!

Vekerdy Tamás magyar

1935. szeptember 21. (Budapest) – 2019. október 9. (Budapest)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Vekerdy_Tamás

Könyvei 54

Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.
Csernus Imre – F. Várkonyi Zsuzsa – Kánya Kata – Lux Elvira – Popper Péter – Sas István – Sz. Mikus Edit – Szendi Gábor – Szőlösy-Csoma Enikő – Vekerdy Tamás: A párkapcsolatok iskolája
Vekerdy Tamás: Belső szabadság
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
Almási Kitti – Bagdy Emőke – Beata Bishop – Böjte Csaba – F. Várkonyi Zsuzsa – Orosz Katalin – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor – Vekerdy Tamás: A lélek dolgai
Révai Gábor – Vekerdy Tamás: Beszélgetések nem csak gyerekekről

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia, Hétköznapi pszichológia, Minerva családi könyvek, Magyarország felfedezése (II.)

Fordításai 8

Ursula Curtiss: A meghajszolt tanú
Elin Bing: Eduárd pillangója
Elin Bing: A hegyi manó
Thomas Winding: Zagyvakór
Lars-Henrik Olsen: A forgószél
Anne Brodin: A születésnapi ajándék
Thomas Winding: A hóvihar
Fred Rodrian: Szarvas Szilárd

Felolvasásai 3

Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: A látható világ, és …
Vekerdy Tamás: Játszani is engedd…

Népszerű alkotóértékelések

>!
Aemitta

Vekerdy Tamás

Isten áldja meg Vekerdy Tamást, hogy elhivatottsággal, szeretettel és bölcsességgel a gyermekek lelki fejlődéséért munkálkodik! Meg amúgy is! :)
Megreformálta a pszichológiai tudományt. A gyermekneveléssel kapcsolatos rossz régi minták helytelenségére és következményeinek hatásaira felhívja a figyelmet, számára nincs „rossz gyerek”, hiszen minden gyermek különleges, szerethető individuum.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mariann_Czenema P

Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
16 hozzászólás
>!
Izolda P

Nem egy szülő panaszkodik arra, hogy a gyereke vendégségben hozzá bújik, ő meg irigykedve nézi azokat a társait, akik vele ellentétben szabadon szaladgálnak, játszanak. Őt is próbálja elküldeni, eltolni magától, hogy „ne engem ölelgess, menjél szépen oda a többiekhez!” Ezek a próbálkozások azonban nem hatékonyak, és nem tesznek jót a gyerekeknek. Ha vendégségben a gyerekem hozzám bújik, akkor hozzám bújik. Egy idő után lehet, hogy megunja és egész lassan elmerészkedik a közelemből, de nem akkor, ha eltolom magamtól, ha azt érzi, hogy ez nekem rossz. Nem akkor, ha bíztatom, hogy menjen játszani. Ezeket mellőzni kellene. Adjuk meg neki a biztonságot: igen, hozzám bújhatsz, ha akarsz. Már miért is ne?
Szóval jó volna, ha végre elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni.

211. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Sheeana P

Ahol untatnak, onnan menekülj!

23. oldal, Ahol untatnak, onnan menekülj!

Kapcsolódó szócikkek: Mérei Ferenc
5 hozzászólás
>!
Chöpp 

Hát micsoda szeretet az, amit csak akkor kapok meg tőled, ha mindig a kedvedben járok?

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Doro

Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy nincs szükségem pszichológusra, nem vagyok én hülye! Holott ezerszer elmondtuk már, hogy a hülyén nem segít a pszichoterápia. Minél okosabb valaki, annál többet segít.

239. oldal - Értékek és érzelmek (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
esőember

„Hogy az iskola milyen abnormális hely, már abból is látszik, hogy az kérdez, aki tudja, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja.”

82. oldal

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról?

4 hozzászólás
>!
szeptember99

(…) jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog 'érvényesülni' az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy 'érvényesülni'? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó? Biztos, hogy lesajnálandó az a kis 'félénk', introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha, kivéve, ha az az öngyilkosság? Ennyire megőrjített bennünket a celebszemlélet?

211-212. oldal, Magányos... (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Chöpp 

    Az ember először szereti a szüleit, azután meggyűlöli őket, de végül megbocsát nekik.
/Oscar Wilde/

Mottó: Vekerdy Tamás: Visszatalálunk egymáshoz?, 261.o.

6 hozzászólás
>!
robinson P

Létre jött a szociális vagy kulturális pubertás néven ismert jelenség: 23 éves, 25 éves, 28 éves, „és még nem tudja mi akar lenni”. Sokan ezért vágnak neki a BA után a MA-nak, majd a PhD fokozat megszerzésének.

236. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

3 hozzászólás
>!
stippistop MP

Végül is annak, hogy pszichológus lettem, van egy felszínesebb és van egy mélyebb oka. Mind a kettőt elmondom. A felszínes ok az, hogy 1957-ben felvettek a Gyógypedagógiai Főiskolára. Én ott csodálatosan éreztem magam, azt kell mondanom, hogy életem legszebb négy éve volt, amit ott töltöttem. Volt egy tantárgy már elsős koromban, aminek az volt a neve, hogy gyermeklélektan, és egy kívül-belül csodálatos teremtés tanította, akit úgy hívtak, hogy Lányiné Engelmaier Ágnes. Gyönyörű fiatalasszony volt, okos, mint a nap, és hihetetlenül vonzó. Én pedig a tárgyába és a személyébe is mindenestül beleszerettem. Borzasztóan szerettem volna okos lenni, szerettem volna, ha fölfigyel rám, ha tehetségesnek tart, és ennek következtében én mindig többet akartam tudni, mint amit egy ötöshöz a vizsgán tudni kell, és megállás nélkül olvastam és mutogattam magam, mert ugye jól szocializált voltam, és minden iránta érzett vonzalmamat a tárgyába vetítettem. Ezt a különös érzést talán nem is szerelemnek, inkább valami megrendült, nagy lelkesedésnek lehetne nevezni. Rájöttem, hogy pszichológus akarok lenni, és 61-ben, az államvizsga után rögtön felvételiztem pszichológia-magyar szakra. Mert az álmom is megmaradt, hogy magyar szakos tanár legyek, így aztán összekapcsoltam a kettőt.

36-37. oldal, Ranschburg (Park, 2007)