!

Várady Szabolcs magyar

1943. január 27. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Várady_Szabolcs
DIAhttp://www.pim.hu//object.BF80092C-EA3C-4F47-9CBD-39365FA14F32.ivy
Életrajz

Könyvei 3

Várady Szabolcs: A rejtett kijárat
Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van
Várady Szabolcs: Ha már itt vagy

Szerkesztései 2

Várady Szabolcs (szerk.): Magyar badar
Várady Szabolcs (szerk.): Nagy a május hatalma

Fordításai 29

Erich Fromm: A szeretet művészete
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
Erich Fromm: Az emberi szív
Holdfény
Derek Walcott: A szerencsés utazó
Ted Hughes: Születésnapi levelek
Quintus Horatius Flaccus: Ódák
Fernando Pessoa: Arc többes számban
Johann Wolfgang Goethe: Nyugat-keleti díván

Antológiák 6

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Lakatos András (szerk.): A napsütötte sáv
Vasy Géza (szerk.): Tengerlátó
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium

Róla szóló könyvek 1

Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

>!
ArkagyijSztavrogin

Nem az én szavam
nem az én szivem
nem a vége van
csak az elhiszem

csak az add tovább
csak a hagyd minek
csak a túlvilág
csak a nem hiszek

de ha itt vagyok
de ha nem leszek
de ha felragyog
de ha senkinek

49. oldal - Dallampróba.

1 hozzászólás
>!
ArkagyijSztavrogin

Ó, restnek lenni restségszeretetből!
Én rest vagyok, de merő önutálat;
Tettről álmodom s tervem rendre megdől,
A nem-teendők álizgalma áltat.
Mint a szilaj vad magát ejti tőrbe,
Tettvágy túlsága béklyóm a tevésben:
Az észt nem-tevés dühe fonja körbe,
S e düh tesz, hogy tettemről lekésem.
Ahogy mozogva csak mélyebbre süpped
Az álságos homokba süppedő:
Harcolni kár, viszont maradni veszteg,
Bár lassabban nem használ, nincs erő.
Így hal tehát meg életem naponta,
Új célvesztésre készen céljafosztva.

160. oldal (Fernando Pessoa: Angol szonettek, 9. Fordította: Várady Szabolcs)

5 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Szerkesztői üzenet

Mihelyt kapásból meg tudsz írni egy
szonettet, mondjuk ilyesféleképpen,
ujjaidat csak futtatva a gépen,
s úgy érzed, hogy magától (szinte) megy,

véreddé vált, akár az egyszeregy,
ha álmodból fölkeltenek: „No kérem,
lássunk egy jó szonettet, írja szépen”,
csak könnyű séta s nem megmászni hegy,

ha, mondom, eddig eljutsz végre egyszer,
tudván, hogy írta ezt Petrarca, Sidney,
s mily rímképlettel Shakespeare (s pláne Spenser!),

akkor elég, ha annyit mondasz: „Így ni!”
és dobhatod is az egészet el.
De addig, barátom, gürcölni kell!

>!
cassiesdream

A lábról

Filozófiai töredék

A témám: a láb.
Nem adom alább!

Mindennek van lába, vagyis valami, amin áll.
De a lábnak nincs lába, csakis rajta állnak.
És ha történetesen lába kelne a lábnak,
vagyis eltűnne a láb, amin minden áll:
nos, a dolgok jórészt akkor is megállnak,
és amin állnak, hovatovább az neveztetne lábnak.
Kérdés mármost, hogy a lábra kelt láb viszont min áll?
Feltehetően van valami (nevezzük talán lábnak),
amin áll az a láb, amin mások immár nem állnak;
kétséges azonban, hogy e láb lábsága ekkor miben áll – -

Székek a Duna fölött - Régi versek

>!
encsy_eszter

Egy szekrény előtt

A szekrényből kidőltek a ruhák,
ő bevallotta, hogy már nem szeret.
Mihez kezdek az életemmel?
Jön a nyár, és?
Leborultam a földre,
rám hullt egy lepedő,
így jó lesz, így jól van.

>!
encsy_eszter

Dallampróba

Nem az én szavam
nem az én szivem
nem a vége van
csak az elhiszem

csak az add tovább
csak a hagyd minek
csak a túlvilág
csak a nem hiszek

de ha itt vagyok
de ha nem leszek
de ha felragyog
de ha senkinek

>!
Algernon +SP

Színház után

Nézelődtem a sokadalomba tegnap,
és rájöttem, hogy csakis téged akarlak.
Nem számít, hogy a lábad csámpás,
hogy nem kenyered a világi illem.
Szépek, csúnyák ott jöttek és mentek,
vártak egymásra, fiúkhoz odabújtak.
Mind csak azt lestem, felbukkansz-e,
hátha nem vagy mégse a tengerparton
nem velem, aki ezt is elrontottam.
Hátha nem úgy van minden, ahogy van.

Kutyára dér - Új versek

>!
encsy_eszter

Ha a költészet zenéjéről beszélünk, többnyire dallamosságot értünk rajta. T. S. Eliot azonban arra hívja fel a figyelmet A költészet zenéje című előadásában, hogy a vers hangzása éppolyan elvonatkoztatás a költeménytől, mint az értelme – ami számít, az a költemény egésze, amelynek a zenei szerkezetéhez nagyon is hozzátartozik a kisebb és nagyobb intenzitású, más szóval „prózaibb” és „költőibb” szakaszok váltakozó rendje, aminthogy magának a zenének is csupán egyik összetevője a dallam.

Zene és zenétlenség Petri György költészetében

Kapcsolódó szócikkek: költészet · zene
>!
encsy_eszter

Petris

Hol vagy, szívem?
Melyik szív holvanása
a kérdés tárgya? Az enyémé?
Avagy te forognál a szóban?
Mint enyémet
szólítlak így is. Marad
az alapkérdés: hol vagy?

Majdnem versek, versmorzsák