Vakulya Norbert magyar

Az a sorsod, amit átélsz, nem az, amit megírtak.

260. oldal, 3. rész - Kristálylakók

– Ittál valami erőset netán? Az hevített át?
– Nem. Megcsókoltam egy királylányt!
– Á – bólogatott az öreganyó. – Nagyon helyes! Így kell túllépni a korábbi barátnőkön.
– Már halott volt.
– Szorult helyzetben az ember ne legyen válogatós…

266-267. oldal, 3. rész - Kristálylakók

Ne vakítson el a szépség, mert a legszebb királylányból is válhat sárkány…

13. oldal, 1. fejezet, Sárkányfészkek

Loson elvörösödött.
– Én…
– Félsz, hogy elveszíted, igaz?
A fiú kelletlenül bólintott.
– Ha ő nem lenne velem…
– Mi lenne akkor?
– Akkor… üressé és értelmetlenné válna az életem.
– Tévedés! A legtöbben így gondolkodnak, és összekeverik a szeretetet a ragaszkodással. Nélküle is teljes lehet az életed. Hiba azt feltételezni, hogy a boldogságod egy másik személytől függ. Csakis tőled függ, fiam! Csakis tőled! Márpedig épp most teszed magad boldogtalanná ezekkel a haragos gondolatokkal, melyek a félelmedből és az önbizalomhiányodból táplálkoznak. Szabadulj meg tőlük!

206-207. oldal, 2. rész - Farkasátkok

– […] Azt mondod, küzdjek? Ám… ha életben maradok, annak ellenére, hogy láttam a saját halálomat, a szakmai hitelem olyan csorbát szenved, hogy a szégyenbe belehalok.

205. oldal, Farkasátkok

– Ittál valami erőset netán? Az hevített át?
– Nem. Megcsókoltam egy királylányt!
– Á – bólogatott az öreganyó. – Nagyon helyes! Így kell túllépni a korábbi barátnőkön.
– Már halott volt.
– Szorult helyzetben az ember ne legyen válogatós… Jobb, mint békákkal, hidd el!

267. oldal

Hogy mi is számít hétköznapinak, természetesen nézőpont kérdése.

211. oldal

Ő azonban nem az a fajta volt, aki feladja a fütyülést, csak mert halott.

52. oldal

Gradiellova hercegnő kezének elnyerése pedig csábító lehetőség. Legalábbis amíg nem láttad, milyen testhez tartozik.

123. oldal, Sárkányfészkek

– Na, ne bámulj rám ilyen döbbenten, fiú – folytatta az öregasszony, miközben még közelebb lépett. – Hisz én vagyok a legszebb e vidéken!
– Ööö… Ezen a vidéken könnyen lehet… – futott körbe Loson tekintete a lepusztult erdőségen.

227. oldal