!

Vanora Bennett

Könyvei 7

Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Vanora Bennett: A fehér orosz
Vanora Bennett: Portrait of an Unknown Woman
Vanora Bennett: Midnight in St. Petersburg
Vanora Bennett: Figures in Silk
Vanora Bennett: The People's Queen
Vanora Bennett: Queen of Silks

Népszerű idézetek

>!
Egyszeregy

Egészen más volt a helyzet, ha velünk volt. Olyan ügyesen játszott a szavakkal, hogy mi, gyerekek észre sem vettük, hogy közben latinul és görögül tanulunk, elsajátítjuk a retorikát és a grammatikát. Számunkra csak egy remek játék volt: verbális dallam és ellenpontozás, amelyben minden hang örökösen a nevetés szélén volt, és egy hang – az övé – a tréfákat eszelte ki.

26. oldal

>!
Egyszeregy

A ládámban minden volt. Láz- és hideglelés, hűlés és fagyás, fogfájás és szívfájdalom elleni szerek. Bucklersbury emlékeivel teli edények. Kések és serpenyők, mozsár és mozsártörő, és John Clement mérlge, hogy a porok arányát kimérjem. És egyetlen gyömbérgyökér, ami az üvegében fonnyadt: drága, de amennyire tudtam, a hányingerre ennél jobb szer nem is létezik, még a síkos szilfa vagy a kamillalevél sem ilyen hatásos. A kis serpenyőmbe apró szilánkokat kapargattam le róla; élveztem a csendes szertartás nyugalmát, a kezem biztos mozgását a távoli vidékről származó egzotikus fűszeren, és éreztem, ahogy engem és testvéremet is elringat, ahogy a szikrák pattogása és a tűzben lassan egymásra omló, kiégett fahasábok is.

103. oldal

>!
Mircsi

kereszténynek lenni azt jelenti, hogy joguk van az Istennel való bensőséges pàrbeszédre

396. oldal

>!
cassiesdream

Aznap, amikorra a festőt várták, a házat fenekestől felfordították. A leggyöngébb felfogású előtt is nyilvánvaló volt, hogy mindenkin a legnagyobb izgalom lett úrrá a kép okán, amelyet a német rólunk készült festeni. Ha bárki megkérdez, azt feleltem volna, hogy a hiúság szokatlan köntösökben jelentkezik. De senki sem kérdezett. A világért sem ismertük volna el, hogy ilyen világiasak vagyunk. Istenes család voltunk, és sosem feledkeztünk meg az erkölcsös szerénységről.
A nagy sürgés-forgás ürügye a tavasz első napja volt – vagy legalábbis az első, leheletnyi meleget hozó januári nap –, ami lehetőséget adott a súrolásra, a kirázásra, a felrázásra és a látható vagy láthatatlan felületek letisztogatására egy olyan udvarházban, amely egyébiránt csak egyéves volt, eleve egy vagyonba került, és alig volt szüksége cicomázásra és csinosítgatásra, hogy jól fessen a napsütésben. Hajnaltól a falusi lányok a nagyteremben minden fából készült tárgyat addig fényesítettek, amíg a dobogón álló asztal, a faragott fali fatáblák és az ajtó melletti fa rekeszfalak nem csillogtak a méhviasztól. Az emeleten más lányok a tollal töltött párnákat forgatták, steppelt takarókat igazgattak, leporolták a falikárpitokat, friss levegőt engedtek be, és illatos gyantákból gyúrt labdacsokat meg levendulát tettek a fiókokba. Az árnyékszékekbe friss szénát raktak. A kandallókat tisztára söpörték, és illatos almafahasábokkal rakták meg. Mire viszszajöttünk a hajnali zsolozsmáról – a nap még nem járt magasan az égen –, már edénycsörömpölés és vagdosás, szárnyasok halálrikoltása hallatszott a konyhából, és buzgón rotyogó ételek pikáns illata áradt. Mi, lányok (akik mind – nem szükségképpen véletlenül – felszalagozott, hímzett tavaszi ünneplőnkben voltunk) nekiláttunk a polcokra tett lantok és violák leporolásának és a kották elrendezésének. És odakint, ahol Alice úrnő fenségesen, még ha kissé bosszúsan is, de szemlét tartott a csapatai felett (és közben figyelmesen leste a folyót, hogy ellenőrizze, milyen csónakok tartanak a lépcsőnk felé), mintha Chelsea összes ifjonca gyűlt volna össze, hogy serényen visszavágja az eperfát, amelyet apa első kihívó földbirtokosi gesztusaként ültetett, mivel az eperfa latin neve Morus, ahogy apa latinul nevezi magát (és van benne annyi önlebecsülés, hogy mulatságosnak tartsa, hogy ez a szó egyben ’bolondot’ is jelent). Mások az ártatlan rozmaringbokrokat nyesték, vagy felkötötték a gyümölcsösben vézna rabokként lécrácshoz támasztott fákat, amelyeknek körtéi, almái, sárgabarackjai és szilvái, jövő nyári boldogságunk gyümölcsei még bimbók és duzzanatok voltak, így ki voltak téve a késői fagyoknak, miközben holnapi alakjukat vették fel.

15-16. oldal