!

Várady Szabolcs magyar

1943. január 27. (Budapest) –

Tudástár · 18 kapcsolódó alkotó · 9 kapcsolódó könyv · 1 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/varady-szabolcs
Életrajz

Könyvei 4

Várady Szabolcs: De mennyire
Várady Szabolcs: A rejtett kijárat
Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van
Várady Szabolcs: Ha már itt vagy

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Időmérték Magvető

Szerkesztései 3

Várady Szabolcs (szerk.): Magyar badar
Várady Szabolcs (szerk.): Nagy a május hatalma
Réz Pál – Várady Szabolcs (szerk.): Humoros magyar költészet

Fordításai 31

Erich Fromm: A szeretet művészete
George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Byron, Shelley, Keats versei
Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
William Butler Yeats: William Butler Yeats versei
Erich Fromm: Az emberi szív
Holdfény
Derek Walcott: A szerencsés utazó
Fernando Pessoa: Arc többes számban
Quintus Horatius Flaccus: Ódák
Ted Hughes: Születésnapi levelek

Antológiák 11

Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Lakatos András (szerk.): A napsütötte sáv
Élő költők társasága
Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat
Vasy Géza (szerk.): Tengerlátó

Róla szóló könyvek 1

Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

ArkagyijSztavrogin>!

Nem az én szavam
nem az én szivem
nem a vége van
csak az elhiszem

csak az add tovább
csak a hagyd minek
csak a túlvilág
csak a nem hiszek

de ha itt vagyok
de ha nem leszek
de ha felragyog
de ha senkinek

49. oldal - Dallampróba.

1 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

TÉGED SZERETLEK

Téged szeretlek, és éppen ezért
maradok őmellette – mondta. – Azt a kettős
bűnt nem követhetem el, hogy
nem szeretem, és még ott is hagyom.
Te könnyebben elviseled, szerelmem.
Ne találkozzunk többé. Egy hét is talán
eltelt így. Gyötrelem, levelek, telefon,
találkozás, szerelem, mégse, mégis.
Nyolc évünk közül a harmadik évben.
Mindvégig ilyenformán lényegében.

14. oldal

encsy_eszter>!

Szerkesztői üzenet

Mihelyt kapásból meg tudsz írni egy
szonettet, mondjuk ilyesféleképpen,
ujjaidat csak futtatva a gépen,
s úgy érzed, hogy magától (szinte) megy,

véreddé vált, akár az egyszeregy,
ha álmodból fölkeltenek: „No kérem,
lássunk egy jó szonettet, írja szépen”,
csak könnyű séta s nem megmászni hegy,

ha, mondom, eddig eljutsz végre egyszer,
tudván, hogy írta ezt Petrarca, Sidney,
s mily rímképlettel Shakespeare (s pláne Spenser!),

akkor elég, ha annyit mondasz: „Így ni!”
és dobhatod is az egészet el.
De addig, barátom, gürcölni kell!

Biedermann_Izabella>!

Szilveszter

Voltak szörnyű szilveszterek. Az egyik:
nálatok, öten, az ötödiken.
Ahonnan hogy kiugrasz, fenyegettél,
ha elhagylak csakugyan őmiatta,
aki ott volt ugyancsak, nem velem,
a barátommal, őmellette döntött,
akkor úgy látszott, hogy véglegesen,
és vele volt a barátnője is,
aki majd az én későbbi barátom
miatt nyitja magára a gázcsapot,
de őt akkor nem ismerhette még.
Hogy mi lehetett az a másik ok,
amiért egyszer csak felzokogott,
nem tudom, de sírt hosszan, görcsösen.
És táncolni is kellett, azt hiszem.
A legszörnyűbb szilveszter volt, igen.
Mindenki elaludt hajnal felé,
csak én ültem, jobb híján a fürdőszobában
a kád peremén, és vártam a reggelt,
hogy végre hazamehessek, elkezdeni
a kietlennek ígérkező évet,
azt, amelyik majd későbbi barátom
híres versének zárószava lett,
a ’kilencszázhatvanegyediket.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szilveszter
ArkagyijSztavrogin>!

Ó, restnek lenni restségszeretetből!
Én rest vagyok, de merő önutálat;
Tettről álmodom s tervem rendre megdől,
A nem-teendők álizgalma áltat.
Mint a szilaj vad magát ejti tőrbe,
Tettvágy túlsága béklyóm a tevésben:
Az észt nem-tevés dühe fonja körbe,
S e düh tesz, hogy tettemről lekésem.
Ahogy mozogva csak mélyebbre süpped
Az álságos homokba süppedő:
Harcolni kár, viszont maradni veszteg,
Bár lassabban nem használ, nincs erő.
Így hal tehát meg életem naponta,
Új célvesztésre készen céljafosztva.

160. oldal (Fernando Pessoa: Angol szonettek, 9. Fordította: Várady Szabolcs)

5 hozzászólás
cassiesdream>!

A lábról

Filozófiai töredék

A témám: a láb.
Nem adom alább!

Mindennek van lába, vagyis valami, amin áll.
De a lábnak nincs lába, csakis rajta állnak.
És ha történetesen lába kelne a lábnak,
vagyis eltűnne a láb, amin minden áll:
nos, a dolgok jórészt akkor is megállnak,
és amin állnak, hovatovább az neveztetne lábnak.
Kérdés mármost, hogy a lábra kelt láb viszont min áll?
Feltehetően van valami (nevezzük talán lábnak),
amin áll az a láb, amin mások immár nem állnak;
kétséges azonban, hogy e láb lábsága ekkor miben áll – -

Székek a Duna fölött - Régi versek

encsy_eszter>!

Dallampróba

Nem az én szavam
nem az én szivem
nem a vége van
csak az elhiszem

csak az add tovább
csak a hagyd minek
csak a túlvilág
csak a nem hiszek

de ha itt vagyok
de ha nem leszek
de ha felragyog
de ha senkinek

Algernon P>!

Színház után

Nézelődtem a sokadalomba tegnap,
és rájöttem, hogy csakis téged akarlak.
Nem számít, hogy a lábad csámpás,
hogy nem kenyered a világi illem.
Szépek, csúnyák ott jöttek és mentek,
vártak egymásra, fiúkhoz odabújtak.
Mind csak azt lestem, felbukkansz-e,
hátha nem vagy mégse a tengerparton
nem velem, aki ezt is elrontottam.
Hátha nem úgy van minden, ahogy van.

Kutyára dér - Új versek

encsy_eszter>!

Petris

Hol vagy, szívem?
Melyik szív holvanása
a kérdés tárgya? Az enyémé?
Avagy te forognál a szóban?
Mint enyémet
szólítlak így is. Marad
az alapkérdés: hol vagy?

Majdnem versek, versmorzsák