Váradi József magyar
Katalógusnév | Váradi József |
---|
Könyvei 5
Fordításai 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Tudni kell elengedni és elegánsan veszíteni, mert később lehet, hogy azzal nyerünk igazán. Elengedni a bánatot, a gyülölködést, a rosszat. Az embernek mindig csak annyi baja van, amennyit csinál magának. … A túl sok érzelem bizonytalanná teheti a dolgokat. Elgyengít. Mindig gondold át, mit nyerhetsz vagy veszíthet, amikor belevágsz valamibe. … Néha azzal nyersz igazán, ha hagyod a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ahogy lenniük kell, és továbblépész. Ettől ismerszik meg, hogy felnőtt az ember. Aki mérlegelve dönt, és ha kell, akkor okosan enged. Na, az már nem gyerek.
136-137. oldal
„Mélyen megrendült szívvel tudatjuk a világgal, hogy NEMECSEK ERNŐ elhunyt.
Emlékezzünk tisztelettel a Pál utcai HŐS emléke előtt, akit bátor, tiszta és igaz lelke most Isten országába vezérelt.
NEMECSEK ERNŐ volt az, aki egyedül, egy igazi férfihoz méltóan megvédte a Pál utcai Grundot.
NEMECSEK ERNŐ szerette a barátait és tisztelte az ellenfeleit.
NEMECSEK ERNŐ soha nem árult el senkit és semmit ezen a világon.
NEMECSEK ERNŐ egy igazi jellem volt, ezért NEMECSEK ERNŐ tiszteletet érdemel.
NYUGODJON BÉKÉBEN NEMECSEK ERNŐ, A HŐS, AKIBŐL MOST ANGYAL LETT, A KIS CSIBÉSZEK VÉDŐANGYALA.”
172. oldal
Nézd, Feri. vannak olyan harcok az életben, amiről csak azt hisszük, hogy meg kell vívnunk. Aztán történik valami, és megváltozik a véleményünk. Megváltozhat minden egyetlen pillanat alatt, nem hogy egy ember véleménye. ilyenkor van olyan eset, hogy úgy jár jobban az ember, ha egyszerűen elengedi az egészet…
136. oldal
– Kisbetűvel írták a nevét. Pedig a kerület legnagyobb hőse volt. Kiállt a sajátjaiért, és nem adott el senkit sem. Nem hazudott, nem lopott, nem csalt. […] Jó srác volt, Muki bácsi kérem… Nagyon jó srác – motyogta Áts Feri.
– Ferikém, nyugodj meg. Tudod, Ferikém, Isten mindig tudja, hogy mit akar, éppen ezért semmi sem történik véletlenül. Ha elhívta a barátodat, akkor azért volt, mert neki nagyobb szüksége volt rá, mint azoknak, akik között ez a srác itt töltötte az idejét a földön. Érted? Az angyaloknak őmellette van a helyük. Csak van az úgy néha, hogy ezeket az angyaloknak egy kis időre ide küldi közénk.
– De miért?
– Azért, hogy megismerjenek minket kívül, belül, es hogy tudják, kire és hogyan kell majd fentről vigyázniuk. De egyszer aztán minden angyal hazatér… – mondta kedvesen.
166. oldal
Nemecseket sokra tartotta, de Nemecsek igazi énjét, mindazt, ami ennek a vézna, jelentéktelennek tűnő kis srácnak a lelkében rejlik, most ismerte fel igazán. Nemecsek arca ki volt pirosodva,keze remegett, hangja alig volt, de a szemében olyan tűz lobogott, amitől abban a pillanatban még Áts is elbizonytalanodott.
151-152. oldal
Áts Feri és a két Pásztor testvér élete sokban hasonlított egymásra. […] Már most többet tudtak arról, hogy miket is tesz az élet az emberrel, és hogy tud megváltozni az ember sorsa egyetlen pillanat alatt. […] Ez a tudás volt az, amit a szemükben látni lehetett.
40 - 41 oldal
Akad olyan lélek, amelyik nem ismeri azt a szót, hogy árulás. Nem tud vele mit kezdeni, mert egyszerűen nem tudja, hogy mi az. Nem érzi az ízét. Nem tudja, hogy keserű, és azt sem, hogy mérgező. De nem érzi a szó fájdalmát sem, mert még soha nem fájt neki az általa ütött seb. Ha egy ilyen lélek találkozik egy árulóval, bele fog égni a szívébe: aki áruló, az mindent és mindenkit elárul!
Azóta ők is jobban figyelnek az anyjuk minden szavára, dacára mindannak, amit mások gondoltak róluk. Nem voltak ők annyira rossz srácok, dolgoztak a piacon és az utcán is, imádták az anyjukat, csak hát ügye az a két rémisztő szempár…
Azoktól valahogy mindenki félt. Hideg, rideg, dörzsölt és éles volt a Pásztor fivérek minden pillantása, olyan, amit ha meglátsz, azonnal tudod: ők nem pojácák, ők bizony tudnak valamit. Sőt! Sokkal többet tudnak ezek mindenről.
40. oldal