!

Végh Antal magyar

1933. október 14. (Jánkmajtis) – 2000. december 19. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Végh_Antal
Életrajz

Könyvei 57

Végh Antal: Könyörtelenül
Végh Antal: Gyógyít6atlan?
Végh Antal: Miért beteg a magyar futball?
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó
Végh Antal: Ha az Isten Nyulat adott…
Végh Antal: De mi lesz a harangokkal? – Erdély,1988
Végh Antal: Imádság a vadlibákért
Végh Antal: Erdőháton, Nyíren
Végh Antal: Helyőrség az isten háta mögött
Végh Antal: Vándorbot

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Határőrök kiskönyvtára, Híres könyvek, Magyarország felfedezése (II.), Új termés

Antológiák 15

Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Kardos György (szerk.): Körkép 82
Ratzky Rita (szerk.): Szerelmes novellák
Kardos György (szerk.): Körkép 80
Kardos György (szerk.): Körkép 85
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Kardos György (szerk.): Körkép 86
Gáll István (szerk.): Fénytestű szerelmesek
Kardos György (szerk.): Körkép 81
Kardos György (szerk.): Körkép 84

Róla szóló könyvek 1

Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű alkotóértékelések

>!
Bla IP

Végh Antal

Ki ne ismerné Végh Antalt? (Jánkmajtis, 1933. október 14. – Budapest, 2000. december 19.) aki nyírségi magyar író, szociográfus, pedagógus, újságíró volt. Erdőhát volt Végh dajkája, a Szamos, Tisza, Túr által közrefogott homokos-lápos vidék, ahonnan a nagy múltú debreceni kollégiumba került, annak diákjaként tanult. 1952-től Újfehértón, majd a nyíregyházi gimnáziumban tanított mintegy 10 évig. 1962-től Budapesten szabadfoglalkozású író. 1974-ben jelent meg talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociografikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? Legalább erről az írásról mindenkinek illenék ismerni őt!Ebben az írásában véleménynyilvánításra késztető, állásfoglalásra kényszerítő, az egész ábrázolt világot modellértékűen tárta olvasói elé, őszintén felfedve a gondokat, megoldásra váró kérdéseket; szenvedélyes gondolkodásra és vitára ingerelt. További emlékezetes kötetei megalkotása mellett 1989-től az Új Idő főszerkesztője is volt.
Szülőföldjének hagyományait és szokásait – az ország gazdaságilag legfejletlenebb területén –néprajzi-szociográfiai hitelességgel örökítette meg. A paraszti életforma változásairól adott realista képet. Hősei nemcsak a földdel és a szegénységgel-nyomorúsággal küzdenek, de elfojtott indulataikkal is. Szociológiai érzékenysége rámenős kíváncsisággal, sokrétű tényanyag összegyűjtésével egyesült. Keményen figyelmeztetett némely vidékek, illetve társadalmi rétegek elmaradottságára, az átalakuló falu gondjaira. Az Erdőháton, Nyíren megrendítő olvasmány. Persze jószerivel azt sem tudjuk, hol van Erdőhát, vajh’mi tartozik oda? De el kell hozzá olvasni a könyvet! Az bemutatja honnan indult, micsoda szegénységből, nyomorból vergődött/vergődik fel ez a nép – persze nemcsak a Nyírségben. De innen a környékről indult pl. Móricz is. Volt tapasztalata: meg is írta a Barbárokat…meg mást is „diktáltak” itt neki.
Egyesek meg már a könyv megírásakor, 1972-ben is frizsiderszocializmusról, a jólét káros hatásáról elmélkedtek. Mára új nézőpont született: „Mindenki annyit ér, amennyije van!” Természetesen ez aranyigazságot már a jólét birtokában, pozícióban mondta, aki mondta. S mi van azokkal, akik mégis birtokon kívül maradnak? Pl. mi van azokkal, akik azóta is tanyán élnek? Akkor sem, ma sem új dolog ez, feudális örökség, de van, számolni kell vele.
E tekintetben több tanulságot is lehet levonni Végh Antal munkájából. Az első, hogy a nálunk még föllelhető szegénységet, nyomorúságot nem lehet csupán egyéni sorsként, sajáthibás esetkén kezelni. Az ország fölemelkedése a szocializmus évei alatt a legmélyebb nyomorból olyan gyors volt, hogy menet közben alig vesszük észre, ez a fölemelkedés nem arányos fejlődést jelent. De még ha az lenne, az is sokhelyütt konzerválja a viszonylagos elmaradottságot. Máig érvényes figyelmeztetés ez a könyv, hisz az idézett gondolat igyekszik áttólni a mindenkori vezetés felelősségét az egyén vállára.
A másik tanulságnál a hatalom gyakorlásának módja, azaz a vezetés minősége. Ez az állampolgár közérzetéről szól. Mert ezek összefüggenek. Végh a szocializmus ellentmondásait írta le: Miért van egy téesznek évenként más elnöke és miért tűnik föl minduntalan másutt vezető állásban, aki már egyszer-kétszer mindent tönkretett maga körül? Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy következetes kontraszelekciót hozzon létre a szolgalelkűség? Mi az érdeke a mi hazánknak? Tehetségtelen, a szocializmus perspektíváiban nem hívő emberek olcsó dicséreteit hallgatni, vagy a jövő érdekében munkáló kritikára fi-gye1ni? Szónoki kérdések, nem kell válaszolni nekik. Tanulhatnánk a kapitalistáktól; ők kegyetlen következetességgel védik rendszerük egészét, többek között azzal is, hogy a részletek kritikáját bátorítják. Na persze ez nemigen vonatkozik a mi mai kapitalista rendszerünkre.
Végh Antal könyvének harmadik nagy érdeme, ahogyan a vidék népét — apját, rokonait, fajtáját — leírja. Minden hamis idealizálás nélkül. Ebben a környezetben, durások, jehovisták, borral hülyített gyerekek, naplopó cigányok, az emberéletet mire se becsülő bicskások, primitív gazdálkodási nézetek, általános kultúrálatlanság, barbárság, évszázados ostobaság közepette kell a vezetőnek vezetni, a tanítónak tanítani, a parasztnak vetni, aratni, a napnak sütni, szóval élni. Mert a szerző jól tudja, hogy minden értük van, a tetvesekért, a durától részegekért, a bicskásokért, a szegénységbe hülyültekért, a sunyi szolgalelkekért, akik még saját magukat is meglopják szó szerint és képletesen. Értük és a jövőjükért. És ezért volt egykor, a ’70-es években ez a könyv is. Megállapítható: csak részben érte el célját.
Mert mindaddig, ameddig a vezetés politikája nem a társadalom valamennyi tagjáért szól, ameddig polgáraink újra lábukkal szavaznak külföldre kivándorolva, amíg fogy a magyar, s sokaknak nincs munkája, amíg a béke kellős közepén állandóan harcolunk, s egyes lényeglátók szerint „hülyülünk” is, okkal pironkodhatunk, hogy nem tettünk meg mindet, mit
Nekem emlékezetes mindkét riportkönyve, amelyek külföldi utazásainak tapasztalatai, élményei alapján születtek. Mind az Északi utakon, mind a Nyugati utakon számos lényeges meglátást tartalmaz, folyamatosan viszonyítja a látottakat, tapasztaltakat Magyarországhoz, s elveihez, s magyarságához végig hű marad, bár felmerül a csábítás…
Könyvei többségét egy Vörösmarty téri könyvheti rendezvényen 1997-ben sikerült vele dedikáltatnom, s bevallottam, írásai közül legjobban a Leltár c kötetben megjelent: Anna feketében című novellája tetszett, amelyben kemény véleményt fogalmazott meg költői módon az ’50-es évek beszolgáltatásainak időszakáról. Szépséges novellái mellett írt egy régi hagyományos ételeket bemutató szatmári receptkönyvet is Száz szatmári parasztétel címmel, amelyet olvasva is elcsöppenhet nyálunk, hátha még el is készítjük őket.
Végh Antal eltávozott már körünkből. Emlékezetes lehet számunkra arról, hogy írásait eszközként használva őszintén tenni akart a jóirányú változásokért. Méltó emléke megőrzésére!


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

– Mit lógatod úgy az orrod? Minden szerelem addig tart, ameddig. Majd ti is lesztek valahogy. Ne búsulj, mindig szarik a kutya valamit! Ezt megtanulja az ember.

147. oldal

4 hozzászólás
>!
Gólyanéni

…vannak olyan szelek, amelyek elől okosabban teszik a fák, ha elhajolnak. Mert van szél, amelyik derékba töri a fát, ha nem hajlik.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szél
>!
Ikarosz

A nevük is olyan szép: baromfiak.

55. oldal, A baromfiakról

>!
Ikarosz

Jaj, az a régi, füstös aszaló ott a Bornemissza nagyanyám kertjében!
Keresztapám is éppen úgy emlékszik rá, mint én. Azt mondja: de óvatosan kellett abba befűteni! Mert ha keveset tettek a tűzre, nem aszalódott a gyümölcs, megposhadt. Ha sokat, megégtek a vesszőből font kasok, amelyekre az aszalni való gyümölcsöt terítették.
Csakhogy nagyapám tudta, mennyit kell tenni a tűzre!

27. oldal, Három készítmény

>!
Ikarosz

Egészen addig, hogy kínzó, embertelenül nehéz nappalok és éjszakák fáradtságával, sokszor két héten át is főtt a lekvár, megállás nélkül. A végén már csak szédelegtek, támolyogtak az asszonyok az álmatlanságtól.
Milyen sokat kellett kínlódni az evés kétes és apró kis örömeiért!
És mégis, most azt mondom, megérte, mert minden olyan szép volt. Mindenben talán az volt a legszebb, hogy akkoriban nálunk Szatmárban a legnehezebb fizikai munkát is olyan nagy elszántsággal, sőt jókedvvel végezték az emberek. Maga a lekvárfőzés is próbára tette a háziasszony minden erejét. És mégis ez volt az egyik legvidámabb időszak a falusi családok életében.

33. oldal, Lekvárfőzés

>!
Anton_Gorogyeckij P

Néhány évvel ezelőtt a Vasasnak is volt egy ilyen lehetősége: megszerezni valamit.
Franciaországban, Nizzában játszott a csapat, és egyik este valaki vendégségbe hívta az egész társaságot. Senkinek sem volt kedve, de mert a meghívás szívesen hangzott, el kellett menni, az elmenetel kénszere alól csak a nagymenők húzhatták ki magukat. A tartalékok, az ifisták meg még egy-két vállalkozó kedvű játékos és vezető mentek a vacsorára. Kapott ajándékba mindegyikük egy-egy vázát. Azok is, akiket pluszedzés okán kimentettek a többiek. A vázákból maga válogathatott mindenki, emiatt nézeteltérés támadt, mindenkinek a kisebb vázák kellettek volna – az könnyebben elfért a cuccok közt. Másnap, vonaton utazva, azzal szórakoztak, hogy betettek egy sapkába tíz frankot, és aki a vonat ablakán – átmenve a hídon – úgy tudta a vázát beledobni a folyóba, hogy az nem tört össze a híd korlátjában, azé lett a dohány. Persze, volt, aki nem játszott, volt, akit nem érdekelt ez sem.
Azt mondják, egy játékos hazahozta a maga vázáját. Ő szerette az ilyen csecsebecséket. Ez a váza – azokból az ajándékvázákból talán az egyetlen – ma is megvan. A futballistát úgy hívják, hogy Raduly József. A Vasas egykori jobbszélsője. Ma az öregfiúk válogatottjának tagja. Aki pedig a vázákat ajándékozta, és vendégségbe hívta a magyar munkáscsapat tagjait: őt Pablo Picassónak hívták.

112-113. oldal (Magvető, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso
>!
fülcimpa

– Mi a rossebnek írsz te forgatókönyvet, hapsikám? Egy ilyen hülye országot! Ez a fél ország meg van tőle veszve, hogy forgatókönyvet írjon minden félnótás magyar író; ahelyett, hogy hagyná ezt az egészet a szakmára. Ez már egy kész őrület., hogy mindenki a tévének akar forgatókönyvet írni…

119. oldal

>!
Gólyanéni

…egyetlen szentség van, a szerelem. Amit, ha elárul az ember, meg kell járnia érte a poklok mélységét.

>!
fülcimpa

Kívül tornác, csepp kis udvar, juhászsüvegnyi szénakazal, lerakott ölfa. Parányi kis ól, akár a betlehemi Jézusé. Csak nézi, nézi az ember, csakugyan, manapság ilyen mennyei kis istállóban miért nem születnek Jézuskák? Vagy éppenséggel születnek is, csak nem vesszük észre?

37. oldal Aranyfog, Népszava Lap- és Könyvkiadó 1985