hlebnyikov orosz

1885. november 9. (Malye Derbety, Oroszország) – 1922. június 4. (Kresttsy, Oroszország)

Teljes névViktor Vlagyimirovics Hlebnyikov
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Velemir_Hlebnyikov

Könyvei 3

Velimir Hlebnyikov: Zangezi
Velimir Hlebnyikov: Tükrök kacagása
A. I. Abramov – Velimir Hlebnyikov: Kis villanymotorok házi készítése

Antológiák 3

Rába György (szerk.): Verses világjárás
Mezey Katalin – Bratka László (szerk.): A forradalom bíbora
Rab Zsuzsa (szerk.): Sárkányölő

Róla szóló könyvek 1

Bakcsi György: Orosz századforduló

Népszerű alkotóértékelések

>!
Gáborr_Nagy

Velimir Hlebnyikov

Bóbeóbi

Bóbeóbi, ajak óbégat,
Veeómi, szem óbégat,
Pieeó, szemöld óbégat,
Lieeej-ó bég a külső,
Gzi-gzi-gzeó, vasban ógat,
Minden gondolatszövés vásznán
Tartamon kívül él az arc.


Népszerű idézetek

>!
kalypso

Csakhogy az irodalomnak mélysége is van, s itt kíméletlen küzdelem folyik az új látásmódért, terméketlen sikerekkel, szükséges és tudatos „eltévelyedésekkel” és célratörő lázadásokkal, béketárgyalásokkal, ütközetekkel és halállal. S a halál ezekben az ütközetekben olykor egyáltalán nem metaforikus, hanem nagyon is valóságos. Emberek és nemzedékek halála.

Jurij Tinyanov - Hlebnyikovról, 54. oldal

>!
kalypso

A nagyság kérdését az évszázadok döntik el. A kortársak mindig a kudarcot érzékelik, azt, ami kudarc volt az irodalomban, és a legfőbb kudarc mindig az, ami az újat jelenti.

56. oldal

>!
kalypso

Kaparjátok meg kicsit a nyelvet, s előtűnik mögüle a tér és látszani kezd a bőre.

18. oldal

>!
kalypso

Az elbeszélés olyan építmény, amely szavak építőelemeiből épül fel.

(első mondat)

>!
kalypso

Nincs, kinek ne lenne célja,
Legyen bár bohóc, pojáca.
Ám sokaknak foga koccan,
Ha orcádról lehull az álca.

45. oldal

>!
kalypso

Nagy időket élünk; aligha akad valaki, aki ebben komolyan kételkedne. Mégis a mérce, amivel a dolgokat mérik, sokaknál még a múlté vagy a magánemberé. A nagyságig vezető út rögös. Ugyanez áll az irodalomra is. Mikor Dosztojevszkij elolvasta Sztrahov Lev Tolsztojról írt könyvét, azt írta neki, hogy mindennel egyetért, kivéve azt, hogy Tolsztoj megújította volna az irodalmat. Ekkor már megjelent a Háború és béke. De Dosztojevszkij úgy vélte, hogy sem Lev Tolsztoj, sem ő, Dosztojevszkij, sem Turgenyev, sem Piszemszkij nem voltak az irodalom megújítói. Az irodalmat Puskin és Gogol újították meg.

56. oldal

>!
Gáborr_Nagy

Röhögtető bűvige

Hej, röhhenni röhögők!
Röhhenteni, rötyögők
Mit röhécseltek röhizve, mit röhékeltek röhögve?
Röhhintsetek rá rötyögve!
Hej, röhögtető röheje röhejes röhécselőknek!
Hej, röhögd ki röhögését röttyintő röhöncsölőknek!
Röhökki! röhökki!
röhögj, röhhints, röhikézz, röhögőzz!
Röhögnökök, röhögnöncök!
Hej, röhhenni, röhögők!
Röhhenteni, rötyögők!

>!
kalypso

ZANGEZI:

Én, kicsi pille, berepülvén
Szobájába az emberi létnek,
Csak szárnyam hímporával írhatom
A végzet mogorva ablakának
Zord üvegtábláira, hogy foglya voltam.
Milyen fakók és untatók az ember
Életéből szabott papírtapéták!
Ablakok áttetsző „nincs”-e int!

10. oldal

>!
kalypso

Te – kerékre kötözött szent,
Kit kínzókamrák karma vallat,
Te – mint verssor, mely vesszővel
Vág el magától vigadalmat.
Kezemben kihúzott mosolyszál,
Csak én s te ringunk ágain,
S pokoli kínok pókhálóján
Nyújtom neked virágaim.
S az éj mosoly-lugasát ott
Mi luggatjuk ki, két vásott.
Kacajom villámhárító,
Világ mérgét, messze űzze.
Te – csillagok vizének tó,
Világnyi bánat szende szűze.
Mindig nevetem sorsod, de hisz
Minél jobban búslakodsz te,
Annál tündöklőbb fenn a csipisz,
Mit kidug a sors csupasz ökle,
Te mindig-mindig megkacagtatsz;
Mások helyett bánkódsz, szomorkodsz,
És jutalmul csak csipiszt kapsz,
Egy szent keze dugja orrodhoz.

44-45. oldal