!

Vanyó László magyar

1942. február 11. (Bódvaszilas) – 2003. augusztus 3. (Budapest)

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 9

Vanyó László: Az ókeresztény művészet szimbólumai
Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma
Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe
Vanyó László: Az egyházatyák Bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története
Vanyó László: Legyetek tökéletesek…
Vanyó László: Katekézis, költészet és ikonográfia a 4. században
Vanyó László: Nüsszai Szent Gergely teológiai antropológiája
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona
Vanyó László: „Lélek az Isten” (Jn 4,24)

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Ókeresztény írók Szent István Társulat · Litteratura Patristica Jel · Szent István Kézikönyvek Szent István Társulat

Szerkesztései 20

Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák
Vanyó László (szerk.): Apokrifek
Vanyó László (szerk.): Euszebiosz egyháztörténete
Vanyó László (szerk.): A kappadókiai atyák
Vanyó László (szerk.): Szókratész egyháztörténete
Vanyó László (szerk.): Nazianzoszi Szent Gergely beszédei
Vanyó László (szerk.): Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei
Vanyó László – Ridegné Gelencsér Katalin (szerk.): A III-IV. század szentjei
Vanyó László (szerk.): Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre I.
Vanyó László (szerk.): Az ókeresztény kor egyházfegyelme

Fordításai 15

Biblia
Újszövetség
Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák
Az isteni és az emberi természetről I-II.
Vanyó László (szerk.): Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei
Vanyó László (szerk.): Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre I.
Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek
Vanyó László (szerk.): Vértanúakták és szenvedéstörténetek
Vanyó László (szerk.): Az egyházatyák beszédei az apostolok és vértanúk ünnepeire
Vanyó László (szerk.): Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre

Népszerű idézetek

marschlako P>!

Aszketikus ideáljai nem tették rigoristává, az volt a véleménye, hogy az embereket nem eredményeik, hanem törekvéseik és szándékaik alapján kell megítélni.

612. oldal (Nazianzoszi Szent Gergely)

marschlako P>!

Állandóan tanult, tanult, mert a tanulás volt az aszkézise, így akarta megfékezni saját természetét. Nem sok sikert könyvelhetett el ezen a téren, de imponáló következetességgel folytatta a küzdelmet élete végéig.

778. oldal (Szent Jeromos)

marschlako P>!

Moralista volt elsősorban, nem elméleti teológus. Moralistaként kétarcú, elvileg rigorista, gyakorlatilag viszont igen elnéző kazuista, aki abban a pillanatban nagy megértést tanúsított, amikor valaki személyesen fordult hozzá tanácsért. Az egyébként félelmetesen harcias Jeromos ilyenkor megszelídült, tapintatos és érzékeny lelkivezetővé változott. Levelei mutatják, hogy ilyen is tudott lenni.

782. oldal (Szent Jeromos)

marschlako P>!

A 381-es Konstantinápolyi II. Egyetemes Zsinat után már nem volt hajlandó semmilyen más zsinaton részt venni. Készségesen lemondott a konstantinápolyi püspöki székről, de az azzal kapcsolatos, személye ellen intézett támadások mély nyomokat hagytak a lelkében. Nem volt jó véleménnyel a zsinatokról. A zsinatra való meghívást így utasította vissza Prokopiosz konstantinápolyi prefektushoz írt rövid levelében: „Ha meg kell írnom az igazat, hát úgy van, hogy a püspökök mindenféle gyülekezetét kerülöm, mert nem láttam még zsinatnak jó végét, sem a bajok megoldását, hanem inkább azok tetézését, növelését. Az uralomvágy és irigykedés örökké, (de nehogy terhedre legyek, hogy ezt írom), szavakkal ki sem fejezhetők; bárki gyorsabban vádol rosszal másokat, ítélkezik, ahelyett, hogy megsemmisítené a vádakat. Visszavonultam ezért önmagamba, csak lelkem nyugalmával és biztonságával törődve…”

599. oldal (Nazianzoszi Szent Gergely)

marschlako P>!

Hirtelen arra szánta el magát, hogy felkeresi a pusztai kolostorokat keleten. Összecsomagolta jegyzeteit, Rómában gyűjtött könyveit, majd felkerekedett. Könyvtárát mindig, mindenhová magával cipelte.

773. oldal (Szent Jeromos)

marschlako P>!

A pletykák és Jeromos visszavágásai megtették hatásukat. Jeromos „Babilon” – Róma – ellen dörögve ismét csomagolni kezdett, hogy visszatérjen keletre. Római tapasztalatait egy megjegyzésben foglalta össze: végül is mindegy, az ember jó hírrel, rossz hírrel egyaránt a mennyországba juthat.

776. oldal (Szent Jeromos)

marschlako P>!

    Aranyszájú Szent Jánosnak kiváló emberi tulajdonságai voltak, de mégis alkalmatlannak bizonyult arra, hogy egy olyan hatalmas, gazdag város püspöke legyen, mint Konstantinápoly, ahol az udvar közelében, állandóak voltak a pletykák, cselszövések. János már Konstantinápolyba érkezése után a császárváros vallási életének megreformálására törekedett. Meg akarta szüntetni a klérus köreiben lábra kapott visszaéléseket, sürgette a rendszeres pasztorációt. Aranyszájú Szent János papi eszményét A papságról c. művében körvonalazta, s eszméit át is akarta ültetni a gyakorlatba. Az új konstantinápolyi püspök egyáltalán nem hasonlított elődjéhez, Nektarioszhoz, aki Damasus pápát követte a fényes fogadások rendezésében. (…) Püspökként is szerzetesként élt. Rendszerint egyedül étkezett, beszüntette a fényes fogadásokat. Mindezt rosszallták azok, akik már hozzászoktak a fényes lakomákhoz a konstantinápolyi püspöki asztalnál. (…) A fővárosban mindig tartózkodott néhány püspök, akik pénzbeli támogatást igyekeztek kicsikarni a császártól építkezéseikhez. Ezek a püspökök is csak szerény vendéglátásban részesültek János asztalánál. A szíriai püspök, Szeverianosz különösen rossz néven vette, hogy Khrüszosztomosz többhónapos konstantinápolyi tartózkodása alatt arra figyelmeztette, hogy egyházmegyéjének bizonyára szüksége lenne rá. (…)
    Khrüszosztomosz viszonya lassan az udvarral is megromlott (…), mert beszédeiben a császári családot sem kímélte. A gazdagokat kellemetlenül érintették János beszédei, melyekben azt fejtegette nekik, hogy a magántulajdon Ádám bűnének következménye, és szemükre hányta már-már nevetséges fényűzésüket.

668-670. oldal (Joannész Khrüszosztomosz)

marschlako P>!

A szerzetestelep amolyan menedékhellyé vált számára. Ide menekült, amikor atyja 361-ben pappá, és amikor Baszileiosz 370-ben püspökké szentelte.

597. oldal (Nazianzoszi Szent Gergely)

marschlako P>!

Az aszketikus élet Nazianzoszi Gergely felfogásában átvonulást jelent a látható világból a láthatatlan, szellemi világba. Az átvonulás ecsetelésénél az egyházatya felhasználta a platóni barlang hasonlatot. A láthatóból a láthatatlan világba való felemelkedés azonos az Istenhez való felemelkedéssel, s ebben az értelemben az átvonulás, felemelkedés véget nem érő folyamat.

613. oldal (Nazianzoszi Szent Gergely)

marschlako P>!

Jeromos gúnyosan írta: miközben hamuban és szőrzsákban hempergünk, kiközösítjük a püspököket. A tudatlan szerzetesek, akik szerettek civakodni, kihozták a sodrából Jeromost, aki összecsomagolta holmiját, s visszament Antiochiába 378-ban.

774. oldal (Szent Jeromos)