!

Vámbéry Ármin magyar

1832. március 19. (Szentgyörgy) – 1913. szeptember 15. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Vámbéry_Ármin

Könyvei 13

Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Vámbéry Ármin: Küzdelmeim
Vámbéry Ármin: Vándorlásaim és élményeim Perzsiában
Vámbéry Ármin: Indiai tündérmesék
Vámbéry Ármin: A Nyugat kultúrája Keleten
Vámbéry Ármin – Balla Károly – Radisich Jenő: A francia forradalom kora
Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél
Vámbéry Ármin: A török faj etnológiai és etnográfiai tekintetben
Vámbéry Ármin: A magyarok keletkezése és gyarapodása
Vámbéry Ármin: Bokhara története

Kapcsolódó sorozatok: Tolnai világtörténelme

Róla szóló könyvek 4

Vámos Magda: Resid efendi
Fodor Pál (szerk.): Vámbéry Ármin emlékezete
Hazai György: Vámbéry Ármin
Mandler Dávid: Kelet és nyugat mezsgyéjén

Népszerű idézetek

>!
lzoltán P

(…) de mikor célt tűzünk ki magunknak, nem kell megfelejtkeznünk arról hogy „non omnia possumus omnes”.

Előszó (Gondolat, 1966)

2 hozzászólás
>!
lzoltán P

(…) eltelve Ázsia belseje ismerésének forró vágyával, e vággyal, mely már ifjúságom ábrándképeiből sarjadzott ki, a keblemet duzzasztó óhajtástól sajkám vitorláinak is duzzadniok kellett volna: de az ugrást, mely a föltételtől a tetthez visz, mindig aggó elfogultság kíséri, és így történt, hogy az én lelkemben is a legkülönbözőbb indulatok és érzelmek viaskodtak, midőn 1862 márciusában a hosszú útra készültem. (…)

I. rész - I. Konstantinápolyból Erzerumba (Gondolat, 1966)

4 hozzászólás
>!
lzoltán P

     Az éjet a hegység túloldalának aljában töltők Ibrahim agának, egy igen derék töröknek a házánál, s ez gazdag vacsorával látott el bennünket. Míg mi ehhez jól hozzáláttunk, ő ott ült szemközt velünk, nagy élvezettel szíva csibukját, de minden kérelmünk dacára egyetlen falatot sem fogyasztott volna el mivelünk. Még jobban csodálkoztam aztán másnap reggel afölött, hogy szíves ellátásáért semmi határozott árat nem akart követelni. „Efendi – mondá –, nem erszényedtől, hanem szívedtől várom a jutalmat. Ami kényszerített adomány, azon soha nincsen áldás, s egy maga jó szántából adott piaszter többet ér, mint tíz annyi, amit úgy követelünk.”

I. rész - I. Konstantinápolyból Erzerumba (Gondolat, 1966)

>!
lzoltán P

(…) Az út mély, kiszáradt folyók medrén, úttalan, kavicsos síkságokon keresztül vezetett át, s csak akkor lőn járhatóbbá, mikor az Ararát aljához érkeztünk. Az Ararát hegye, melynek csúcsra nyúló ormát még nyaranta is hó lepi, még most is felénél mélyebben téli mezét viselé. Mind az örmények, mind általában a környéknek egész lakossága azt állítja, hogy csúcsán még most is láthatók Noé bárkájának maradványai, és sok kegyes vartabet (pap) dicsekszik vele, hogy a szent hajó drága ereklyéit látta a hegyormon levő kristálytiszta tó vízében. Mások még tovább mennek, s a vallásos világ tisztelete számára forgácsokat hoznak, sőt ezeket gyomorfájás, szembajok és egyéb betegségek ellen alkalmazzák is, s jaj annak, aki kétségbe vonná, hogy az Araráton máig is megvan Noé bárkájának legalábbis két gerendája s egypár árboca. Csodálatra méltó képzelődés!

I. rész - II. Erzerumból a perzsa határig (Gondolat, 1966)

>!
lzoltán P

(…) Az építőmester elutazott. Vissza is tért, azután nemsokára megjelent a fejedelem előtt, s így szólott:
     – Uram, trónod zsámolyára teszem le fejemet, mert lehetetlen parancsolatodat teljesítenem: a konstantinápolyi palota utánzása felülmúlja minden tehetségemet.
     – S vajon miért? – dörgött haraggal a fejedelem.
     – Uram – felelt amaz –, benső szépségeit még nem volna nehéz utánozni, de falai aljához naponkint két fejedelem dörzsöli homlokát hódolata jeléül, és ezt nem lehet utánozni!
     A perzsa művész ugyanis a szeráj falainál zsongó Fekete- és Márvány-tenger habjait értette. Fejedelmeknek mondja azokat, melyek a szultánlak előtt hódolatukat mutatják be, s valóban, jóformán igaza is van, mert olyan tulajdonokat, minők Konstantinápoly körül egyesülnek, egyebütt a természet sehol sem tud felmutatni.

I. rész - V. Teherán felé és a perzsa főváros leírása (Gondolat, 1966)

>!
lzoltán P

(…) A legszívélyesebben fogadtak, zöld teát készítettek számomra, csak pokoli kín közt bírtam egy nagy bokharai csészét ebből a cukortalan zöldes vízből meginni, mire nagy kegyesen még eggyel megkínáltak, de már erre bocsánatot kértem. (…)

I. rész - VI. Ismerkedés a tatár dervisekkel (Gondolat, 1966)

1 hozzászólás
>!
lzoltán P

(…) Csak egy aggodalmam volt: lesz-e elég testi erőm ellenállhatni az elemek viszontagságainak, az idegen tápláléknak, a folyton szabad ég alatt lételnek silány öltözetben, ágynemű nélkül; s miként fogok béna lábammal, mely oly könnyen elfáraszt, gyalogolni tudni? S csakis ebben áll mindaz, ami utamban merényletnek nevezhető.

I. rész - VI. Ismerkedés a tatár dervisekkel (Gondolat, 1966)

>!
lzoltán P

(…) A sikerre nézve nagy kétségeim vannak, s ezért szíves elnézést kérek a közönségtől. Az olvasók és bírálók talán sok hibát fognak találni munkámban, s a gyönge világosságot, melyet talán némely egyes pontokra derítek, hihetőleg csekély jutalomnak fogják tartani azon szenvedésekért, melyeknek magamat alá kellett vetnem; de szépen kérem olvasóimat s bírálóimat, ne feledjék, hogy én oly földről térek vissza, hol a hallgatózás szemtelenségnek tartatik, a kérdezés véteknek, és a jegyezgetés halálos bűnnek.

Előszó (Gondolat, 1966)

3 hozzászólás
>!
lzoltán P

(…) Az efendi-szerepet egész Teheránig meg akartam tartani, de csak kjátib (írnok), szegény kjátib kívántam lenni, ki a hatóságok vendégszeretetét igénybe veszi, s összes úti poggyászom nem állt egyébből egy khurdzsinnál (tarsolyzsák), mely egypár inget, könyvet s holmi apróságokat rejtett, két szőnyeg, egyik takaró, másik aláterítő gyanánt, végül egy kis üst, teaedény és csésze. Mindezt a paripára rakták, melyen távozandó valék (…)

I. rész - I. Konstantinápolyból Erzerumba (Gondolat, 1966)

>!
lzoltán P

(…) A perzsa nők pongyolája kevésbé ismeretes Európában, de bizonyára senki sem fogja valami nagyon festőinek találni a perzsa hölgyet, ki otthon mezítláb jár fel-alá kurta s gyakran mégis húsz rőf szövetből készült szoknyájában, mely a csípőn alul fityeg, s mellét fedő rövid ingecskéjében, melynek a hasat szabadon kell hagynia. Ezt az illetlen öltözetet ifjú s vén egyaránt viseli, s ki még meg nem szokta, lehetetlen, hogy meg ne botránkozzék rajta.

I. rész - V. Teherán felé és a perzsa főváros leírása (Gondolat, 1966)

2 hozzászólás