Végel László magyar vajdasági magyar
1941. február 1. (Szenttamás) –
Katalógusnév | Végel László |
---|
Könyvei 25
Szerkesztései 1
Antológiák 8
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Egy alkalommal Budapestre vetődve éppen a kemény ellenzéki Tamás Gáspár Miklósnak akartam telefonálni, hogy tőle halljam, mi történik Magyarországon, amikor is az utcai telefonfülke előtti hirdetőoszlop plakátján megpillantottam a fotóját. Ijedtemben kiejtettem a kezemből a kagylót, abban a pillanatban azt hittem, körözik. Kiléptem a fülkéből, elolvastam a plakáton írt szöveget: Tamás Gáspár Miklós képviselőjelölt lett.
229. oldal
Végel László: Temetetlen múltunk 86% Önéletrajzi regény
Befejezetlen mondatokkal, örökösen megszakított történelemmel becsméreljük az autokratákat, az egyiket vagy a másikat időnként elkergetjük, azonban csodák csodája, másik jön helyette és ebből nem vonjuk le az egyetlen lehetséges tanulságot: mi hozzuk létre és szüljük őket, hiszen hősi történelmünk komikus időszaka arról tanúskodik, hogy a diktatúrákban zsörtölődünk, de az autokráciát szemérmetlenül eltűrjük.
259. oldal
Végel László: Temetetlen múltunk 86% Önéletrajzi regény
A tévé Titót emberközelbe hozta, az utca lakóit azonban eltávolította egymástól. A helyi közösség dísztermében a tévé képernyőjét bámulták, miközben mind kevesebbet társalogtak egymással, a csillogó-villogó fekete-fehér monitor akkor is lekötötte a figyelmüket, ha olasz hírek voltak a műsoron. Színlelték, mintha értenék; így voltak a szocializmussal is, először úgy tettek, mintha szeretnék, aztán megkedvelték.
133. oldal
Végel László: Temetetlen múltunk 86% Önéletrajzi regény
Egyszer a talpamat verték gumibottal, csak azért, hogy a legnagyobb külkereskedelmi cég felelős igazgatói állását elfogadjam. Kikényszerítették belőlem. Így akartak kompromittálni! De nem hagytam magam! Gondoltam, ha nem ellenkezhetek, akkor rászedem őket. Beiratkoztam a pártba, amit most a szememre vetnek, no igaz, hogy vállaltam a posztot, de belülről romboltam. Nem volt könnyű!
237. oldal
A legtöbb lány úgy írja a levelet, mintha kombinéban ülne az asztal mellé, és vajas kenyeret szopogatna. De Csicsi levelein érződik, hogy erre az alkalomra szépen felöltözött, kisminkelte, és kölni-vízzel frissítette fel magát. I betűjében benne van testének karcsúsága, az á-ban a hangja melegsége, a zs-ben combjai mozgása, az o pedig kerek melleit eleveníti fel. Az é ijedt tekintetére emlékeztet, a g frizuráját juttatja eszembe, éppen azt, amilyet a búcsúzáskor viselt.
172. oldal
Kutyaharapást szőrivel; iszlám vagy fasizmus, ez itt a kérdés, válasszatok, hallom a szónoki felszólítást, inkább a fasizmus, skandálja a tömeg, úgy van, ezeket a mondatokat gyakorolják a reality show szereplői, a műsorvezető jutalmakat oszt ki, én pedig a leghátsó sarokban lapulva csodálom a fegyelmezett posztszocialista karnevált, mivelhogy még a szocializmus alkonyán ellestem, hogy oda menekülve, vagy inkább ott rejtezkedve karneváli álarc nélkül kedvemre fürkészhetem a lefitymált valóságot, amely a szocializmusban, igaz szétrongyolódva, csak rejtjelesen, de legalább félig-meddig emlékeztetett a valóságra, hiszen annak tetemes részét titkos dossziékba rejtették, azonban a virágzó újdemokráciában sikerrel kivégezték.
261-262. oldal
Végel László: Temetetlen múltunk 86% Önéletrajzi regény
A flamand és a vallon egymással viaskodva is érti egymást, de egyik sem érti a belgát, mondom, miközben a nemzetre gondolok.
251. oldal
Végel László: Temetetlen múltunk 86% Önéletrajzi regény
[…] a városi kórházban Erika egészséges fiúgyermeknek adott életet. Erika kívánsága, hogy a kisfiú legyen Franz. Ne Franz, hanem Ferenc legyen, Slemil Ferenc, mordult fel nagyapa. Az anyja pedig szólítsa, ahogy akarja. Kiderült azonban, hogy a lánya a Franz Schlemihl nevet diktálta be, amit Svetozar parancsára az anyakönyvvezető Franjo Slemilre javított.
Végül is Svetozar akarata teljesült. A hivatalos papírok szerint Franjo Slemil lett a nevem, panaszkodott nagyapa, majd hozzátette: őt Johann Schlemihlként vezették be a nagykönyve, a lányából Slemil Erika lett, unokáját meg Franjo Slemil néven regisztrálták. Fájdalmas arckifejezéssel pillantott rám. Mi lesz velünk? A nevünk kísért, mint az árnyék, ránk ragad, és sohasem szabadulunk meg tőle. Nyomon követ, ha akarjuk, ha nem. Úgy látszik, neked három neved lesz, ami azt jelenti, hogy három árnyékkal élsz, fakadt ki. Nagyon féltelek. Sohase felejtsd el, egyetlen, drága kis unokám, háromszor jobban kell vigyáznod magadra, mintha egyetlen neved lenne, mondogatta a kerekes székben ringatózva.
178-179. oldal
„Tudom, miért gondolkodnak." Némi tűnődés után folytattam. „Mert elbuktak. Akik gondolkodnak, előzőleg mindig belebuktak valamibe." A mérnök felállt, nyakkendőt vett elő. „És mit gondolsz, mit csinálnak azok, akik nem buktak bele?” „Azok mások nyakát csavarják ki. Bátran élnek", mondtam, és visszaültem a székre.
87. oldal
Amikor lefeküdtem, sokáig forgolódtam, mert rosszul éreztem magam. Felerősödtek a zajok, még az óra ketyegése is. A szomszéd szobában a házinéni lánya a kosarazó szivarjával vihogott a csikorgó ágyban. Határozottan unják már egymást, s egyre erőszakosabban szeretkeznek. Új fogásokat próbálnak ki. Ez azt jelenti, nemsokára elválnak egymástól. Ugyan milyen új szivart talál majd a lány? Biztosan egy úszóbajnokot. Ezzel már négy hónapja dögönyözik egymást, a szivar minden éjszaka megjelenik, megdolgozza a lányt, egy óra körül kiugrik az ablakon a kertbe a rózsabokrok közé, káromkodik, mert a tüskék felvérzik a tenyerét, s ezért ordít a fájdalomtól, ezzel engem is felébreszt. A szomszéd ház lakója, egy ismert irodalomkritikus pedig iszonyú erővel veri a gépet. Éjfél után megjön a kedve, akárcsak a kosarazónak. Csak az a szivar nappal a könyveket bújja, éjszaka pedig megírja, mit gondol róluk. Ilyesmiről még nem hallottam. Kíváncsi vagyok, mit gondol a kosárlabdázóról. Egyszer olvastam az újságban a cikkét, gondoltam, elolvasom, mivel a szomszédom, valami könyvről elmélkedett. Hogy miket, a jóisten tudja. Csak azt jegyeztem meg, hogy irtó el volt ragadtatva. Mintha egy szép nőt csípett volna fel. De semmit sem értettem meg belőle. Éppenséggel semmit. Mindenesetre azt gondolom, semmiképpen sem lehet jó dolga. A kosárlabdázónak se, az irodalomkritikusnak se.
111-112. oldal