!

Vekerdy Tamás magyar

1935. szeptember 21. (Budapest) – 2019. október 9. (Budapest)

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Könyvei 50

Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.
Vekerdy Tamás: Belső szabadság
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Vekerdy Tamás: Honnan? Hová?
Révai Gábor – Vekerdy Tamás: Beszélgetések nem csak gyerekekről
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 2.

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia · Hétköznapi pszichológia Park · Magyarország felfedezése · Minerva családi könyvek

Fordításai 8

Ursula Curtiss: A meghajszolt tanú
Elin Bing: A hegyi manó
Elin Bing: Eduárd pillangója
Thomas Winding: Zagyvakór
Thomas Winding: A hóvihar
Anne Brodin: A születésnapi ajándék
Fred Rodrian: Szarvas Szilárd
Lars-Henrik Olsen: A forgószél

Antológiák 5

A lélek dolgai
A párkapcsolatok iskolája
Családi boldogság, családi pokol?
Visszatalálunk egymáshoz?
Rubik Ernő (szerk.): A bűvös kocka

Felolvasásai 3

Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: A látható világ, és …
Vekerdy Tamás: Játszani is engedd…

Népszerű alkotóértékelések

Aemitta>!

Vekerdy Tamás

Isten áldja meg Vekerdy Tamást, hogy elhivatottsággal, szeretettel és bölcsességgel a gyermekek lelki fejlődéséért munkálkodik! Meg amúgy is! :)
Megreformálta a pszichológiai tudományt. A gyermekneveléssel kapcsolatos rossz régi minták helytelenségére és következményeinek hatásaira felhívja a figyelmet, számára nincs „rossz gyerek”, hiszen minden gyermek különleges, szerethető individuum.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Mariann_Czenema P>!

Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · túlélés
17 hozzászólás
Sheeana>!

Ahol untatnak, onnan menekülj!

23. oldal, Ahol untatnak, onnan menekülj!

Kapcsolódó szócikkek: Mérei Ferenc
6 hozzászólás
Izolda P>!

Nem egy szülő panaszkodik arra, hogy a gyereke vendégségben hozzá bújik, ő meg irigykedve nézi azokat a társait, akik vele ellentétben szabadon szaladgálnak, játszanak. Őt is próbálja elküldeni, eltolni magától, hogy „ne engem ölelgess, menjél szépen oda a többiekhez!” Ezek a próbálkozások azonban nem hatékonyak, és nem tesznek jót a gyerekeknek. Ha vendégségben a gyerekem hozzám bújik, akkor hozzám bújik. Egy idő után lehet, hogy megunja és egész lassan elmerészkedik a közelemből, de nem akkor, ha eltolom magamtól, ha azt érzi, hogy ez nekem rossz. Nem akkor, ha bíztatom, hogy menjen játszani. Ezeket mellőzni kellene. Adjuk meg neki a biztonságot: igen, hozzám bújhatsz, ha akarsz. Már miért is ne?
Szóval jó volna, ha végre elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni.

211. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

esőember>!

„Hogy az iskola milyen abnormális hely, már abból is látszik, hogy az kérdez, aki tudja, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja.”

82. oldal

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról?

4 hozzászólás
Doro>!

Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy nincs szükségem pszichológusra, nem vagyok én hülye! Holott ezerszer elmondtuk már, hogy a hülyén nem segít a pszichoterápia. Minél okosabb valaki, annál többet segít.

239. oldal - Értékek és érzelmek (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

RandomSky>!

…azt hiszem, nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint.
Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek.
Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is.

117. oldal

szeptember99>!

(…) jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog 'érvényesülni' az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy 'érvényesülni'? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó? Biztos, hogy lesajnálandó az a kis 'félénk', introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha, kivéve, ha az az öngyilkosság? Ennyire megőrjített bennünket a celebszemlélet?

211-212. oldal, Magányos... (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

stippistop P>!

Végül is annak, hogy pszichológus lettem, van egy felszínesebb és van egy mélyebb oka. Mind a kettőt elmondom. A felszínes ok az, hogy 1957-ben felvettek a Gyógypedagógiai Főiskolára. Én ott csodálatosan éreztem magam, azt kell mondanom, hogy életem legszebb négy éve volt, amit ott töltöttem. Volt egy tantárgy már elsős koromban, aminek az volt a neve, hogy gyermeklélektan, és egy kívül-belül csodálatos teremtés tanította, akit úgy hívtak, hogy Lányiné Engelmaier Ágnes. Gyönyörű fiatalasszony volt, okos, mint a nap, és hihetetlenül vonzó. Én pedig a tárgyába és a személyébe is mindenestül beleszerettem. Borzasztóan szerettem volna okos lenni, szerettem volna, ha fölfigyel rám, ha tehetségesnek tart, és ennek következtében én mindig többet akartam tudni, mint amit egy ötöshöz a vizsgán tudni kell, és megállás nélkül olvastam és mutogattam magam, mert ugye jól szocializált voltam, és minden iránta érzett vonzalmamat a tárgyába vetítettem. Ezt a különös érzést talán nem is szerelemnek, inkább valami megrendült, nagy lelkesedésnek lehetne nevezni. Rájöttem, hogy pszichológus akarok lenni, és 61-ben, az államvizsga után rögtön felvételiztem pszichológia-magyar szakra. Mert az álmom is megmaradt, hogy magyar szakos tanár legyek, így aztán összekapcsoltam a kettőt.

36-37. oldal, Ranschburg (Park, 2007)

robinson P>!

Létre jött a szociális vagy kulturális pubertás néven ismert jelenség: 23 éves, 25 éves, 28 éves, „és még nem tudja mi akar lenni”. Sokan ezért vágnak neki a BA után a MA-nak, majd a PhD fokozat megszerzésének.

236. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

3 hozzászólás
Amrita IP>!

Azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek otthon – és a rendszeres mesélés mindennapos mesélést jelent! – másfél évvel előzik meg nyelvi fejlettség szempontjából mesét nem, vagy alig hallgató kortársaikat.

47. oldal