Václav Pankovčín szlovák

Ül a három nő az udvaron, a diófa alatt, imádkoznak és várják a világ végét.

(első mondat)

Mindig azt várta, hogy a világvége majd egy váratlan pillanatban éri őket, például a nagyszünetben, amikor a fiúk a lányokat fogdossák, azok pedig, habár védekeznek, mintha örülnének, hogy ezt csinálják velük.

42. oldal

Ilona egyszer sápadtan jött haza. Azt mondtam, muszáj férjhez mennie.
Marimka erre botot ragadott és végigkergette a kerten, egészen a diófáig.

67. oldal

Az asszonyok nem álltak szóba vele, ha arra ment, köptek egyet, és a feneküket csapdosták.

47. oldal

A hangszert nyolcszáz koronáért a felső-haburai részeges orgonistától vették, akinek, miután kijózanodott, fogalma sem volt róla, hová tűnt a harmónium.

5. oldal