Varró Dániel magyar
1977. szeptember 11. (Budapest) –
Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Varró Dániel |
---|---|
@varrodaniofficial |
Képek 10
Könyvei 21
Kapcsolódó sorozatok: Akinek a... · Túl a Maszat-hegyen · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház
Fordításai 37
Antológiák 38
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter
78. oldal (SMS #6)
És ó, azoknak a szemeknek a barnasága,
amitől az ember kapható lesz minden marhaságra…
Vers a szemeidről
belülről kifelé dugul az orr
a szerelem is mint a nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
nem az lesz (mégis az lett)
Lemondás és remény mint lesz a náthában eggyé
Fürdetgető
[…] Tudod, mire van a száj?
Hogy vidáman kajabálj.
Mért van szükség babahasra?
Hogy a fater mosogassa.
Mért van két kis lábujj közt köz?
Ott lakik a lábujjközszösz.
27. oldal (részlet)
Varró Dániel: Akinek a lába hatos 86% Korszerű mondókák kisbabáknak
Aki szépen masírozott,
jár annak egy fasírozott
16. oldal
Varró Dániel: Akinek a foga kijött 92% Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak
Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, * például nyelvi kérdésekbe sem. * Te elborzadsz, és téged el iszony fog, * ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, * és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, * nem érzed az izét.
Tény és való ámde máskülönben, * hogy nem fogalmaz nálad más különben, * és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból * azokat a szavakat, amiket a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik részét már alapból, * akiknek a beszéde inkább csak mordulat, * és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, * mint a tieidben, * amik hirtelen * mennyiségű frappáns frázissal ellepett * szellemed * számára szolgáltatnak keretet, * és mindig kerekek.
Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, * és az igéket sem ragozom ikesen. * Nem beszélek pergő mondatokban, * inkább vontatottan, * legtöbbször töltelékek * miatt túltelített * mondatszörnyeteg * az, amit magam előtt görgetek, * és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, * amikbe ütközök, * végre kibököm a farbát is, * a verbális * közléseim, mit mondjak, hebegősek, * nem ez az oldalam a legerősebb.
Mindezt belátom készségesen, * de azt mégis ellenérzéssel lesem, * ahogyan te a nép * töltelék-, * kötő- és csúnyaszó * halmozó * rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, * és ebben vitatkoznom kell veled, * mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, * még ha a legjobb példa nem is én vagyok, * és szerintem nem föltétlenül esetlen, * ami keresetlen, * és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy ’99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, * de azért van bukéja. * Ami pedig a deviszontot illeti, * az egy állati * nagy tévedés, hogy az hibás, * mi más? * hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, * hogy vannak még ilyen kötőszavak, * egyet mindjárt leleplezek: * az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, * és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos * Babits is használta, és Arany János, * de nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem.
De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt, * és már rég veszekszünk, * mert te úgy érzed, hogy nekedesek, * pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, * én meg azt veszem zokon, * hogy miért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, * szóval a ló velünk eléggé elszaladt, * a cérna elszakadt, * és áll a bál, * és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat vagy ordibál, * míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, * és adunk egymásnak egy puszit, * az indulatok minél messzebbre ragadtak, * annál nyelvesebbet és vadabbat, * szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, * nem zárult le a dialóg, * a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, * aminek az a haszna, * hogy újra össze lehet veszni rajta * majd, ha * akarunk, és hát anélkül mi * nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, * és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, * mert abban szerencsére * egyetértünk, és nem csak elvileg, * hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.
22-23. oldal