!

Valentyina Oszejeva orosz

Teljes névВалентина Александровна Осеева
KatalógusnévOszejeva, Valentyina
Nem

Képek 1

Könyvei 3

Valentyina Oszejeva: A varázsige
Valentyina Oszejeva: A IV.-ik bé
Valentyina Oszejeva: Pajtásaim

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Népkönyvtár Athenaeum

Antológiák 1

Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény

Népszerű idézetek

Gáborr_Nagy>!

A fiúk

Két asszony vizet húzott a kútból. Később odajött hozzájuk egy harmadik asszony.
Öregapó pedig leült a közelben egy kőre pihenni.
A két asszony így dicsekedett egymásnak:
– Az én fiam olyan ügyes és olyan erős, hogy senki sem léphet nyomába.
– Az enyém meg úgy énekel, mint a csalogány. Senkinek sincs olyan hangja – mondja
a másik.
A harmadik csak hallgat.
– Hát te nem mondasz semmit a fiadról? – kérdezik az asszonyok.
– Mit mondjak? Nincs rajta semmi különös.
Fogják az asszonyok a teli vedret, és elindulnak. Az öregember követi őket. Mennek
az asszonyok, meg-megállnak. Fáj a kezük, ki-kiloccsan a víz, húzza a hátukat a veder.
Három fiú vidáman szalad velük szembe.
Egyik bukfencezik, cigánykereket hány, nagyon tetszik az asszonyoknak.
A másik úgy dalol, mint a csalogány, hallgatják is az asszonyok.
A harmadik az anyjához fut, fogja a két nehéz vedret és viszi.
Kérdik az asszonyok az öregembert:
– No, mit szól hozzá? Milyenek a fiaink?
– Aztán hol vannak azok a fiúk? – felel az öreg –, mert én csak egy olyan fiút látok,
aki anyjának igaz gyermeke.

Gáborr_Nagy>!

A kék falevél

Katyának két zöld ceruzája volt. Lénának pedig egy sem.
Léna kéri Kátyát: – Adj nekem egy zöld ceruzát.
Kátya így felel: – Megkérdezem édesanyámtól.
Másnap mindkét kislány iskolában van. Léna odaszól Kátyának : – Megengedte édesanyád? Katya felsóhajt, és azt mondja: – Édesanya megengedte, de a bátyámat még nem kérdeztem meg.. – Nem baj, kérdezd meg őt is, – mondja Léna.
Jön másnap Kátya. – No, megengedte a bátyád?- kérdi Léna. – Ő megengedte, de én félek, hogy kitöröd a hegyét! – Óvatosan bánok vele, – mondja Léna. – Nézd mondja, – Kátya – ne hegyezd , ne nyomd erősen s a szádba se vedd. És ne rajzolj sokat. – Nekem, – mondja Léna, – csak addig kell, míg a rajzomon lévő faleveleket és füvet zöldre festem. – Az, sok, – mondja Kátya és összehúzza szemöldökét.
Látszik az arcán, hogy elégedetlen. Léna ránézett és elment. Otthagyta a ceruzát. Kátya csodálkozva szaladt utána- De hát mi van veled? Tessék! – Nem kell – válaszolta Léna.
Az órán megkérdi a tanító: – Lenocska a te fáidon miért kékek a levelek? – Nincs zöld ceruzám. – Miért nem kértél barátnődtől?
Léna hallgat. Kátya pedig vörös lesz, mint a rák és mentegetőzik: – Én adtam volna, de ő nem fogadta el. A tanító a kislányokra nézett:
– Jó szívvel kell adni, hogy szívesen el is fogadják. –