Vavyan Fable magyar

Tán 12 lehettem, mikor az előttem ülő lány egy nap minden szünetben és néha még órán is a térdét csapkodva, könnyeit törölgetve, a hasát fogva, a röhögéstől rázkódva olvasott. Időnként megpróbált felolvasni részleteket, de egyrészt nem lehetett érteni, annyira röhögött, másrészt kontextus nélkül nehéz volt, szóval kölcsönkértem tőle, mikor végzett vele: a Sárkánykönnyet. Aztán én is sírva-röhögtem, és mikor befejeztem, bizonyos könyvtárosnénik nem túl nagy örömére végigolvastam az összes elérhető könyvét. Meghatározó volt még a Jégtánc, bár a fantasyket is nagyon szerettem. Sokat segített, hogy elfogadjam magam, tisztázzam a világhoz való hozzáállásomat, szóval jól jött. És jókor. És hozta Fodor Ákost is, amiért külön <3 jár.
Egyetem alatt vizsgaidőszakokban olvastam főleg, hajnali négykor a syntax és az alvás között, hogy ne nyelvészettel álmodjak. Aztán jött egy kis szünet, mert mondatait néha túlzónak találtam, szóvicceit, kifejezéseit, a férfiak szájába adott mondatokat túl soknak, hiteltelennek. Aztán túllendültem ezen, és az új Fable könyvekre megint karvalyként vetem rá magam.
A legtöbb könyvét többször olvastam, a legjobb kikapcsolódás, agyzsongítás, és tuti fogok nevetni.

Az első könyvem tőle az Álmok Tengere volt.
Amint elkezdtem a könyvet, rögtön szerelmes lettem minden betűbe, szóba, mondatba, és ez azóta változatlanul kitart.

Minden idők legkedvesebb magyar írója, rongyosra olvasott könyvekkel képviselteti magát a polcomon. Vaalmikor az első megjelenések után hamarosan került a kezembe a Halkirálynő sorozat, aminek nagy szerepe van abban, hogy végül nyomozó lettem. Akkor, ott a 90-es évek elején egy olyan friss hang volt az irodalomban, amit azóta is keresek. Ami miatt a mai napig kedvenc, az a humora, imádom a burleszk típusú könyveit is.
Amit nem szeretek tőle, az a fantasy, de azt mástól sem olvasom.

Amikor Fable-t olvasok, teljesen átveszem a stílusát és elkezdek képtelen szóösszetételeket használni, ilyen volt egyszer a „tök terhes” kifejezésem.
Vicces, falni való történetek. A szereplők szerethetőek. Szoktam időnként olvasni tőle, mert egyedi és utánozhatatlan. Szeretem és pont. :)

Imádom a stílusát, minden vicces szófordulatát!! :) Igazi nő.

Még a novelláit is imádom! Meg a #fantasy… uram bocsá'# fablesy-ket! Általa #és Rowling által# szerettem meg az olvasást, illetve Fable az, akinek a rendőrös, kommandós, krimis könyveit is hajlandó vagyok elolvasni – sőt mi több: tetszik!

Főszereplői, mellékszereplői mind zseniálisak. Még a röpkén röviden megemlített szereplői is maradandó vigyorforrást okoznak az olvasóban. Ilyen számomra A pepita macskában megemlített Chantal szembe szomszédja, akit először szobornak hisznek – majd ráhívták a terrorelhárítást, holott sportlövő a paskó és a célra tartást gyakorolta… a szomszédokon! (http://moly.hu/idezetek/331886)

Nyelvezete egyedi és egy beszélgetés alatt hamar kiderül, hogy kinek a kezében fordult meg mostanság Fable könyv. Nyelvújító és humoros szavakat, szóösszetételeket alkot. Gyilkonc, szenyadék, menopauza károsult… – órákkal később is röhög/nevet/mosolyog, akinek eszébe jut.

Nálunk Fable családi szórakozás – anyukám már a születésemkor őt olvasta és tizenpár év múlva én is rákaptam. Őt csak ajánlani tudom!

Tőle tudtam meg, hogy nyitva van a zárt osztály, valamint ő tartott távol a tárva-nyitva álló ajtótól, úgyhogy itt is köszönet neki. (Érte pedig köszönet @Jenis-nek)

Vavyan Fable nevet szerintem nem kell senkinek sem bemutatni. Szamomra O a valaha elt legjobb magyar irono. Ezt nem azert mondom, mert a Jegtanc cimu konyve volt az, ami megszeretette velem az olvasast, hanem mert egyfelol olyan egyedi stilussal rendelkezik, hogy szinte barmilyen mufajban meg tudja vele allni a helyet. Masfelol viszont ugy tud irni, hogy a muvei egyszerre izgalmasak, humorosak, ugyanakkor megis komoly mondanivaloval rendelkeznek.

Nagyon szeretem Fable könyveit, bár sokat változtak az elmúlt években. Hatalmas és örök kedvenc a Halkirálynő és a kommandó, az volt az első könyve, amit olvastam tőle, és ami magával ragadott, és tart fogva azóta is. Vis Major sorozattal még ismerkedem, de biztos, hogy kedvenc lesz az is :-)

Régóta szeretem a stílusát, rejtői humorát. A fiktív helyszínek miatt könnyebb elszakadni a valóságtól, de ugyanez segít megőrizni a történetek folyamatos aktualitását. A felszínen szórakoztat, ellazít, a mélyebb rétegekben sokszor kemény társadalom kritikát fogalmaz meg. Görbe tükröt tart a világ elé, felnagyítja egy-egy szeletét.