!

Várnai Zseni magyar

1890. május 25. (Nagyvázsony) – 1981. október 16. (Budapest)

Teljes névWeisz Eugénia
Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Várnai_Zseni
Életrajz

Könyvei 20

Várnai Zseni: Az Örömök Kertje
Várnai Zseni: Egy asszony a milliók közül
Várnai Zseni: Vers és virág
Várnai Zseni: Örömök Kertje
Várnai Zseni: Sorsod foglya vagy
Várnai Zseni: Ének az anyáról
Várnai Zseni: Idő Heroldja
Várnai Zseni: Áldott asszonyok
Várnai Zseni: Élők, vigyázzatok!
Várnai Zseni: Fényben, viharban

Kapcsolódó sorozatok: Egy asszony a milliók közül

Antológiák 5

Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa
Földes Anna (szerk.): Asszonyok tüköre

Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Verseket nem lehet napszámba írni (…) A vers ünnep, de mivel hétköznapok is vannak a világon, kell, hogy az embernek valami hétköznapi foglalkozása is legyen.

283. oldal

>!
Aquarius

Mint a tiszavirág

Szörnyű, hogy élünk s mégsem élhetünk.
Nem zúghatunk, mint a szél,
s nem dalolhatunk, mint a madár,
csak elmegyünk innen s nem szálltunk, mint a felhők,
nem láttunk messze tájat, és napot sem igazán.

234. oldal

>!
Aquarius

Mert minden ő volt

Mert minden ő volt; álom, ének, szépség,
az én lelkem egy gyönge húr csupán,
mely zengő lényét dalba visszazengte,
s elámult rajta, mint egy szép csudán.
Most fájdalomtól, kíntól dermedetten,
úgy állok itt, mint Lót bús asszonya,
kisírt szemem a végtelenbe réved,
hol élő ember nem járt még soha.

116. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Alig indultunk el Pestről, máris honfitársra akadtunk. Ez nagy örömet keltett bennünk. Valahányszor magyar szót hallottam utazásunk során, mindig megismétlődött ez az ujjongó érzés. Úgy látszik, határainkon túl jobban szeretjük egymást mi magyarok.

155. oldal

>!
Aquarius

Tudom c. vers

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

130. oldal

>!
Aquarius

Szerelem

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás…
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár… a neve szerelem.

236. oldal

>!
Ydna

Szemem vak bogarát befúrnám az éjbe
A virradatlanba, a mélységes mélybe,
És fürkészve néznék és semmit se látnék,
Mert nem lenne napfény és nem volna árnyék.

34. oldal - Mi lenne...

>!
Aquarius

A csillagok között boldogtalan…

Uram, a föld boldogtalan!
pedig ezüstös, fénylő holdja van.
Fölötte égő napszemed ragyog,
útját porozzák dús csillagrajok.
(…)
Uram, ki hallod, mint sóhajt a szél,
ki meghallod, ha rezzen egy levél,
s a bolygók villámröptét hallgatod,
Uram, most itt a por szíve dadog,
s a földi kínról éneket remeg…

s mikor milliárd mécsesed rezeg,
az árva szó színed elé suhan:
Boldogtalan e csillagod, Uram!

431. oldal

>!
Aquarius

Néma bánat

Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem se mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!

433. oldal