!

Varró Dániel magyar

1977. szeptember 11. (Budapest) –

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv

KatalógusnévVarró Dániel
Facebook@varrodaniofficial

Képek 10

Könyvei 21

Varró Dániel: Szívdesszert
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Varró Dániel: Bögre azúr
Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Varró Dániel: Mi lett hova?
Varró Dániel: A szomjas troll
Varró Dániel: Nem, nem, hanem
Varró Dániel: Akinek a foga kijött
Varró Dániel: Akinek a kedve dacos
Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög

Kapcsolódó sorozatok: Akinek a... · Túl a Maszat-hegyen · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház

Fordításai 37

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
William Shakespeare: Lear király
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret
Shona Innes: Az internet olyan, mint a pocsolya
Shona Innes: A barátság olyan, mint a mérleghinta
Shona Innes: A játszótér olyan, mint a dzsungel
Michal Černík – Kateřina Miler – Zdeněk Miler: Egy hét a kisvakonddal
Katja Reider: Nyuszicsalád aludni megy

Antológiák 38

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
3 éves lettem!
Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lovász Andrea (szerk.): Dödölle
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem

Felolvasásai 1

Varró Dániel: Bögre azúr

Róla szóló könyvek 1

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Kiemelt alkotóértékelések

Tarja_Kauppinen IP>!

Varró Dániel

A Varródani-rajongásom túlnőtt holmi mezei könyvértékelés keretein, úgyhogy ideje alkotót is értékelni.

Az Újabb változatok egy gyerekdalra versciklusnál az a benyomásom támadt, hogy Dani jobban ismeri Kassákot, Faludyt vagy éppenséggel Tandori Dezsőt, mint ők saját magukat. A Minden olyan mint minden – elszabadult szabadversben pedig ezt még fokozta is: Dani jobban ismer engem, mint én önmagamat. S hogy mi a titka?

A kulcsszó az önreflexió. Az, hogy a humort tartalommal tölti meg, eszközként használja arra, hogy önmaga és a környzete jelenségeire reflektáljon. Varródani nem azért vicces, mert vicceket mond, mint egy stand-upos, vagy egy humorista. Hanem azért, mert magunkra ismerhetünk benne is, a szavaiban is. Azt mondhatjuk mind: jé, hát tényleg ilyenek vagyunk! És szó sincs itt fennköltségről vagy pátoszról, Varródani tudja, hogy sem hősiesek, sem nagyszerűek, sem kiválóak nem vagyunk, épp ellenkezőleg: csupa hétköznapi esetlensgéből, bénázásból állunk, és ez bizony nem ciki, hanem ezt jelenti embernek lenni. Üdítő kivétel, amikor a sok patetikus, modoros, művi szöveg között végre egy ennyire hiteles hangra bukkan az ember. Szvoren Edinához tudnám hasonlítani, még ha merőben más regiszterben szólaltatják is meg ugyanazt: az emberi lét igazi, kozmetikázatlan valóját.

Dani varázsa az önkritikájában gyökeredzik. Abban, hogy meg sem próbálja másnak mutatni magát, mint ami. Noha tetszeleghetne a József Attila-díjas költő és a valódi zseni, igazi korszakalkotó lángelme pózában is, ő inkább az marad, ami: esendő ember, aki ügyetlenül vezet autót, a szemüvege nélkül vaksi, a céklás krumplit meg a macskának adja inkább, ahelyett, hogy baromi egészségtudatosan megenné.

És Dani ettől hiteles. Messze nem minden szöveg képes embernek, valódi, földi halandónak láttatni a szereplőit, vagy épp az alkotóját – a lírában inkább az utóbbit, hiszen a költészet, mint azt ugyebár tudjuk, nyilvános sztriptíz* (és tényleg).

És akkor az intelligenciáját, műveltségét, gegjeit, nyelvi leleményeit, stílusbravúrjait és egyebeket még nem is említettem. Varródanit elmélyedve olvasni, tanulmányozni hozzánk tesz és gazdagít. A gyerekversei is jók (nyilván), de a Mi lett hova? című kötet második fele nálam egyelőre felülmúlhatatlan.

Olvassatok sok-sok Varródanit!

*https://moly.hu/idezetek/845873

1 hozzászólás
makitra P>!

Varró Dániel

Szeretem a Danit… vagy lehet, mostanában már inkább Dánielnek kellene neveznem, de valakit, aki ennyire hasonlít egy jóllakott óvodásra, nem tudok Dánielnek nevezni. Pedig néztem most a Könyvhéten, megöregedett, a szarkalábak már ott voltak a szeme sarkában, kicsit kevésbé tűnt lelkesnek, de rajzolt sündisznót és a lírája sem tűnik öregesnek.

Tegnap este, miután a Mi lett hova című kötetét olvastam, az jutott eszembe, hogy olyan a Dani, mint a dobozos kóla. Mikor felbontod pezseg és zizeg, könnyed és kicsit felfrissít, aztán mintha nem maradna utána semmi. Pedig de, ott a végén a büfögés, hogy azért gyomorig hatolt az a szöveg, és bár felszínesnek tűnik, van benne mélység.

Szeretem, ahogy a hétköznapok banalitását és profánságát átszűri a költői énjén, kicsit póz, de valahonnan belőle jön. És vicces, nem kell hozzá a sokezer év lírája, hogy értsd, de nem baj az sem, ha ott van mögötted a nagy kékség. Magához idomítja a nyelvet, a mai, költőiséget nélkülöző korszakunkat is bele tudja fordítani a világába, amelyért külön mezei pirospont járja.

Hiányozna, ha nem lenne, mert így legalább kezembe veszem a versesköteteket, talán többet is, mint eddig.

2 hozzászólás
Chöpp >!

Varró Dániel

Nincs kecmec. Remek író, költő, műfordító a srác. Pont.

Frank_Waters I>!

Varró Dániel

Mottó: „Az egész világ egy nagy tehenészet –
én meg csak állok itt, és heherészek.”

Én a kortárs magyar költészetet ki nem állhatom, valahogy nekem nem költészet. Imádom a moderneket, a jó szabadverseket, az észbontó versbontásokat, de ebben a kortársmagyarban nem találok nagyon jót. Van kettő viszont, akiket szeretek, mert ők tényleg jók, és ez a kettő a Varró Dani meg a Nádasdy (határonbelüliek).

2 hozzászólás
veledmindenhelyragyogo>!

Varró Dániel

Szuper , hogy van egy ilyen kortárs zsonglőre a szavaknak! Meghajlás, meghajlás, meghajlás!

Kek P>!

Varró Dániel

Szóval a Dani. Nekem már csak Dani marad, mert a kora miatt öcsém lehetne… Ő a 2. , akit a kortárs magyarok közül annak is tekintek. Családon belül meg hát ismerjük egymás hibáit, bogarait, tüskéit és cukiságait és mindezekkel együtt és ellenére szeretjük.
Nem volt ez ám nálam mindig így! Eleinte kirázott a hideg tőle, nagyon-nagyon műnek éreztem, felszínesnek, langymatagnak… – mint ahogy az ellenoldal mostanság is itt tart. Aztán nem tudom pontosan mikor, melyik könyvénél, de valószínűleg akkor, mikor én voltam nagyon kizökkenve evilágból és valami nagyon-nagyon könnyűt akartam olvasni, hogy eltereljem a gondolataimat, de semmi se maradt meg bennem abból a sokezer sorból, amit nap mint nap olvastam, került a szemem elé a Boci-boci tarka variációgyűjtemény. És ez megmaradt! :) Napok múlva is fel tudtam idézni és ebűvölt a stíluslopások remeklése. Innentől kezdve tényleg csak a habossága érdekelt, íze-színe-illata, az az icipici bűbáj, szóöröm. És ilyet mindig lehet tőle kapni. Nem, nem olvastam tőle még mindent. Sőt! Az Akinek a… sorozatból még egyiket se – valahogy leginkább ezektől idegenkedek. spoiler De az apukás prózakönyvét már olvastam – és sok-sok mozzanat megmaradt belőle, nyilván hasonló élmények, emlékek miatt. És igen, a könyvcím találó arra, hogy miért szeretem annyira Danit:
– mert butáskodik spoiler
– és szépen teszi. spoiler
A kedvencem már a címe miatt a Csütörtök, a kisördög lett spoiler, miután elolvastam, még inkább.

Sister>!

Varró Dániel

Bűbájos ember, zseniális rímfaragó, odaadó apuka, és nem utolsó sorban a cukiság verseny verhetetlen győztese. Kedves Varró Dani, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor tömören csak ennyi: ♥.

Sheeana>!

Varró Dániel

Nagyszerű forma, ritmus és humorérzékkel megáldott költő, aki lehet hogy a mindennapi életünk banalitásairől ír, de mégis mindig szíven talál.

girardella>!

Varró Dániel

Igazi modern költő, bravúros rímekkel, humoros versekkel. Nagy csodálattal tekintünk rá, amiért ezeket képes kitalálni. Kisfiam még mostanában is, bár verseket már ritkábban olvasunk, rendszeresen idézi.

lepetitlys P>!

Varró Dániel

Gimiben kifejezetten Varró Dani-ellenes voltam, nekem túl kortárs voltak a versek, amiket akkor találtam tőle.
Aztán egy barátnőmnél elolvastam az „Akinek a kedve dacos”-t. A véleményem nem változott. De valami mégsem hagyott nyugodni, és elolvastam tőle más műveket (a verseket gyorsan lehet darálni), és végül találtam egy kedvenc könyvet is.
A meseregénye már nagyobb falat, de izgalmas, fordulatos és kifejezetten elmés rímek is vannak benne.
Felfedeztem benne valamit, ami megtetszett, elolvasom majd az életművét.


Népszerű idézetek

Batus>!

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

78. oldal (SMS #6)

15 hozzászólás
tataijucc>!

És ó, azoknak a szemeknek a barnasága,
amitől az ember kapható lesz minden marhaságra…

Vers a szemeidről

42 hozzászólás
negyvenketto P>!

belülről kifelé dugul az orr
a szerelem is mint a nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
nem az lesz (mégis az lett)

Lemondás és remény mint lesz a náthában eggyé

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Sárhelyi_Erika I>!

Fürdetgető

[…] Tudod, mire van a száj?
Hogy vidáman kajabálj.

Mért van szükség babahasra?
Hogy a fater mosogassa.

Mért van két kis lábujj közt köz?
Ott lakik a lábujjközszösz.

27. oldal (részlet)

Varró Dániel: Akinek a lába hatos Korszerű mondókák kisbabáknak

5 hozzászólás
félóra>!

Nem sírok, édes, csak így választom ki a szervezetembe a pereccel bekerülő szükségesnél nagyobb mennyiségű sót.

27. oldal

Batus>!

A szíved, mint a megszáradt perec,
törjön ketté, ha véle mást szeretsz.

54. oldal (Átok)

Batus>!

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek

18. oldal (SMS)

csillagka>!

Aki szépen masírozott,
jár annak egy fasírozott

16. oldal

Varró Dániel: Akinek a foga kijött Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak

5 hozzászólás
Batus>!

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, * például nyelvi kérdésekbe sem. * Te elborzadsz, és téged el iszony fog, * ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, * és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, * nem érzed az izét.
Tény és való ámde máskülönben, * hogy nem fogalmaz nálad más különben, * és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból * azokat a szavakat, amiket a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik részét már alapból, * akiknek a beszéde inkább csak mordulat, * és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, * mint a tieidben, * amik hirtelen * mennyiségű frappáns frázissal ellepett * szellemed * számára szolgáltatnak keretet, * és mindig kerekek.
Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, * és az igéket sem ragozom ikesen. * Nem beszélek pergő mondatokban, * inkább vontatottan, * legtöbbször töltelékek * miatt túltelített * mondatszörnyeteg * az, amit magam előtt görgetek, * és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, * amikbe ütközök, * végre kibököm a farbát is, * a verbális * közléseim, mit mondjak, hebegősek, * nem ez az oldalam a legerősebb.
Mindezt belátom készségesen, * de azt mégis ellenérzéssel lesem, * ahogyan te a nép * töltelék-, * kötő- és csúnyaszó * halmozó * rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, * és ebben vitatkoznom kell veled, * mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, * még ha a legjobb példa nem is én vagyok, * és szerintem nem föltétlenül esetlen, * ami keresetlen, * és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy ’99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, * de azért van bukéja. * Ami pedig a deviszontot illeti, * az egy állati * nagy tévedés, hogy az hibás, * mi más? * hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, * hogy vannak még ilyen kötőszavak, * egyet mindjárt leleplezek: * az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, * és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos * Babits is használta, és Arany János, * de nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem.
De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt, * és már rég veszekszünk, * mert te úgy érzed, hogy nekedesek, * pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, * én meg azt veszem zokon, * hogy miért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, * szóval a ló velünk eléggé elszaladt, * a cérna elszakadt, * és áll a bál, * és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat vagy ordibál, * míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, * és adunk egymásnak egy puszit, * az indulatok minél messzebbre ragadtak, * annál nyelvesebbet és vadabbat, * szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, * nem zárult le a dialóg, * a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, * aminek az a haszna, * hogy újra össze lehet veszni rajta * majd, ha * akarunk, és hát anélkül mi * nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, * és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, * mert abban szerencsére * egyetértünk, és nem csak elvileg, * hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

22-23. oldal

4 hozzászólás