!

Varga Csaba Béla magyar

Varga Csaba, Fatima Melek

1966. –

NemFérfi

Könyvei 8

Fatima Melek: Hürrem boszorkánya
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen
Fatima Melek: Szulejmán szíve
Varga Csaba Béla: Santa és az Éj asszonya
Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet
Varga Csaba Béla: Nepál harcosai
Varga Csaba Béla: Afganisztán
Varga Csaba Béla: A kígyó ölelése I-II.

Kapcsolódó sorozatok: Keleti Könyvtár, Féregszív, Hürrem boszorkánya

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Szulejmán

Szerkesztései 1

Varga Csaba (szerk.): Cartoon Network – Hihetetlen kalandmánia

Fordításai 119

Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen
Julianna Baggott: Tiszták
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
Robert Jordan: Hódít az árnyék I-II.
Ilsa J. Bick: Hamvak

Antológiák 25

Bíró Szabolcs (szerk.): 100 magyar baka
Bíró Szabolcs (szerk.): A holló évszázada
Burger István (szerk.): Galaktika 273.
Burger István (szerk.): Galaktika 317.
Burger István (szerk.): Galaktika 283.
Burger István (szerk.): Galaktika 277.
Burger István (szerk.): Galaktika 293.
Burger István (szerk.): Galaktika 323.
Burger István (szerk.): Galaktika 302.
Burger István (szerk.): Galaktika 283 XL

Népszerű alkotóértékelések

>!
Midnightsp

Varga Csaba Béla

Már az Üvegtrón olvasása után (meg közben) volt egy kisebbfajta idegrohamom ezzel a fordítóval kapcsolatban, most megvettem és elkezdtem a Shadow and Bone-t úgy, hogy – én hülye – nem néztem meg, ki fordította. Borzasztó lassan haladtam vele, nem értettem, mi ez a sok tőmondat és úgy általában miért van ez a könyv ilyen pocsékul megírva. Úgy a 100. oldal körül lapoztam vissza és találtam ezt az ismerős nevet a fordító cimke alatt. Nem lepődtem meg. :)

Nem tudom, azért ha megveszek egy könyvet, tökre elvárnám, hogy ne legyen élvezhetetlenné gyilkolva a szöveg és ne kelljen az internetről lekalózkodnom az eredetit, miközben itt hever a magyar a polcomon félig elolvasva. Ilyen jól beazonosítható, jellegzetesen irritáló stílussal én még nem találkoztam. Tiszta kuriózum.

Csillaggal minősíteni nem szeretném, mert ez is ilyen szubjektív dolog vagy mi, meg lehet, csak ez a két könyv sikerült úgy, ahogy. Fordítóval én még így nem jártam, de ezek után messziről el fogom kerülni Varga Csaba Béla munkáit.


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

Az Afganisztánban élő pastunok hite szerint, amikor a Mindenható megteremtette a világot, a teremtés végén megmaradt neki egy nagy halom szikla. Nem akarta, hogy bármi is pocsékba menjen, ezért a sziklákból megalkotta Afganisztánt.

(első mondat)

>!
meacska

– Már hogyan lennék cigány?
Johanna megcsóválta a fejét, egy pillanatra belépett a kocsma ajtaján, majd egy fényesre csiszolt, csillogó óntállal bukkant elő.
– Jobb ez, mint a tükör. Nézd meg ebben magad.
Ramposz megragadta a lány kezét, és a tálat odatartotta az arca elé.
– Hé, tényleg. Cigány vagyok!… Dikk mán, milyen jóképű!

127. oldal

10 hozzászólás
>!
meacska

A talpát odatámasztotta a varga mérődeszkájára. A cipőkészítő egy nedves ronggyal gyorsan ledörzsölte a lábát.
– Mit csinálsz, te gazember? – hördült fel meglepődve a lovag. – Miért vizeztél össze? Talán büdös a lábam?
– Dehogyis nagyuram! De ez elengedhetetlen ahhoz, hogy pontos méretet vegyek.
– Ja, az más – válaszolta megenyhülve Sir Arthur. – Nem is lehetne büdös, hiszen egy hónapja sincs, hogy megmostam. Tudományosan bizonyított tény, hogy annál gyakrabban lábat mosni egészségtelen. Persze karácsony előtt amúgy is meg akartam mosakodni. Ennél gyakrabban csak a hitetlen szaracénok mosakszanak!
A varga elismerően bólogatott. A lovag szavait hallva érezte, hogy ismét egy tapasztalt, messze földeket bejárt, finom úriemberrel hozta össze a sors.

324. oldal

>!
meacska

– És Franz Kafka, ő is közénk tartozott?

(első mondat)

>!
meacska

– És Franz Kafka, ő is közénk tartozott?
– Az átváltozás miatt kérdezed? Igen, ő is közülünk való volt.
– Magától nyílt ki?
– Szerintem igen. És ez nem volt könnyű neki!
– Bele is roppant. Bele is halt.
– Csodálkozol rajta?
Kevin lehajtotta a fejét és egy darabig csendben maradt.
– Igazából nem – válaszolta végül.

9. oldal, Prológus (Delta Vision, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
>!
meacska

    A híd semmit nem változott az elmúlt hatvan év folyamán. Egyszer-kétszer átfestették, és a tetején most már aranyfényben ragyogtak a hatalmas, kitárt szárnyú ragadozó madarak. Pár éve még villamossín választotta el a hegytől.
    Ma már nincsenek villamosok. Mára az egész tömegközlekedés lement a föld alá. Ötven perc alatt el lehet jutni a város egyik végéből a másikba, és ez nem kevesebbet jelent, mint hogy megtettünk háromszáz kilométer távolságot. Az egykori főváros helyén terpeszkedő település nagyobb volt, mint egy régi megye. Gyerekkoromban ment egy film, a Szárnyas fejvadász. Az a város volt ilyesmi. Majdnem annyian éltek benne, mint egykor az egész országban. Csak hát régen, a villamos, a bűzt okádó autók és az agytumort okozó mobiltelefonok idején, még nem jártak idegen lények az utcákon. Nem éltek itt lárvák.

12. oldal, Prológus (Delta Vision, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Szárnyas fejvadász
>!
meacska

    Zsák, a nagydarab, mogorva srác már nem bírta tovább, és felmordult:
– Még mindig nem értem, hogy egy ilyen kemény gyereknek miért kell tanulnia? Az egyetemre csupa naplopó mocsok jár. Az én adómból lógatják a töküket. Mennyi pénzt is kapsz a munkahelyeden? Ha lejönnél a klubba kidobónak, röhögve kétszer-háromszor annyit keresnél. És tudod, hogy mennyi csinos csaj jár oda? Csupa menő szolis bige!
    Kevin ismét elmosolyodott, de a mosolya most elég szomorú volt.
– Megígértem, hogy tanulni fogok.

30. oldal, Első könyv, 1. fejezet - Széteső világ (Delta Vision 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Kevin
>!
meacska

– Figyeljen rám, Ranjit! Mostantól csillagkapukat fogunk gyártani.
(…)
– De hát…
– Semmi de hát! Mi is tudunk ilyen szerelvényeket gyártani. Van vasunk, van műanyagunk, a lámpákat meg megoldjátok.
– De, uram. A technológia… – Ranjit szinte vinnyogott.
– Semmi de hát. Nézzen ki pontosan úgy, mint az igaziak!
– Uram, de nekünk nincsenek olyan érzékelőink, amivel ki lehetne szűrni az idegeneket.
– Nem is kell bele. A mi csillagkapuink így majd olcsók lesznek. Ez kell Ázsiának meg Afrikának. Ti legyártotok százezret belőle, én meg eladom a négereknek meg a többi söpredéknek.
– De, hát nem fognak működni.
– Mindent én oldjak meg? Rakjatok bele egy számlálót, és a kapu kezdjen el villogni, minden századik ember után. A zsaruk majd kiderítik róla, ha esetleg ártatlan. Állítólag annyi itt az idegen, hogy nem nagyon nyúlhatunk mellé.
– De uram! Ez nem tisztességtelen?
    Mr. Roy teli torokból nevetni kezdett. Még a könnyei is eleredtek. Amikor végre megnyugodott, megköszörülte a torkát és megszólalt:
– Tisztességgel nem fogod tudni kifizetni az új házad törlesztését. És ne gondold, hogy nélkülözhetetlen vagy! Ha én kirúglak, kinél keresel ilyen sok pénzt?
– Könyörgöm, uram, ne tegye! Megcsináljuk!
– Meg bizony! Bármikor le tudnálak cserélni.

124. oldal

>!
meacska

– Haeresis maxima est opera maleficarum non credere! A legnagyobb eretnekség, ha nem hiszel a rossz asszonyok létezésében! Neked is tudnod kellene, hogy a nők alantas szörnyetegek! Nem is emberek, kezdettől fogva a sátán oldalán állnak! Benne van a Bibliában! Ezt írja Aquinói Tamás, Augustinus, de még Arisztotelész is!
– Arisztotelész semmi ilyet nem írt! – pattant fel Leonardo.
– Te ne szólj ebbe bele, hullazabáló! Örülj, hogy még élsz, firenzei! Máglyán volna a helyed, a boszorkányok között!

117. oldal

3 hozzászólás
>!
meacska

A göndör hajú ifjú megragadta egy ház sarokgerendáját, és megállt a latyakos hóban. Hátranézett, mielőtt belépett volna a sikátorba. Tudott volna ő olyan nesztelenül is futni, mint egy macska, de hát akkor nem tudta volna követni a henteslegény. Ha azonnal lerázza, abban nincs semmi mulatság. Megvárta, amíg a fújtató, nagydarab, izmos fiatalember is befordult a sarkon, én csak akkor futott tovább. Mivel hátrafelé nézett, nem vette észre a váratlanul előbukkanó görnyedt alakot. Mindketten a sáros hóba zuhantak.
– Jaj! – kiáltott fel Greti, a molnár cselédje.
– Ó, jaj! – kiáltott fel Ramposz, és megpróbált úgy esni, hogy a lány feküdjön felül. Mire felkeltek, már a henteslegény is odaért hozzájuk. Ramposz elővillantotta legmegnyerőbb mosolyát.
– Azt hiszem, ő a tiéd – jelentette ki, és a legény felé tolta a lányt.
A hentes fia Gretire bámult. Valósággal felizzott kettejük között a levegő. Abban a pillanatban elfeledkeztek az egész világról. Greti elfelejtette az átélt szörnyűségeket, a rettenetes jóslatot, a legény pedig elfelejtette az üldözést, és elfeledkezett az üldözöttről is.
– Azt majd megfogom – ajánlotta fel segítőkészen Ramposz, és elvette a legénytől a bárdot. – Úgyis szükséged lesz mindkét kezedre.

194. oldal