Václav Klaus cseh

A tömeges bevándorlás eredményeként Európa eddigi társadalmi stabilitása és egyensúlya felborul. A bevándorlók autentikus asszimilációja alig fordult elő az elmúlt fél évszázadban. Megtagadhatjuk tapasztalatainkat, és „álmodozhatunk” arról, hogy a jövőben – Szíria, Afganisztán, Szomália vagy más országok bevándorlóival – csodás módon más lesz a helyzet, mint korábban volt. De valóban ezt gondolja és fogadna-e erre Merkel asszony és Juncker úr? Ezt azért nehéz elhinni!

38. oldal

Az emberek nyilvánvaló többségének a migrációval kapcsolatos véleményét, amely annyira távol áll a politikai elit nézeteiről, az elit idegengyűlölőként, szélsőségesként, rasszistaként, sőt fasisztaként bélyegzi meg.

44. oldal

A nemzetállamok (vagy a többségi nemzet talaján létrejött államok) puszta létükkel is megakadályozzák az elitek nemes célját, amely Európa egységesítését, egyesítését, szinte gleichschaltolását jelenti.

45. oldal

A politikusok, akik mostanáig szemrebbenés nélkül indítottak háborúkat, szállítottak fegyvereket, rendeltek el embargót, és hosszú évtizedekig minden érdeklődés nélkül szemlélték azoknak a százezreknek a sorsát, akik a nyugati politika következményei elől is menekülve jutottak szerencsétlenségbe, most azt követelik az állampolgáraiktól, hogy az ismeretlen számú bevándorlóval osszák meg javaikat – miközben látszólag ismeretlen személyek felszólítására a bevándorlók hirtelen és egy időben indultak el a világ különböző részeiről, és csak néhány esetben menekültek a háború által okozta szenvedések elől. Ezt pedig az uniós állampolgárok nem fogadhatják el.

47. oldal

Emellett az egész migrációs folyamat hógolyószerű. A bevándorlók százezres tömegéhez milliók fognak csatlakozni, és előbb-utóbb Európának el kell kezdenie megvédeni magát, egyébként maga is megsemmisülhet. Már most is túl késő. Harmadik út pedig nem létezik.
Régóta és ismételten figyelmeztetünk a migránsokat vonzó európai jóléti állam fenntarthatatlanságára, a képmutatás és politikai korrektség romboló gyakorlatára, amely felszámolja a racionális politikát és a róla folytatott értelmes nyilvános vitát, valamint azokra a tévutat jelentő ambíciókra és tervekre, amelyek földrészünknek az Európai Unió szuperállamában való egyesítését célozzák.

73. oldal

Az egyéni migráció általában egy másik helyre költözés (nemcsak térben, hanem tudatban is), az egykori világ tudatos elhagyása, és kizárólag személyes aspektusból egy új élet választása. Az új világban a migránsok határozottan megvédhetik, sőt meg is kell védeniük korábbi világuk szimbólumait a hitelvesztéstől és meggyalázástól, viszont a legkisebb ambíciójuk sem lehet azzal kapcsolatban, hogy a tudatosan elhagyott világukat az új környezetben kialakítsák.
A tömeges migráció merőben más dolog. A tömeges migráció, amelynek ma Európában tanúi lehetünk, nem egyéni, hanem egy sokaságra kiterjedő, csordaszellemmel jellemezhető jelenség, amelyben az egyén akarva-akaratlanul alkalmazkodik környezetének reakcióihoz. A döntésben sokkal kevésbé fontosak a saját gondolatai, mint például az egyéni bevándorlóknál. Ez esetben a közösségi légkör dönti el a másik, talán jobb – gazdagabb és kevésbé veszélyes – világba való kivándorlást, melyet a régi világ, az addigi magatartási minták, az addigi életmód új világban való létrehozása és folytatása jellemez.
Ezért az ilyen esetekben a cél nem az asszimiláció, hanem az, hogy az eredeti világukat és életmódjukat egy másik környezetben megőrizzék.[…]
A tömeges migrációnak más és sokkal komolyabb dimenziója is lehet. Számos esetben kifejezetten megfontolt szándékkal akarják az eredeti világukat kiterjeszteni az új világra, és ezt a világot fokozatosan átalakítani saját képükre.

22-23. oldal

A menedékjog ugyanis azt jelenti, hogy átmeneti menedéket biztosítunk az életveszélyben lévő vagy politikai üldöztetése miatt menekülő ember számára. Ez határozottan személyre szabott, amely az egyénre, élettörténetére és megmentésére irányul. Politikai terminológiát használva a „bajban lévő ember” megsegítéséről van szó. Ma azonban Európa teljesen más jellegű problémával néz szembe. A tömeges vándorlással, a népek migrációjával, amelyben az egyéni történetek teljesen irrelevánsak. Egy „bajban lévő népnek” nem lehet ugyanazt a segítséget nyújtani, mint egy „bajban lévő embernek”.

24. oldal

Az EU és az európai hatalmak legmagasabb szintű vezetői a tömeges bevándorlás első pillanatától kezdve gyáván és álságosan csak arról beszélnek, hogyan kellene a migránsokat szétosztani az Európai Unióban. Nem arról, hogy miként lehetne megállítani a migrációt – Magyarországon kívül még senki sem tett ezért semmit –, hanem hogyan kellene szétosztani a bevándorlókat. A szétosztás kap prioritást, maga a migráció mint probléma mintha nem is számítana. […]
A több tízezer és százezer migráns óriási terhet és a belföldi helyzet destabilizálásának kockázatát fogja jelenteni minden ország számára.

24-25. oldal

Európa az Unión keresztül jelezte a világnak, hogy a tömeges bevándorlás lehetséges opció, és ez – mint utóbb ki is derült – elég volt a migránsok megindulásához. Ez volt a nevezetes szikra, amely tűzvészt okozott. […] A problémát rövid és középtávon a bevándorlók ellátásának költsége jelenti, hosszú távon pedig a bevándorlók tömegeinek asszimilálásával járó pusztító társadalmi destabilizáció.

35. oldal

Bár az Európába érkező migránsok véletlenül sem tartoznak „bukott államaikban” a legszegényebb és legveszélyeztetettebbek közé, de a mindennapi európai életük hosszabb ideig történő finanszírozására nincsenek meg az eszközeik. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy az azonnali tömeges foglalkoztatásuk csupán a naiv európai multikulturalisták utópikus álma. A bevándorlók hosszú ideig az európai szociális rendszer nagylelkűségétől függnek majd, ami makroszinten nem elhanyagolható, sok milliárdos tétel. […] Még nagyobb, bár számokban nem egykönnyen kifejezhető gond, hogy a migránsok nagy száma hatással lesz az európai társadalom összetartozására, az európai légkörre, a biztonságérzetünkre, a „régi” európaiak millióinak életére és egzisztenciális biztonságára. Megzavarja az Európában élő emberek hagyományos értékeit és szokásait, és – ne féljünk kimondani – a félelem is nőni fog, hiszen ez az érzés már most is vitathatatlanul jelen van Európában.

36-37. oldal