Varga Balázs magyar

Bessenyei még egy utolsó, elkeseredett kísérletet tett, hogy valahogy megpróbálja visszaszerezni a nem létező tekintélyét. De Weiss szemmel láthatóan annyira ijedt meg ettől, mint a harckocsiparancsnok, akinek járókeretes nyugdíjasok rohamozzák meg konzervnyitókkal a tankját. Lili biztos volt benne, hogy az ügyészük pillanatokon belül nagyon durván bele lesz taposva a földbe.

109. oldal

Szabó úgy öt-hat méterre haladhatott előtte, mikor egy nő egy kisgyerekkel a karján megállította.
– Kérem, nem segí…
– Nem!
– Gyerekem van!
– Vigyáztál volna jobban.
Ádám arrébb tolta a nőt, és egyszerűen továbbment. Elvből nem adott kéregetőknek. Akiben annyi ambíció sincs, hogy felszálljon egy vonatra, és elutazzon Bécsbe koldulni, az tőle ne várjon együttérzést. Arrafelé csak úgy dobálják utánuk az eurót.

141. oldal

Hah. Pisti milyen lovagias volt. Mint egy igazi régi vágású úriember. Lili még sosem találkozott ezzel az oldalával. Eltűnődött, vajon mi kellene hozzá, hogy ő is elő tudja hozni belőle ezt az énjét. Elnézve az özvegy dekoltázsát, volt egy ötlete. Nem fog megtörténni. Rendőri fizetésből nem telik ilyen cicikre.

88. oldal

– A lényeg, hogy húszmillióm van. A magáé, ha elintézi, hogy megszüntessék ellenem a nyomozást. Talán egyhetes munka. Annyiért elég szép összeg.
– Miből gondolja, hogy ennyire motivál a pénz?
Miből gondolja? Mégis miből gondolná? Ádám széttárta a karjait.
– Weiss?

80. oldal