!

Vágó Csaba

Eric Crowe, Sally Hunter, Joachim Peiper, Christian Rosenkrautz, Paul Ashton, Andrea Santacruz, Elizabeth Carter, Vécsey Judith

1973 –

NemFérfi

Könyvei 54

Sally Hunter: A patológus
Eric Crowe: Ryeki Tűz
Sally Hunter: Haláltusa
Eric Crowe: Gorviki pokol
Sally Hunter: Szívdonor
Sally Hunter: Influenzavírus
Sally Hunter: A medikus
Sally Hunter: Ivory láz
Sally Hunter: Hisztéria
Sally Hunter: Zárt osztály

Kapcsolódó sorozatok: Vinidis ciklus, Darrell Harvay

Fordításai 2

Paul Ashton: Lord Stampton titokzatos halála
Thomas Brown: Szellemvilág

Illusztrálásai 1

Learn with Humphrey – ABC

Népszerű alkotóértékelések

>!
Gomoku

Vágó Csaba

Elég sok oldalú író.
Mondhatni,hogy ritkaság számba megy.

>!
AuSS

Vágó Csaba

(A többi Vagabundos szerzőhöz hasonlóan) sok álnévvel rendelkező, és titokzatos kilétű író (semmit se tudni róla). Nevét mindig az álnevek után, zárójelben olvashatjuk a könyvek kolofonján; én (nem egyedüliként) először azt hittem hogy ő csak a fordító, de külföldi változatokat nem találtam az adott művekből, így aztán rá kellett döbbennem…

Személy szerint a Joachim Peiper és Christian Rosenkrautz vonalon mozogtam. Az orvosos és szerelmes regényeit hanyagoltam.
Kamaszkoromban nagyon tetszett. Tipikus lövöldözős ponyvák, olyan mintha B kategóriás akciófilmet nézne az ember. De sajnos nincs olyan könyve, amiben ne lennének idegesítő hibák (pl. hogy nem tudja rendesen egy puska alkatrészeinek a nevét, mégis telerakja ezekkel a hibás szakszavakkal könyveit, mintha értene hozzá, hogy így villogjon tudásával).
Legötletesebb befejezése a Kígyóveremnek volt. E könyv volt a legjobb (, nem értem annak idején miért nem tetszett).
És azt sem értem, a Zeppelin-incidenst miért "unalmas"ozza le mindenki, mikor az volt a legizgalmasabb? Igaz, tudjuk a 2. vh-ban nem mertek gázt használni a harcokhoz, de ez elhanyagolható, főleg, hogy a legtöbb könyv végén ott volt, hogy ez csak fikció, ilyen olyan dolgok csak kitalációk, ezmegaz a csapat/terv soha nem volt bevetve.
És itt ismét rácáfolhatok magamra: A Führer Oroszlánja végén is ott van, hogy a történet csak kitaláció (kb. fél oldalon keresztül ecsetelve), tehát akkor az a szerencsétlen pilóta utolsó erejével nyugodtan elkaszálhatta volna a szabadságszobrot, de nem!
Ezek a kihasználatlan helyzetek nagyon idegesítőek…

Zárásként viszont azt kell mondanom, ha az ember csak kis (gondolkodást nélkülöző) szórakozásra vágyik (, s nem nyúl bele egy A Führer Oroszlánjába, s a Baaad Movies-on szocializálódott), akkor kellemes kikapcsolódást nyújt.
Kamaszfiúknak meg kötelező!

A többi álnév alatt íródott dolog, meg lányoknak szól, erről nem nyilvánítok véleményt, mert nem olvastam sem a Sally Hunter, se Elizabeth Carter nevek alá rendelt műveit.


Népszerű idézetek

>!
Echelon_girl

– Tudja mi a három legnagyobb üzlet a világon?
– Alkohol, Kábítószer? Bankok? – ment bele Blackberry a játékba.
A pszichiáter a fejét rázta.
– Az első helyen az olaj áll. A második a fegyverkereskedelem.
– És a harmadik?
– A gyógyszergyártás.
Blackberry meglepődött.
– Tovább!
– És ehhez vegye hozzá, hogy az igazi piac csak Amerikára és Európára terjd ki! Ha az egész világ ugyanolyan tüneti kezelésre rendelkezett volna be, mint ezek a társadalmak, akkor Kínával és Ázsiával vezető helyen lenne.
– De az átkozott ferdeszeműek gyógyszerek nélkül gyógyítanak, igaz? – kérdezte gúnyosan a nyomozó.
– Pontosan! Látja ez a különbség a két kultúra között. A sárgáknak nincs semmi üzleti érzékük. Ha meggyógyítod a beteget soha többé nem fog gyógyszert venni tőled, ellenben ha csak a tüneteit kezeled, akkor évről évre visszajár, és újból meg újból vásárol tőled. Az állandó gyógyszerszedéstől persze előjönnek a mellékhatások, amikre újabb gyógyszereket írhatsz fel. Mire a beteg eljut oda, hogy meghal, már marokszám szedi a tablettákat, amelyek biztos, hogy nem használnak neki, és a legjobb esetben éppen csak nem ártanak.
– Mit akar ezzel mondani?
– Hogy itt minden a pénzről szól! Az egész világunk a pénzről, és a hatalomról szól. (…)

161. oldal

>!
Risus P

-_Egy férfit igazán csak egy nő tehet naggyá és nyomorulttá!_

41. oldal, 5. fejezet (Vagabund, 2004)

>!
Risus P

Szerette azokat a pillanatokat, amikor az életet karosszékből irányítókról kiderült, hogy ugyanolyan emberek, mint mindenki más.

9. oldal

>!
Lénaanyukája P

A gép az őserdő felett repült, alatta szélsebesen suhantak el a Kongó-medence trópusi fái.

(első mondat)

>!
Szédültnapraforgó

Akinek van felesége, az egyszerre több dolgot is bizonyít. Az egyik, hogy valószínűleg nem buzi, ami az íreknek kurva fontos, a másik, hogy létezik legalább egy ember a Földön, aki képes hosszú távon elviselni.

83. oldal

>!
Pity

– Soha ne becsülje alá saját képességeit vagy értékelje túl másokét!

>!
Pity

– Az életben semmi sem csak fehér, vagy csak fekete (…)

>!
Ginuci

Ez a két majom olyan becsületes volt, mintha egy bankban lettek volna pénztárosok.

>!
Wolly

Milyenfajta állat képes így kivégezni egy szerencsétlen nőt?
– Állat nem is, ilyet csak ember tud tenni!

156-157. oldal

>!
Wolly

A tizenhét éves Debbie Evans maga volt a megtestesült szexualitás. Legalábbis Tony Lomax így gondolta. Egy ideje már képtelen volt levenni a tekintetét a lány törékeny alakjáról, ahogy a fülsiketítően dübörgő zenében a Club 84 színes fényei körbeölelték a testét. A fiatal emberi lény Tonyra emelte csodálatos, zöld pillantását, kezével a frizurájába túrt. A leomló szőkésbarna hajzuhatag alatt a csípője, dereka őrült körtáncot lejtett. Az almányi mellek foglyul ejtették a fiú szemeit, gondolatait, libidóját. A testét forróság öntötte el, a pupillái kikerekedtek.
A táncparkett tömve volt környékbeli fiatalokkal. Mégis úgy tűnt, Debbie egyedül táncol közöttük. A többiek akaratlanul helyet engedtek neki. A zene hirtelen ütemet váltott, és a lány teste vad rázkódásba kezdett a dob zabolátlan ritmusára. Tony Lomax úgy érezte, ennél tökéletesebb már nem is lehetne az éjszaka.
– Ha nem lenne a barátnőd, komolyan mondom, egy pillanatig sem tétováznék, hogy bepróbálkozzak nála -állt meg a fiú válla mellett Don Bolano két üveg sörrel a kezében.
– Ha nem lennél a barátom, egyetlen pillanatig sem tétováznék, hogy állon ne kapjalak -vette ki a kreolbőrű srác kezéből az egyik üveget, és derekasan meghúzta.
– Azt hiszed, szükségem van a vén lotyódra? -ment bele a játékos kötözködésbe Don, és szélesen elvigyorodott. – Felecia legalább olyan jól mozog, mint Debbie, de a mellei kétszer akkorák -mutatott a színpadon táncoló két hónappal fiatalabb lányra.
– Várj csak néhány évet, és már nem leszel olyan boldog -vette el a szájától Tony, és miután játékosan a köldökére mutatott, elégedetten böfögött.
– Mi bajod vele? Nekem kifejezetten tetszik, ha valakinek természetes a teste -vont vállat tettetett unalommal Don.- Amúgy meg ki gondolkodik években? Még csak néhány hónapja ismerem.
– Én -szólalt meg néhány pillanattal később Tony.

(első mondat)