Václav Čtvrtek cseh

A nyárfasorhoz érve kiválasztotta a legmagasabbik fát, és megkérdezte tőle:
– Milyen idős vagy?
– Már vagy százéves – felelte a nyárfa.
– És szeretnél még itt lenni ezen a világon? – érdeklődött tovább Rumcájsz.
– Mindent láttam már, mindent megéltem már – felelte a nyárfa.
Rumcájsz kivágta, a vállára emelte, és tovább ment Jičín felé.

52. oldal, Hogyan hozta ki Rumcájsz Mankát a tömlöcből

A katonák várták, hogy szívükbe talál a golyó, de a pisztolyból hat poszáta röppent ki. A hetedik hívta őket magához az erdő szélén.
A poszáták sorban letelepedtek egy ágra, vékony hangjuk ezüstösen csengett. Édes dallamuk odavonzotta Andulkát, és hét erdei tündér unokahúgát.
A katonák otthagyták az ágyúkat, és irány a sok szép lány.
És akkora táncmulatságot csaptak, hogy Jičínben máig emlegetik.

22. oldal, Hogyan lőtt rá Rumcájsz a herceg tüzéreire

    Az irtáson három pagony tündére gyűlt össze, de egyikük sem veszi észre Csirizárt. Mind valahányan egy fiatal tölgyfa körül állnak, és egyre csak ezt hajtogatják:
    – Ébredj, kelj föl!
    A tölgyfa alatt fekszik az esti szellő kimerülten, fáradtan, túlságosan sokat forgolódott a mézédes illatot árasztó, virágpompás ökörfarkkóró körül.
    – Kelj föl, és muzsikálj! – kiabálnak a tündérek.
    De a szél csak fekszik és mosolyog, bizonyára szépeket álmodik. Így hát nincs, aki a rezgő nyárfa levelein zenélne a tündérek nagy táncához.

34-35. oldal

Amerre ment, polgármesteri lábnak kijáró tisztelettel fogadták. A városban hajlongtak a polgárok, az erdőben maguktól elgurultak útjából a kövek. A bokorból kidugták fejüket a nyúlfiak, és tisztelettel jelentették anyakönyvi számukat.

12. oldal, Hogyan lett Rumcájszból zsivány

Amikor Piszmogi belemélyesztette ollóját Rumcájsz szakállába, a szakáll duruzsolni kezdett, és kirajzottak belőle az erdei méhek.
– Jesszusom – hebegte Piszmogi –, először inkább a hajadat vágom le.
Beletúrt a fésűvel a hajába, hát kikukucskált belőle egy kismadár, és felcsipogott.

Hogyan csukta be Rumcájsz a herceget a toronyba 23.old.

A jó lábbeli az igazságos világ alapja. Nem szabad túlságosan szorosnak lennie, hogy a kisujj ne érezze benne magát szorongatva, nem szabad azonban túlságosan bőnek sem lennie, hogy az a bizonyos kisujj el ne vesszen benne.

9. oldal

Ha az asszony olyat tesz, ami a férfi dolga, azzal a férfi elveszti az erejét.

52. oldal

Jdula, jdula, mákcsokár,
mololad a dákcsolad,
kankár ólav tótatla,
jdannyusz le rám, ózóllo.

60. oldal, Hogyan viaskodtak a rákkal (Móra - Madách, 1985)

Az uraság olyan mérges lett, hogy a parókájából potyogni kezdtek a hajcsigák.

111. oldal (Hogyan leplezte le Rumcajsz és Manka Vermest, az erdőfelügyelőt)

De alig fogtak a vasaláshoz, a harminchatos szarvas nyugtalanul topogni kezdett, és felsóhajtott:
– Hát, én megyek. Jičínben kell lennem.
Csak úgy táncolt a patája, mintha valami erősen vonzaná Jičínbe.
– Ugyan, mi dolgod van Jičínben? – próbálta lebeszélni az útról Rumcájsz.
– Kifogott rajtam a herceg – felelte szomorúan a harminchatos. – Nézz csak fel, Rumcájsz, a tornyoskapura!
Rumcájsz odairányította zsivány távcsövét, és belenézett. A torony erkélyén ott állt a herceg, és egy fej vörös káposztát mutatott a szarvas felé.
A harminchatos dobbantott, és árkon-bokron át egyenesen Jičínbe nyargalt.
– Ezt jól kieszelte a herceg meg a hercegnő – bólintott rosszkedvűen Rumcájsz. – A vörös káposztának a szarvas nem tud ellenállni…

Hogyan csalta kelepcébe a herceg Rumcájsz szarvasát 81.old.