!

Varró Dániel magyar

1977. szeptember 11. (Budapest) –

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv

Facebook@varrodaniofficial

Képek 4

Könyvei 20

Varró Dániel: Szívdesszert
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Varró Dániel: Bögre azúr
Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Varró Dániel: Mi lett hova?
Varró Dániel: A szomjas troll
Varró Dániel: Akinek a foga kijött
Varró Dániel: Nem, nem, hanem
Varró Dániel: Akinek a kedve dacos
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik

Kapcsolódó sorozatok: Akinek a... · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Színház Színműtár

Fordításai 34

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
William Shakespeare: Lear király
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
Shona Innes: Az internet olyan, mint a pocsolya
Shona Innes: A barátság olyan, mint a mérleghinta
Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék
Lewis Carroll: Sylvie és Bruno
Shona Innes: A játszótér olyan, mint a dzsungel
Mark Crick: Kafka levese

Antológiák 20

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Várady Szabolcs (szerk.): Magyar badar
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Lackfi János (szerk.): Aranysityak

Felolvasásai 1

Varró Dániel: Bögre azúr

Róla szóló könyvek 1

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Népszerű alkotóértékelések

makitra P>!

Varró Dániel

Szeretem a Danit… vagy lehet, mostanában már inkább Dánielnek kellene neveznem, de valakit, aki ennyire hasonlít egy jóllakott óvodásra, nem tudok Dánielnek nevezni. Pedig néztem most a Könyvhéten, megöregedett, a szarkalábak már ott voltak a szeme sarkában, kicsit kevésbé tűnt lelkesnek, de rajzolt sündisznót és a lírája sem tűnik öregesnek.

Tegnap este, miután a Mi lett hova című kötetét olvastam, az jutott eszembe, hogy olyan a Dani, mint a dobozos kóla. Mikor felbontod pezseg és zizeg, könnyed és kicsit felfrissít, aztán mintha nem maradna utána semmi. Pedig de, ott a végén a büfögés, hogy azért gyomorig hatolt az a szöveg, és bár felszínesnek tűnik, van benne mélység.

Szeretem, ahogy a hétköznapok banalitását és profánságát átszűri a költői énjén, kicsit póz, de valahonnan belőle jön. És vicces, nem kell hozzá a sokezer év lírája, hogy értsd, de nem baj az sem, ha ott van mögötted a nagy kékség. Magához idomítja a nyelvet, a mai, költőiséget nélkülöző korszakunkat is bele tudja fordítani a világába, amelyért külön mezei pirospont járja.

Hiányozna, ha nem lenne, mert így legalább kezembe veszem a versesköteteket, talán többet is, mint eddig.

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Varró Dániel

Mottó: "Az egész világ egy nagy tehenészet –
én meg csak állok itt, és heherészek."

Én a kortárs magyar költészetet ki nem állhatom, valahogy nekem nem költészet. Imádom a moderneket, a jó szabadverseket, az észbontó versbontásokat, de ebben a kortársmagyarban nem találok nagyon jót. Van kettő viszont, akiket szeretek, mert ők tényleg jók, és ez a kettő a Varró Dani meg a Nádasdy (határonbelüliek).

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Varró Dániel

Nincs kecmec. Remek író, költő, műfordító a srác. Pont.

Kek P>!

Varró Dániel

Szóval a Dani. Nekem már csak Dani marad, mert a kora miatt öcsém lehetne… Ő a 2. , akit a kortárs magyarok közül annak is tekintek. Családon belül meg hát ismerjük egymás hibáit, bogarait, tüskéit és cukiságait és mindezekkel együtt és ellenére szeretjük.
Nem volt ez ám nálam mindig így! Eleinte kirázott a hideg tőle, nagyon-nagyon műnek éreztem, felszínesnek, langymatagnak… – mint ahogy az ellenoldal mostanság is itt tart. Aztán nem tudom pontosan mikor, melyik könyvénél, de valószínűleg akkor, mikor én voltam nagyon kizökkenve evilágból és valami nagyon-nagyon könnyűt akartam olvasni, hogy eltereljem a gondolataimat, de semmi se maradt meg bennem abból a sokezer sorból, amit nap mint nap olvastam, került a szemem elé a Boci-boci tarka variációgyűjtemény. És ez megmaradt! :) Napok múlva is fel tudtam idézni és ebűvölt a stíluslopások remeklése. Innentől kezdve tényleg csak a habossága érdekelt, íze-színe-illata, az az icipici bűbáj, szóöröm. És ilyet mindig lehet tőle kapni. Nem, nem olvastam tőle még mindent. Sőt! Az Akinek a… sorozatból még egyiket se – valahogy leginkább ezektől idegenkedek. spoiler De az apukás prózakönyvét már olvastam – és sok-sok mozzanat megmaradt belőle, nyilván hasonló élmények, emlékek miatt. És igen, a könyvcím találó arra, hogy miért szeretem annyira Danit:
– mert butáskodik spoiler
– és szépen teszi. spoiler
A kedvencem már a címe miatt a Csütörtök, a kisördög lett spoiler, miután elolvastam, még inkább.

veledmindenhelyragyogo>!

Varró Dániel

Szuper , hogy van egy ilyen kortárs zsonglőre a szavaknak! Meghajlás, meghajlás, meghajlás!

Sister>!

Varró Dániel

Bűbájos ember, zseniális rímfaragó, odaadó apuka, és nem utolsó sorban a cukiság verseny verhetetlen győztese. Kedves Varró Dani, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor tömören csak ennyi: ♥.

lepetitlys P>!

Varró Dániel

Gimiben kifejezetten Varró Dani-ellenes voltam, nekem túl kortárs voltak a versek, amiket akkor találtam tőle.
Aztán egy barátnőmnél elolvastam az „Akinek a kedve dacos”-t. A véleményem nem változott. De valami mégsem hagyott nyugodni, és elolvastam tőle más műveket (a verseket gyorsan lehet darálni), és végül találtam egy kedvenc könyvet is.
A meseregénye már nagyobb falat, de izgalmas, fordulatos és kifejezetten elmés rímek is vannak benne.
Felfedeztem benne valamit, ami megtetszett, elolvasom majd az életművét.

Bori82>!

Varró Dániel

Az egyik nagy kedvencem! Nem is beszélve arról, hogy a gyermekeim is imádják… Kívülről tudják a Szösz nénét :)

1 hozzászólás
Águska>!

Varró Dániel

Számomra a „Túl a Maszat-hegyen” volt a kezdet, apukám olvasta nekem esténként. Tulajdonképpen gyerekaltatásra nem alkalmas. Annyit nevettünk mind a ketten, hogy muszáj volt még egy és még egy fejezetet felolvastatnom, amitől persze teljesen felpörögtem és nem tudtam elaludni. Utána színes álmaim voltak, az biztos! A Badar madárhatározót a mai napig kívülről fújom. Kishúgomnak már én olvastam (haha, szegényem szintén Janka, húztam vele az agyát rendesen, ahogy egy testvérnek kell :D ). Alig várom, hogy saját gyerekeim legyenek, akiknek mesélhetek a kék szemű daliás Luk grófról ("Szakálla réz volt, orra arany, // És a két füle mazsolás kuglóf").
Nők lapját ritkán forgatok, akkor is inkább Varró Dániel miatt. Októberben pedig megszereztem a Bögre Azúr-t, időnként előveszem és ámulok, hogy valaki képes ilyen költő-varázslatokra (na meg hogy milyen szép az anyanyelvem)!
Kedvenc kortárs magyar költőm Varró Dániel.


Népszerű idézetek

Batus>!

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

78. oldal (SMS #6)

15 hozzászólás
tataijucc>!

És ó, azoknak a szemeknek a barnasága,
amitől az ember kapható lesz minden marhaságra…

Vers a szemeidről

42 hozzászólás
negyvenketto P>!

belülről kifelé dugul az orr
a szerelem is mint a nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
nem az lesz (mégis az lett)

Lemondás és remény mint lesz a náthában eggyé

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Sárhelyi_Erika I>!

Fürdetgető

(…) Tudod, mire van a száj?
Hogy vidáman kajabálj.

Mért van szükség babahasra?
Hogy a fater mosogassa.

Mért van két kis lábujj közt köz?
Ott lakik a lábujjközszösz.

27. oldal (részlet)

Varró Dániel: Akinek a lába hatos Korszerű mondókák kisbabáknak

5 hozzászólás
félóra>!

Nem sírok, édes, csak így választom ki a szervezetembe a pereccel bekerülő szükségesnél nagyobb mennyiségű sót.

27. oldal

Batus>!

A szíved, mint a megszáradt perec,
törjön ketté, ha véle mást szeretsz.

54. oldal (Átok)

Batus>!

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek

18. oldal (SMS)

katacita I>!

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem is tudok utánad szeretni senki mást.

Frank_Spielmann I>!

A szívem el van, ó, egészen andalodva,
és ímé, reszketeg,
amióta veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.

S e szív – akár a jég Montblanc csucsán, ha meggyúl –
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
levele érkezett!

És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek –
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
te vagy honlapja mindnek.

Be kell ugyan, hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájlal,
s én itt, ahol lakom)

de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek,
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet.

11. oldal - Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk

26 hozzászólás