V. K. Arszenyev orosz
1872. augusztus 29. (Szentpétervár, Orosz Birodalom) – 1930. szeptember 4. (Vlagyivosztok, Szovjetunió)
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Vlagyimir Klavgyijevics Arszenyjev - Владимир Клавдиевич Арсеньев |
---|---|
Katalógusnév | Arszenyev, V. K. |
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat · Ifjúsági kiskönyvtár
Népszerű idézetek
A fiatal ember először a bocskor orrát nyűvi el, az öreg pedig mindig a sarkát tapossa le.
259. oldal A Takemánál
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
A gold egy számára ismeretlen emberről gondoskodott, akit sohasem fog látni, és aki nem fogja tudni, ki készített neki tüzelőt meg eleséget. Eszembe jutott, hogy amikor mi eltávoztunk egy-egy táborhelyről, az én embereim mindig elégették a fakérget. Nem rosszindulatból tették, hanem csak a mulatság kedvéért, és én sohasem akadályoztam meg őket ebben. Derszu, ez a „vadember”, sokkal emberszeretőbb volt, mint én. Gondoskodás az utasról!… Mitől homályosodott el a városokban élő emberekben ez a szép érzés, az idegen érdekek figyelembevétele, amely pedig azelőtt kétségtelenül megvolt bennük?
22. oldal
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
Derszu nemcsak az emberekről, hanem az állatokról is gondoskodott, még az olyan kicsiny lényekről is, mint a hangyák. Szerette a tajgát minden lakójával együtt.
285. oldal Vízesés
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
Murzin, a kozák vadászok jellemző szokása szerint, felemelte puskáját, és célba vette a hozzá legközelebb heverő állatot, Derszu azonban szelíden félretolta a puskát.
– Nem kell lőni! – mondta. – Elcipelni nem tudjuk. Céltalanul lőni rossz és bűn!
151. oldal
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
A tajga sok titkot őriz magában, és titkait féltékenyen elrejti az emberek elől. Komornak és hallgatagnak látszik, de csak eleinte. Akinek sikerül közelebbről megismerkednie vele, az hamar hozzászokik, és sóvárgó vágy fogja el, ha sokáig nem lát erdőt. A tajga csak kívülről látszik halottnak, valójában teli van élettel.
129-130. oldal Elátkozott hely
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
„A gyermekek időnként be-befutottak a jurtába, hogy a tűznél megmelengessék dermedt kezecskéiket. Elcsodálkoztam, milyen könnyen voltak öltözve: nyitott mellel, kesztyű és sapka nélkül dolgoztak. Ha valamelyikük a többinél hosszabb ideig üldögélt a tűz mellett, az apjuk rákiáltott és kikergette.
– De hisz egészen átfázott – mondtam Derszunak, és megkértem, fordítsa le szavaimat az udegének.
– Hadd szokjék hozzá – felelte az udege – különben éhen hal.
Hát ezt az érvet bizony el kellett fogadni. Aki a természetben és a természetből él, annak akkor is kapcsolatban kell állnia a természettel, amikor az nincs becézgető kedvében.”
186. oldal
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
Este én a megfigyeléseimet vezettem be a naplómba, Derszu pedig jávorszarvashúst sütött nyárson. Evés közben egy darabka húst a tűzbe dobtam. Amint Derszu meglátta, sietve kiszedte a tűzből, és félretette.
– Miért dobsz húst a tűzbe? – kérdezte rosszalló hangon. – Hogyan lehet húst fölöslegesen elégetni? Mi holnap elmegyünk, más ember jön erre – lesz neki mit enni. Ha a húst a tűzbe dobod, akkor ő elpusztul.
– Ugyan, ki jönne erre? – kérdeztem vállat vonva.
– Hogyhogy ki? – csodálkozott. – Nyestkutya jön, borz vagy varjú; ha varjú nem, akkor egér jön, ha egér nem, akkor hangya. A tajgában sok különböző ember van.
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
Ok nélkül lőni bűn! Milyen helyes és egyszerű gondolat! De hát miért van az, hogy az európaiak gyakran visszaélnek a fegyverrel, és csak úgy összevissza, a lövés, a mulatság kedvéért gyilkolják halomra az állatokat?
151. oldal Medvevadászat
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% A Távol-Kelet őserdeiben
Az asszony fehér kabátkát és a dereka fölött összehúzott, szűk karöltőjű szarafánt* viselt.
*szarafán – Az orosz nők régi, ujjatlan felsőruhája.
57. oldal Felfelé az Usszurin