!

Végel László magyar vajdasági magyar

1941. február 1. (Szenttamás) –

Könyvei 24

Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja
Végel László: Temetetlen múltunk
Végel László: Egy makró emlékiratai
Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje
Végel László: Bűnhődés
Végel László: Exterritórium
Végel László: Négyszemközt Máraival
Végel László: Újvidéki trilógia
Végel László: Wittgenstein szövőszéke
Végel László: Áttüntetések

Szerkesztései 1

Végel László – Németh István (szerk.): Magyar Szó-riport

Antológiák 5

Richard Swartz (szerk.): A közeli más
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 95
Mónika Dózsai – Gabriella Gönczy – Nina Hartl (szerk.): »Berlin, meine Liebe. Schliseßen Sie bitte die Augen.«
Borbély Sándor – Pomogáts Béla (szerk.): Ötágú síp
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 94

Róla szóló könyvek 1

Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Egy alkalommal Budapestre vetődve éppen a kemény ellenzéki Tamás Gáspár Miklósnak akartam telefonálni, hogy tőle halljam, mi történik Magyarországon, amikor is az utcai telefonfülke előtti hirdetőoszlop plakátján megpillantottam a fotóját. Ijedtemben kiejtettem a kezemből a kagylót, abban a pillanatban azt hittem, körözik. Kiléptem a fülkéből, elolvastam a plakáton írt szöveget: Tamás Gáspár Miklós képviselőjelölt lett.

229. oldal

Végel László: Temetetlen múltunk Önéletrajzi regény

Kapcsolódó szócikkek: Tamás Gáspár Miklós
4 hozzászólás
Kuszma P>!

Befejezetlen mondatokkal, örökösen megszakított történelemmel becsméreljük az autokratákat, az egyiket vagy a másikat időnként elkergetjük, azonban csodák csodája, másik jön helyette és ebből nem vonjuk le az egyetlen lehetséges tanulságot: mi hozzuk létre és szüljük őket, hiszen hősi történelmünk komikus időszaka arról tanúskodik, hogy a diktatúrákban zsörtölődünk, de az autokráciát szemérmetlenül eltűrjük.

259. oldal

Végel László: Temetetlen múltunk Önéletrajzi regény

3 hozzászólás
Kuszma P>!

A tévé Titót emberközelbe hozta, az utca lakóit azonban eltávolította egymástól. A helyi közösség dísztermében a tévé képernyőjét bámulták, miközben mind kevesebbet társalogtak egymással, a csillogó-villogó fekete-fehér monitor akkor is lekötötte a figyelmüket, ha olasz hírek voltak a műsoron. Színlelték, mintha értenék; így voltak a szocializmussal is, először úgy tettek, mintha szeretnék, aztán megkedvelték.

133. oldal

Végel László: Temetetlen múltunk Önéletrajzi regény

Kapcsolódó szócikkek: Tito
1 hozzászólás
Kuszma P>!

Egyszer a talpamat verték gumibottal, csak azért, hogy a legnagyobb külkereskedelmi cég felelős igazgatói állását elfogadjam. Kikényszerítették belőlem. Így akartak kompromittálni! De nem hagytam magam! Gondoltam, ha nem ellenkezhetek, akkor rászedem őket. Beiratkoztam a pártba, amit most a szememre vetnek, no igaz, hogy vállaltam a posztot, de belülről romboltam. Nem volt könnyű!

237. oldal

18 hozzászólás
Kuszma P>!

Kutyaharapást szőrivel; iszlám vagy fasizmus, ez itt a kérdés, válasszatok, hallom a szónoki felszólítást, inkább a fasizmus, skandálja a tömeg, úgy van, ezeket a mondatokat gyakorolják a reality show szereplői, a műsorvezető jutalmakat oszt ki, én pedig a leghátsó sarokban lapulva csodálom a fegyelmezett posztszocialista karnevált, mivelhogy még a szocializmus alkonyán ellestem, hogy oda menekülve, vagy inkább ott rejtezkedve karneváli álarc nélkül kedvemre fürkészhetem a lefitymált valóságot, amely a szocializmusban, igaz szétrongyolódva, csak rejtjelesen, de legalább félig-meddig emlékeztetett a valóságra, hiszen annak tetemes részét titkos dossziékba rejtették, azonban a virágzó újdemokráciában sikerrel kivégezték.

261-262. oldal

Végel László: Temetetlen múltunk Önéletrajzi regény

Csabi P>!

A legtöbb lány úgy írja a levelet, mintha kombinéban ülne az asztal mellé, és vajas kenyeret szopogatna. De Csicsi levelein érződik, hogy erre az alkalomra szépen felöltözött, kisminkelte, és kölni-vízzel frissítette fel magát. I betűjében benne van testének karcsúsága, az á-ban a hangja melegsége, a zs-ben combjai mozgása, az o pedig kerek melleit eleveníti fel. Az é ijedt tekintetére emlékeztet, a g frizuráját juttatja eszembe, éppen azt, amilyet a búcsúzáskor viselt.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: levél · levelezés
Kuszma P>!

A flamand és a vallon egymással viaskodva is érti egymást, de egyik sem érti a belgát, mondom, miközben a nemzetre gondolok.

251. oldal

Végel László: Temetetlen múltunk Önéletrajzi regény

ppeva P>!

(…) a városi kórházban Erika egészséges fiúgyermeknek adott életet. Erika kívánsága, hogy a kisfiú legyen Franz. Ne Franz, hanem Ferenc legyen, Slemil Ferenc, mordult fel nagyapa. Az anyja pedig szólítsa, ahogy akarja. Kiderült azonban, hogy a lánya a Franz Schlemihl nevet diktálta be, amit Svetozar parancsára az anyakönyvvezető Franjo Slemilre javított.
Végül is Svetozar akarata teljesült. A hivatalos papírok szerint Franjo Slemil lett a nevem, panaszkodott nagyapa, majd hozzátette: őt Johann Schlemihlként vezették be a nagykönyve, a lányából Slemil Erika lett, unokáját meg Franjo Slemil néven regisztrálták. Fájdalmas arckifejezéssel pillantott rám. Mi lesz velünk? A nevünk kísért, mint az árnyék, ránk ragad, és sohasem szabadulunk meg tőle. Nyomon követ, ha akarjuk, ha nem. Úgy látszik, neked három neved lesz, ami azt jelenti, hogy három árnyékkal élsz, fakadt ki. Nagyon féltelek. Sohase felejtsd el, egyetlen, drága kis unokám, háromszor jobban kell vigyáznod magadra, mintha egyetlen neved lenne, mondogatta a kerekes székben ringatózva.

178-179. oldal

Csabi P>!

„Tudom, miért gondolkodnak." Némi tűnődés után folytattam. „Mert elbuktak. Akik gondolkodnak, előzőleg mindig belebuktak valamibe." A mérnök felállt, nyakkendőt vett elő. „És mit gondolsz, mit csinálnak azok, akik nem buktak bele?” „Azok mások nyakát csavarják ki. Bátran élnek", mondtam, és visszaültem a székre.

87. oldal

ppeva P>!

Átérzem a kelet-közép-európai kis nemzetek félelmét. A berlini fal ledöntése után azt remélték, hogy úgy élnek majd, mint a nyugatiak, 25 év múlva rájöttek, hogy továbbra is csak szegény rokonok maradtak. Megszületik a kishitűségből eredő nacionalizmus, amelyet mélységesen dekadensnek tartok, de a kishitűség okát megértem.

152. oldal

Végel László: Négyszemközt Máraival Naplójegyzetek, 1992–2014

Kapcsolódó szócikkek: berlini fal · dekadencia · nacionalizmus