Varga Bence
Katalógusnév | Varga Bence |
---|
Könyvei 3
Fordításai 1
Illusztrálásai 1
Antológiák 2
Népszerű idézetek
– Tolerancia és érdektelenség. Ez két nagyon különböző dolog. A hollandok verik a mellüket, hogy mennyire toleránsak. Hogy mennyire befogadóak. Hogy ez a nagy multikulturális társadalom. A polgári lét mennyországa, ahol mindenki szabadon teheti, amit akar, egészen addig, míg más tyúkszemére nem lép.Ez a nagy tejszínhabos látszat. Alatta meg az van, hogy nem érdekli őket.
29. oldal
Nem tudom, miért, de a nőknek különösen jók a megérzéseik, és az egy baromi nagy téveszme, hogy egy férfi bármilyen szinten is át tud verni egy nőt. Mert egy nő mindig megérzi a rezgésekből, hogy valami megváltozott, csak maximum elaltatja az éberségét, vagy meggyőzi magát, hogy képzelődik.
269. oldal
Sokan azt hiszik, hogy megérthetik és megemészthetik egész Ázsiát azzal, hogy végigzabálják. Félre ne érts, baromi jó dolgokat lehet enni arrafelé. De azért az annyira sekélyes, mikor valaki beleesik ebbe a nyugati gasztrobuzériába, és azt hiszi, megspórolhatja magának a felfedezőmunkát azzal, hogy minél többféle kaját magába töm. Mifelénk divatos dolog azt hazudni, hogy bármit is megértesz egy kultúrából pusztán azzal, ha végigeszed a fogásait. Mászkálsz George Townban a malájoknál, és mindenhol kilógnak az éttermekből ezek a jól fésült párok, mindegyikük gasztroblogot ír, az ujjukon kecsesen egyensúlyozzák az evőpálcikát, és arról elmélkednek, hogy az útjuk során végigzabált kantoni, sanghaji, pekingi, vagy szecsuáni konyhaművészet ért-e el magasabb csúcsokra.
Egyszer Koh Phanganon megkérdeztem egy szerzetest, hogy mi a kedvenc étele. Kiröhögött, azt mondta, amit aznap hoznak neki. Aki adományokból él, ne válogasson. A théravádák szerint maga Buddha sem várta el, hogy vegetáriánusok legyenek,hiszen tisztában volt vele, hogy rengeteg szerzetesnek be kell érnie az adományokkal. De azért láttam azt a szerzetest egy másik napon, milyen élvezettel falt föl egy bazi nagy jégkrémet. Egyszer Kuala Lumpurban egy öreg szikh ugyanerre a kérdésemre a mutatóujját az égbe emelte, és nagy bölcsen úgy nyilatkozott, hogy nem azért él, hogy egyen, hanem fordítva. De utána mégis háromnegyed órán át magyarázta, az ajkait sűrűn nyalogatva, hogy kell a tökéletes teát és lassit készíteni. Persze Hongkongban extázisba tudnak esni egy jó dim sumtól. Melakában hosszú, kígyózó sorban tudnak állni a helyiek egy cendolért, vagy hainani főtt csirkéért. De a tömegek, a milliók esténként leginkább egy tál pirított rizst osztanak meg a családjukkal, és örülnek, hogy luk van a seggükön. Fél órán át bölcselkedve szónokolni a peranakan konyháról, és abból mélyebb következtetéseket levonni Ázsiára vonatkozólag, pont akkora baromság, mintha azt mondanád, hogy érted Amerikát, mert párszor már betoltál néhány burgert.
87-88. oldal
Azt hittem, ha a fájdalmat apró, picurka percekre fel tudom törni, és azokat a perceket még atomibb részekre tudom szétbontani, akkor már nem is fogom talán érzékelni. De ez a munka sziszifuszi volt, mert mire a végére értem volna, újfent az elejéről kezdhettem megint.
Semmit sem lehet megúszni fájdalom nélkül.
A fájdalom, amit mindig le akar gyűrni az ember, amin felül akar kerekedni. A fájdalom, ami miatt gyermekként még nem bűn sírni. A fájdalom, amit eg felnőtt férfi soha nem engedhet meg magának. A fájdalom, amit nem lehet megvesztegetni, nem lehet elárulni vagy kijátszani. Nincs menekvés.
És nem voltam talapzat. Semmi sem voltam. Csak egy zsák erőtlen, akarattalan hús. Nem maradt már erőm arra, hogy újra nekigyűrkőzzek.
306. oldal