Varga Attila magyar

Legjobban mégis a Szegedet átszelő Tisza folyó bűvölt el. Örök időkig ott szeretnék élni. Ott ülsz valahol a parton, halat eszel és bort iszogatsz. Ha emigrációba vonulnék, akkor biztos, hogy Szegedet választanám.

37. oldal

Sajátos „vad-kapitalizmusunkban” az alapvető együttélési szabályok be nem tartása sokszor kifizetődőbb, a műveletlenség pedig nem feltétlenül hátrány. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a pedagógusok, akik a műveltség értékét és hatalmát, a társadalmi szabályok betartásának szükségességét („Legyetek jók, ha tudtok…”) hirdetik, miközben társadalmi presztízsük és anyagi helyzetük egyre romlik.

26. oldal, A hagyományos iskolarendszer és a társadalmi kihívások

A félelem és a harc légköre azonban nem igazán kedvez a demokrácia építésének.

9. oldal, Bevezetés: Az anómikus társadalmi viszonyok

Mit tehet, mit tegyen ebben az ellentmondásos helyzetben az iskola, a pedagógus, a szülő, a diákok, mi valamennyien, akik érdekeltek vagyunk az iskolarendszer és a társadalom összhangjában? Az egyre zűrzavarosabbá váló társadalmi folyamatokkal szemben hogyan őrizze meg a közoktatás korábbi értékőrző, integráló szerepét: a közös nyelv és műveltség közvetítését, a társadalmi különbségek kiegyenlítését, a társadalmi összetartozás erősítését? Mennyiben szolgáltatható ki az iskolarendszer korábban viszonylag zárt értékvilága a piacgazdaság és a globalizáció kihívásainak? Mennyiben szolgálja ki az oktatási rendszer a munkaerőpiac meglehetően leegyszerűsített, brutális igényeit?

9. oldal, Bevezetés: Az anómikus társadalmi viszonyok

A poroszos iskolarendszer hagyományából adódóan a magyarországi iskolák túlnyomó többségében még a tekintélyelvű tanár-diák viszony a meghatározó. Ugyanakkor számtalan iskolában megfigyelhető az a törekvés, hogy partnerként bevonják a diákokat, de ez sok esetben «laissez fair» viszonyrendszerhez vezet, mivel sem a tanárok, sem a diákok nincsenek birtokában a kölcsönös szabálykövetésre épülő demokratikus gondolkodás- és viselkedésmódnak.

15. oldal, Bevezetés: Az anómikus társadalmi viszonyok

Közismert, hogy a magyar iskolarendszer a meglehetősen katonás, poroszos minták alapján szerveződött, amely meghatározta belső struktúráját és társadalmi viszonyrend-szerét is. Ebben az értelemben a hagyományos iskola belső világa semmiképpen nem nevezhető demokratikusnak, és nyilvánvaló, hogy az iskola által közvetített gondolkodási és viselkedési minták is nagyrészt a korábbi évtizedek keményebb vagy puhább diktatúráinak viszonyait tükrözik. Jól tudjuk, hogy rendszerváltás előtt a magyar közoktatás „rejtett tanterve” (társadalmi mintaátadási programja) a politikai rendszer legitimálása, az állampolgári lojalitás és bizonyos mértékben a nemzeti identitás megalapozása volt. (Közismert, hogy még a múlt század hetvenes éveinek matematikapéldáiban is felbukkantak ideologikus felhangok.) Ennek megfelelően a korabeli állampolgári nevelés tökéletesen megfelelt az akkori politikai rendszer érdekeinek: passzív, önálló gondolkodásra és felelősségvállalásra kevésbé szocializált, jogaikat alig ismerő „államosított” polgárokat, alattvalókat „termelt”. A magyar társadalom demokratikus átalakításának igénye azonban alapjaiban értelmezte át az állam és az (állam)polgár viszonyát, a társadalom értékrendjét, erkölcsi és jogi viszonyait. Nyilvánvaló lett, hogy a korábbi oktatási szemlélet mind tartalmában, mind módszereiben alkalmatlan az új társadalmi szükségletek kielégítésére: az önállóan gondolkodó, vállalkozó szellemű, jogaikat ismerő, a társadalmi együttélési szabályokat kölcsönösen gyakorló (állam)polgárok nevelésére.

19. oldal, A hagyományos iskolarendszer és a társadalmi kihívások

A közoktatási rendszer másik alapvető gondja abból adódik, hogy szocializációs értelemben egyre gondozatlanabb gyermekek érkeznek a családoktól, ami nagymértékben megnöveli és az iskola, illetve a pedagógusok szociális és mentálhigiénés feladatait.

27. oldal, A hagyományos iskolarendszer és a társadalmi kihívások

A most kibontakozó információs társadalomban az iskola feladatai is várhatóan módosulnak: nem az információátadás mennyiségére kell majd koncentrálnia, hanem az alapészségek fejlesztésére, hogy a felnövekvő nemzedékek szelektálni tudjanak az információáramlás egyre áttekinthetetlenebb áradatában.

32. oldal, A hagyományos tömegoktatás tanítási és tanulási „technológiájának” elavulása

Nem csoda tehát, hogy a mai magyar társadalomban élő emberek politikai szocializációja roppant felemás: erősek vagyunk a „kocsmai politizálgatásban”, de gyengék a gyakorlati kivitelezésben és a felelősségvállalásban.

34. oldal, A hagyományos tömegoktatás tanítási és tanulási „technológiájának” elavulása

A fenntarthatóság pedagógiájának végső célja, a fenntarthatóság, ma még nem ismert állapot, így igazságot közvetíteni a fenntarthatósággal kapcsolatban vagy prófécia, vagy hazugság.

50. oldal, Pedagógiai alapok