Varga Júlia magyar
| Katalógusnév | Varga Júlia |
|---|
Könyvei 6
Szerkesztései 1
Illusztrálásai 1
Antológiák 1
Népszerű idézetek
FOGADALOM
Idén nem kezdek új életet,
bőven megteszi a régi,
nincsen annak még semmi baja,
hogy már nem divatos, arról én
nem tudok,
nem járatok a divat változásairól
pontosan beszámoló lapokat,
van egy naptáram és egy tükröm,
ez bőven elég, hogy lássam –
nem kell ezt még lecserélni,
jó ez, régóta bírja, hosszútávra tervezték
és készítették, nem fog azonnal
szétfoszlani és leszakadni rólam,
nem is értem, sokan miért
akarnak folyton új életet,
mintha nem tudnák, hogy
nekik is bőven megteszi a régi,
legfeljebb egy kicsit
alakítani kell rajta, hol bevenni,
hol kiengedni, vagy vasalni rá
matricát – persze sokszor
egy mosás is megteszi.
35. oldal (Tresskult, 2019)
FÁZOM
Itt ez a kályha
aminek a hideg hasában turkálok
egy ujjcsonttal
és valami éghetőt keresek
egy papírbalerinát
szeretési felszólítást
csokorra kötött hajszálakat
amik az ágyban tépődtek ki
amikor máshova már nem mertél
kapaszkodni
megtenné egy nedves zsebkendő
elhordott zokni
vagy egy fontos méretekkel teleírt fecni is
hogy begyújtsak megint
hogy odaégjen a combom belső oldala
hogy ne akarjak kimenni a szobából a hidegbe többet
tudom hogy
szénért mentél
de addig fázom
21. oldal (Tresskult 2019)
TÁVOLSÁG
Tanulj meg használhatóan
egyedül lenni
úgysincs soha senki
aki megfordult volna
valaha egyszer is
a te valóságodban: az egy nem létező
kert egy elvadult puszta közepén
de ugyanígy ne gondold
hogy jártál valaha más
elvadult pusztába rejtett kertjében
mert nem
Az út köves és kanyargó
halkuló lankák
zajos vízmosások
és késként meredő sziklák között vezet
hol homok
hol sár
megy a cipődbe ahogy
az otthonod felől
egy másik otthon felé
araszolsz
olyan lassan hogy a Nap
gyorsabban kel és nyugszik
mint hogy egy lépést megtegyél
de haladsz
ezt legalább tudod
ez nyújt vigaszt amikor
elkeseredsz hogy odaérni sosem fogsz
142-143. oldal (Tresskult, 2019)
–
Ma nem köszörültem
a kelleténél élesebbre magam
hogy amikor kézbe fogsz
fel ne sértsem az emlékeink
áttetsző hártyáját
mert a múltkor is mi volt
hetekig sikáltuk a szőnyegből
a gyöngyházfényű csillogást
pedig ijedtében még a fény is elbújt
és nem volt mi felszárítsa
a ragyogó tócsát
24. oldal (Tresskult, 2019)
β
Az örök második meg nem értett
filozófiája –
hogy kell az a második különben
hogy lenne első az első
és a béta-tervek megnyugtató
romantikája –
hogy sosem egy lapra teszünk fel
mindent.
Így vagyunk mi Bék egy időnként leporolt
dobozban –
ahonnan a szerencsénken múlik csak
hogy nem kerülünk elő és
várhatunk tovább mert a türelem
termi mégis a rózsát –
28. oldal (Tresskult, 2019)
RENDETLENEK
Egyszer majd megtanulok
rendes verseket írni addig
rendetlenek és isznak és hánynak és
lógnak a buszon és lerúgják a kukákat a körúton
meg sem hallják a kritikát de már megsértődnek
kakaskodnak egy éjjel-nappali előtt a levegőbe bokszolva
hangosan üvöltenek amikor senki sem hallja őket
műanyag zacskóban veszik a sóskiflit
egyszer élnek és nem gondolnak a jövőre
a felelősség béklyóját már rég lerágták magukról
parkokban pótolják kocsmafilozófiával az elmulasztott edukációt
ismeretlen eredőjű haragot gyűjtögetnek
az ember mint jelenség ellen –
de az állatokat,
az állatokat sosem tudnák bántani.
118. oldal (Tresskult, 2019)