!

Vaszilij Jan orosz

V. G. Jan

1875. január 4. (Kijev, Oroszország) – 1954. augusztus 5. (Zvenigorod, Szovjetunió)

Teljes névVaszilij Grigorjevics Jancseveckij - Василий Григорьевич Янчевецкий
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Vasily_Yan

Könyvei 6

V. G. Jan: Dzsingisz kán
V. G. Jan: Batu kán
Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja
V. G. Jan: A tatárjárás
V. G. Jan: Spartacus
Vaszilij Jan: Őrtüzek a pusztán

Népszerű alkotóértékelések

>!
Tantis

Vaszilij Jan

Eddig csak A Jégmezők lovagját olvastam tőle, de a Dzsingisz kán könyvéről is nagyon sok jót hallottam. Jó stílusban ír, jók a leírásai és hiteles írónak tartom. Az orosz irodalom mindig nagyságokat adott, nincs ez másként Vaszilij Jannal sem. Főleg történelmi ihletettségű könyveket írt, talán nem is véletlenül. De köszönjük, hogy ezeket megírta, mert nagyon szuper könyvek. Ígérem, mást is olvasok majd ettől a szerzőtől! ;)


Népszerű idézetek

>!
jehuka P

A földkerekséget meg lehet hódítani lóháton, de kormányozni nem lehet a nyeregből.

157. oldal

>!
Tiger205

A kikötőben összeverődött tömeg azt várta, hogy a vitorlás tulajdonosa partra szálljon, és elmondja, milyen hajókkal találkozott útközben. Többen oda is kiáltottak neki, de a szakállas férfi nem válaszolt, csupán határozott mozdulattal intett, amiből megérthették, hogy minden hajó, ami szeme elé került, elsüllyedt.

VIHAR A FÖLDKÖZI-TENGEREN

>!
Eszter01

– Milyen ez a csodálatos hadvezér Dzsingisz kán?
– Magas növésű, és noha már hatvanéves elmúlt, igen erős. Nehéz léptei, esetlen mozdulatai medvére emlékeztetnek, ravaszsága rókáéhoz hasonló, haragja kígyóméreg, szilajsága a párducé; fáradhatatlan, mint a sivatag tevéje, és bőkezűsége azok iránt, akiket érdemesnek tart a jutalomra, a vérszomjas tigrist juttatja az ember eszébe, amely a maga kölykeit gyöngéden dédelgeti. Magas homloka van, hosszú, keskeny szakálla és sárga, rebbenéstelen nézésű macskaszeme. Kánjai, éppen úgy, mint egyszerű katonái, jobban félnek tőle, mint a tűzvésztől vagy a villámtól. De ha parancsot adna tíz harcosának, hogy rohanjanak rá ezerfőnyi ellenségre, habozás nélkül indulnának a támadásra, mert vakon bíznak benne, hogy a győzelem csak Dzsingisz kán oldalán lehet…

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dzsingisz kán
>!
Tantis

Alekszandr vidáman nevetett:
– Igen, úgy alájuk gyújtottunk, hogy a német a jég alá bújt, be a vízbe, hogy lehűljön egy kicsikét!

230. oldal

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja Regényes életrajz

>!
jehuka P

A harcos oltalma: kardjának éle és jó paripája.

189. oldal

>!
Tiger205

A felügyelők a rabszolgák nagyobb részét csoportokba osztották, és az egyes csoportoknak meghagyták:
– Ti Lapátok lesztek, ti Fejszék, te Eke, te meg Kútkerék, te Borona, te Taliga…
A trákoknak mint a legerősebbeknek a Malomkő és Fejtőcsákány nevet adták. Egy részüknek a malomba kellett menni, hogy a malomköveket forgassák, másoknak pedig a kőbányába, márványt fejteni, hogy aztán legyen miből a gazdagoknak gyönyörű villákat építeni vagy szobrokat faragni.

A NAGY ÚTON

2 hozzászólás
>!
Gáborr_Nagy P

Ha a bánat füstölögne, mint a tűz, füstbe burkolózna a világ.

>!
Tiger205

A vitorlát bevonták, tizenegy pár hosszú nyelű evező feszült neki a hullámoknak. A vitorlás óvatosan siklott el a kereskedőhajók hosszú sora mellett. Hátul, a hajó tatján állt a tulajdonos, egy széles vállú, zömök férfi; nedves szakálla boltozatos, meztelen melléhez tapadt. A férfi rekedt hangon odakiáltott valamit a két óriási négernek, akik egész testükkel a kormánylapátra nehezedtek, majd az evezőpadhoz láncolt huszonkét evezősnek. A hajó ügyesen megfordult, kivetette két bronzból vert horgonyát, és megállt a kikötő közepén.

VIHAR A FÖLDKÖZI-TENGEREN

7 hozzászólás
>!
Tiger205

A trákok szomorúan búcsúztak egymástól. A búcsú jeléül kinyújtották karjukat, és tenyerüket felfelé fordították.

A NAGY ÚTON

>!
Tantis

– Az út közismert, megszokott, Olaszországon át a gazdag Velencébe, onnét Trieszt városába utaztam. Majd hegyi utakon eljutottam a távoli Budáig, ahol láttam Béla királyt. Újre felépíti és csinosítgatja fővárosát, Budát, mit elpusztítottak a tatárok. Béla király nagyon kegyes volt hozzám, kísérőket is adott mellém, hogy biztonságosan átkelhessek a Tátra gerincén. Onnét Halicsba jutotam, ahol meg akartam látogatni Danyila fejedelmet, de nem találtam ott. Gondoltam, megnézem Kijev romjait is, s imádkozom azokért, akik életüket áldozták hazájuk földjéért a harc mezején, de siettem, hogy teljesíthessem szentatyánk parancsát,s továbbmentem Szmolenszkba, onnét egyenest ide, Perejaszlavlba jöttem, hogy fejedelmi nagyságod lábai elé boruljak.

239-240. oldal

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja Regényes életrajz