Vathy Zsuzsa magyar
1940. április 15. (Pápa) – 2017. január 7. (Budapest)
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Vathy Zsuzsa |
---|---|
Nem | nő |
Honlap | helikon.hu/szerzok/Vathy-Zsuzsa/220 |
Életrajz |
Képek 1
Könyvei 24
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Új termés Magvető
Antológiák 22
Róla szóló könyvek 3
Népszerű idézetek
Könyvhét. Dedikáláskor, a Vörösmarty téren egy tíz-tizenkét éves formájú kislány egy cédulát csúsztat a kezembe. Ez volt ráírva: „Kedves Ervin bácsi! Nagyon örülök, hogy élsz. Azt hittem, múlt századi író vagy.”
(L. E.)
137. oldal, Életünk, halálunk
– Ruhákra nem szoktál költeni?
– Nem nagyon. Mi, állami gondozottak, Pomázról kapjuk a ruhákat, és én meg vagyok elégedve. A többiek igazi farmert keresnek, divatos holmit, de én nem is igen ismerem a márkákat. Néha egy-egy nyakkendőt veszek magamnak.
– Istenről, vallásról hallottál?
– Hallottam, de nem érdekel. Mi az állam gyerekei vagyunk. Mi nem hiszünk Istenben.
27. oldal, Földközelben, A lovakat most sem tartom kevesebbre az embereknél
Vathy Zsuzsa: Úgy hívtak, hogy Nyúlpatikus Riportkönyv szakmunkástanulókról és fiatal munkásokról
Milyen világ is ez, amiben élünk, a második évezred hatodik éve? Csak annyi biztos: az ember (átlagember) a választás illúziójában él. Naponta, reggeltől estig. Pedig azok közül választhat csak, amiket felkínálnak neki, annak is egyetlen célja, hogy ki vegye ki a zsebéből a pénzt. Én! Mi! Én! Ne ő! A világról, saját magáról, életéről, otthonáról nincsenek fontos ismeretei, olyannak látja, amilyennek láttatni akarják. Szabadnak hiszi magát, holott az öltözködéstől az étkezésig, a szórakozástól a munkáig, a hasznos időtöltéstől a nyaralásig mindent megterveztek neki, egy kis túlzással: belecsalogatják, belerángatják. Ó, te szép világ!
Életünk, halálunk
Zsiga (hétéves) regényt akar írni. Majd azt mondjuk, a Papa írta, tudatja velünk. Miért?, kérdezzük. Ha azt mondjuk, hogy én, kinek kell?
Öt évvel később. Szeptember, Zsiga osztálya kirándulni megy. Csomagolunk. Cipőt, trikót, futball-labdát, törülközőt, szappant is. Megrökönyödve néz rám. – Csak nem gondolod, hogy ez alatt a két nap alatt mosakodni fogok?
153. oldal, Életünk, halálunk