!

Vas István magyar

1910. szeptember 24. (Budapest) – 1991. december 16. (Budapest)

Tudástár · 41 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/vas-istvan

Képek 6

Könyvei 31

Vas István: Mért vijjog a saskeselyű?
Vas István: Nehéz szerelem
Vas István: Hét tenger éneke
Vas István: Válogatott versek
Vas István: Önarckép a hetvenes évekből
Vas István: Itt voltam
Vas István: A názáreti Jézus története
Illés Endre – Vas István: Trisztán
Vas István: Nem számít
Vas István: Ráérünk

Szerkesztései 8

Vas István (szerk.): Énekek éneke
Vas István (szerk.): Vallomás
Vas István (szerk.): A Nyugat költői I-II.
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Vas István (szerk.): Francia költők
Vas István (szerk.): Szerelem
Tverdota György – Vas István (szerk.): József Attila: Költőnk és kora
Köpeczi Béla – Vas István (szerk.): Román költők antológiája

Fordításai 227

Molière: Tartuffe
Molière: Hat színmű
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
William Shakespeare: III. Richárd
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
William Shakespeare: A velencei kalmár
Charles Lamb – Mary Lamb: Shakespeare mesék
John Steinbeck: Lement a Hold
Hans Christian Andersen: A rút kiskacsa
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold

Antológiák 26

Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Micsoda madár!
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Csukás István (szerk.): Koncert

Róla szóló könyvek 5

Pomogáts Béla: Másik Magyarország
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány
Réz Pál (szerk.): Óda az észhez
Dersi Tamás: Thália magyarul tanul
Olasz Sándor (szerk.): Vonzások és vallomások

Népszerű idézetek

Dün P>!

    Képlet

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
Már pontosan tudnók, mit kell csinálni.
Már nem volnának itt fölösleges szavak:
Lemúltak a volt élet álvitái,
A sértődés, a becsvágy, a háló, melyben éltünk.
Fölösleges harc volt, reménytelen.
Mit számítana már a győzelem?
De fájni tud ma is a vereségünk.

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
Már tudnánk pontosan. Csak egy találkozásra!
Nem volnának fölösleges szavak,
Ha egyszer eljönnél. Hiába kérlek.
Ami belőlünk megmaradt,
Csak mint a minden dolgok fizikája,
Csak mint a mozgás, az anyag:
Valami algebrai kivonat,
Egy elmúlhatatlan érvényű képlet.

65. oldal

Nazanszkij>!

John Keats: Ha félelem fog el…

Ha félelem fog el, hogy meghalok
S nem aratom le termő agyamat,
S mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
Nem őrzik meg az érett magokat;
Ha látom a csillagos éjszakán
A nagy regény ködös jelképeit,
S érzem, hogy árnyait leírni tán
A sors mágikus keze nem segít,
Ha azt érzem, te percnyi tünemény,
Hogy többé majd nem nézhetek terád
S a gondtalan, tündér szerelmet én
Nem ízlelem, akkor a szép világ
Partján tűnődve állok, egyedül,
S Hír, Szerelem a semmibe merül.

Nazanszkij>!

Konsztandínosz Kaváfisz: Megtehették volna

Otthontalan szegénység fenyeget már.
Ez a végzetes város, Antiochia,
elemésztette minden pénzemet:
ez a végzetes város, ahol olyan drága az élet.

De fiatal vagyok, egészségem kitűnő.
A görög nyelvet mesterien bírom
(töviről hegyire ismerem Platont és Arisztotelészt,
és a szónokokat meg költőket, aki csak eszedbe juthat).
Vannak fogalmaim a katonai ügyekről
s a zsoldos vezérek között barátaim.
A közigazgatásba is egy kissé behatoltam.
Tavaly fél évig éltem Alexandriában,
tudok egyet és mást (és ez hasznos tudás)
egyről-másról, ami ott van:
a „Kártevő” nézeteiről, aljasságairól, satöbbi.

Úgy tekintettem tehát, mindenképpen illetékes
vagyok, szolgálni ezt az államot,
drága hazámat, Szíriát.

Bármilyen állásba tesznek, igyekszem
hasznára lenni hazámnak. Szándékom ez.
Ha viszont meggátolnak mesterkedéseikkel –
hiszen ismerjük a buzgalmakat, kár beszélni róla –
ha meggátolnak, mit tehetek arról?

Akkor Szavinaszhoz fordulok először,
és ha ez a tökfej nem tud megbecsülni,
megyek ellenfeléhez, a Kosorrúhoz.
És ha az a hülye sem fogad fel,
egyenesen Hürkanoszhoz megyek.
Csak kellek egyiküknek hármuk közül.

Választásom egykedvűsége miatt pedig
lelkiismeretem háborítatlan:
mindhárman egyaránt ártanak Szíriának.

De, tönkrement ember, mit tehetek erről?
Én, szerencsétlen, csak átvergődni szeretnék.
Megtehették volna a mindenható istenek,
hogy gondoskodnak egy negyedikről, aki tisztességes.
Én boldogan szegődtem volna hozzá.

Kapcsolódó szócikkek: Alexandria · Arisztotelész · Platón · Szíria
Bla I>!

De szépek vagytok tegnapi asszonyok!
Hamvadó szemetekben még néha felragyog
A régi büszkeség […]
[…] S a szépségből, a tegnapiból, nem tudom, mi maradt,
De felsugárzik titkosan, mint földalatti nap.
(Vas István -Óda a tegnapi asszonyokhoz)

SĐorka>!

Minden jelben…

Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj dalomnak ringatója csak te vagy.
Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.
Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;
csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
A virágok szép nevére megtanitsz:
kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.
Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
életemnek fűszersója csak te vagy.
Zöld szemedből vígarany rezeg felém:
nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.
Árnyaival üldözött az alvilág,
szól a kakas virradóra: csak te vagy.
Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!
Kajszinarcod néz le róla: csak te vagy.
Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:
versem édes csattanója csak te vagy!

57. oldal

Nazanszkij>!

Guillaume Apollinaire: Ősz

Egy csámpázó paraszt ballag a ködön át
Mellette lépeget ökre az ősz ködébe
Melyben megbúnak a félénk szegény tanyák

S dúdolja a paraszt a ködben mendegélve
A szerelem meg a hűtlenség énekét
A gyűrűt a szívet mely összetörve vár még

Kioltotta az ősz az ősz nyár hevét
Az őszi ködön át ballag két szürke árnyék

Nazanszkij>!

Konsztandínosz Kaváfisz: Egy éjszaka

Szegényes, hitvány szoba volt,
elrejtve a kétes kocsma fölött.
A mocskos és szűk sikátorra nyílt
az ablaka. Lentről
munkások hangját lehetett hallani:
kártyáztak és mulattak.

És ott az elnyűtt, közönséges ágyon
enyém volt a szerelem teste, enyém az ajka,
az önkívület kéjes rózsaajka –
olyan önkívület rózsaajka, hogy e percben is,
mikor ezt írom – annyi év után! –
magányos házamban részeg vagyok megint.

Nazanszkij>!

Konsztandínosz Kaváfisz: Fogantatásuk

Rendhagyó gyönyörük teljesülése
megtörtént. Föl is keltek matracukról,
és öltözködtek már, kapkodva, némán.
Külön és lopva lépnek ki a házból
s az utcán úgy járnak, mintegy szorongva,
hogy elárulja majd valami rajtuk,
nemrég miféle ágyra hulltak együtt.

De mennyit nyert a művész élete!
Holnap, holnapután, vagy évek múlva megszületnek
az erős versek, melyek itt fogantak.

Nazanszkij>!

Konsztandínosz Kaváfisz: A szatrapia

Micsoda balszerencse, hogy hiába
születtél szép és nagy dolgokra – tőled
méltatlan sorsod mindig megtagad
minden sikert és minden bátorítást!
Hogy alantas szokások és közöny
és Szuza felé elindulsz gyalog
S micsoda szőrnyű nap, amikor engedsz
(a nap, melynek magad megadva engedsz)
és Szuza felé elindulsz gyalog
és jelentkezel Artaxerxész úrnál,
ki keggyel kínál s hellyel udvarában
és szatrapiákkal s efféle jókkal.
S te elfogadod reménytelenül
ezt is, meg azt is, amit nem kívánsz.
Másért sír a lelked, mást kíván: a Démosz
s hozzá a szofisták dícséretét,
a nehéz s annál drágább evoékat,
az Agorát, Színházat, Koszorút.
Hol ad neked ilyesmit Artaxerxész?
Hol találod, melyik szatrapiában?
És élet lesz az életed enélkül?