!

Urbánszki László magyar

1954. augusztus 7. (Múcsony) –

Urbánszki_László I
93 figyelő · 2 figyelt · 49 értékelés · 0 polc · 9 karc · 0 észlelés

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Teljes névUrbánszki László
Nemférfi
Honlapurbanszkilaszlo.freewb.hu
Facebook@laszlo.urbanszki
Életrajz

Képek 3

Könyvei 18

Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Urbánszki László: Nemtelen nemesek
Urbánszki László: Ördögfattyú
Urbánszki László: Sápadtak
Urbánszki László: A felderítő
Urbánszki László: Fegyver csörög
Urbánszki László: Ördöglovas
Urbánszki László: A lándzsa nemesei
Urbánszki László: Újvérűek
Urbánszki László: A dalmát háború

Kapcsolódó sorozatok: A magyarok nyilaitól... · Anno Domini · A vége után · Honfoglalás · Összes sorozat »

Antológiák 17

Tamási Izabella (szerk.): Mítoszok és legendák
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok
Tamási Izabella – Marcellus Mihály (szerk.): Sorsok és évszázadok
Tamási Izabella (szerk.): Oltár, Kard, Legenda
Tamási Izabella (szerk.): Évszázadok ösvényein
Nyugat őrei
Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 353.
Mund Katalin (szerk.): A jádekoponyák szigete
Tamási Izabella (szerk.): Oratores Bellatores Laboratores

Népszerű alkotóértékelések

Urbánszki_László I>!

Urbánszki László

Magamról!
Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam.
Nem tárom ki lelkem kapuját (tudja a franc miket szedtem össze az évek során), nem vezérelnek lángoszlopok, mint Mózest, csak úgy botorkálok előre (olykor oldalazva) a magam módján. Vigyázva, hogy meg ne csússzak a saját nyálamon. Nem túl fennkölt vagy szárnyaló, de igyekszem.
Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig lassan megtanulok.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!

Urbánszki László

Urbánszki László megszületett ,tanult,dolgozott ,dolgozott,és el kezdet írni ,és azóta is ezt teszi ,sok ember nagy örömére ..
nem tudom más hogy van vele én csak köszönetet tudok mondani hogy így a könyvein keresztül meg ismerhetem .

Bónizs_Róbert>!

Urbánszki László

Nem lenne fair, ha dicsérném Urbánszki László műveit, hisz személyes jó viszonyt ápolok vele, így akár elfogultsággal is megvádolhatnának. Elég annyi: nézzétek meg a Goldbook Kiadó honlapján a sikerlistákat, olvassátok el az ott jegyzett hozzászólásokat, aztán döntsetek. Nem fogtok hibázni!

Béla_Bodnár>!

Urbánszki László

Bevallom férfiasan,kissé félve vettem kezembe a Mester,(számomra legalábbis) első könyvét/Vérszagra gyűl/.Miért is? Gyermekkorom óta fanatikusa vagyok a történelmi témájú könyveknek,ezen belül az ókor/középkor a szívem csücske.Bár akad néhány jó magyar író e témakört illetően,igazán mégsem találtam meg azt a stílusbeli irányvonalat ami saját fantázia,illetve tudásvilágomnak 100 százalékban megfelelt volna.Tehát a könyv…kb.10 oldal elolvasása után mosolyra húzódott a szám,és ez az önelégült vigyor,most a negyedik Urbánszki kötet /A dalmát háború/ megélése közben sem tűnik el az arcomról.Fantasztikus amit a Mester tud!Filmszerűen pergő,üresjáratot még hírből sem ismerő cselekmény,megspékelve valami egészen egyedülálló humorral,emberi lelket értő-ismerő jellemábrázolással.Ha még ez sem lenne elég,ötvözi mindezeket jókora adag történelmi tudással,külön említést érdemlő ,komoly hagyományőrzőknek is becsületére váló ismeretanyaggal.Az adott korba,illetve természeti környezetbe pedig olyan könnyedén helyezi a történetet,hőseit ,hogy az emberfia olvasó igen könnyen, egy időutazó bőrébe bújva érezheti magát.
Summa summarum:ami jó,az jó.Ami még jobb,az Urbánszki!

Fesskavics>!

Urbánszki László

Rengeteg kaland, jó feszültségtartás, meglepő ötletek. Kiváló író, mindenkinek ajánlom!

Csikász_Lajos I>!

Urbánszki László

ízes mondatok és ízes történetek mestere, csak így tovább…

HolCol>!

Urbánszki László

Nagyszerű író! Eddig hét könyvét olvastam, és el kell, hogy mondjam, mind tetszett. Jók a történetek, szerethetők a szereplők. Határozott párhuzamot érzek Bernard Cornwellel, Simon Scarrowval. Nagyon erős a jellemábrázolásban. A legkissebb mellékszereplőt is képes megeleveníteni. Néhány odavetett szóval hátteret teremt. A főszereplők ábrázolása kiemelkedő. Bár csak a Magyarok nyilaitól sorozatból olvastam mindent, ezekben a bizonytalan kamaszokból, erős, határozott embereket varázsol a végére. Nagyon jó fejlődésregények. Képes jellemet teremteni elvont, alig ismert történelmi személyeknek (Tarkacsu nagyfejedelem, Arnulf bajor herceg). Pozitív és negatív ábrázolása a hataloméhes nagyuraknak nem egyszerű. Gratulálok a szerzőnek, és további sikeres alkotómunkát kívánok!


Népszerű idézetek

robinson P>!

Gyakran megesik, hogy a vadászból zsákmány válik, ha nem figyel eléggé. Sokszor még akkor is, ha figyel.

13. oldal

fekiyeti79 P>!

A Dabas törzs szálláshelyén a felnőttek hajnalhasadtakor keltek, és indultak a dolgukra. Legkorábban a kondás hajtotta ki a disznókat. Még sötét volt, amikor megfújta a kanásztülköt, de alaposan ám, nehogy valaki azt higgye, hogy a kondás elaludt. Meg is cifrázta a beste lélek, csak addig hagyva abba, amíg az álmosan előtántorgó asszonyoknak udvarolt.
– Hely, de szép piros az orcád, lelkem-galambom! – rikoltotta a törzsfő hatvanéves öreganyjának, akinek annyi színe se volt, mint az egy hete vízben ázó tésztának.

24. oldal

fekiyeti79 P>!

(…)
[Bökény] – Gúnyolódsz velem?
[Várkony] – A barátom vagy, miért tenném?
    – Mert érzéketlen barom vagy?
    – Ne mondj ilyeneket, mert leváglak!
    – Azzal a játékszerrel, amivel hadonászni szoktál?
    – Vívni tanulok, nem hadonászok!
    – Bocsánat, azt hittem, a bolhák zavarnak, azért ugrálsz!
    – Leváglak, rongy, mutáns állat!
    – Mitől lennék mutáns?
    – Valami ocsmány gaz nőtt az arcodon!
    – Irigyelt szakállamra gondoltál?
    – Hah! – zárta le a beszélgetést Várkony, akinek eszébe sem jutott Bökény kétféle fülét megemlíteni, pedig nagyon feltűnő volt. (…)

39-40. oldal

5 hozzászólás
fekiyeti79 P>!

    Bocsit Bene nevezte ki tizedessé, és először parancsba adta, hogy két ember adagját kapja, ne legyen rákényszerülve, hogy dögöket egyen. Bocsi megette a dupla adagot, mellé behabzsolta az összes elérhető dögöt is. Olyanná vált, mint egy kis hordó. Száz méter futás után már lihegett, így Bene kénytelen volt visszavonni a dupla adagot, hogy a kis harcos bele ne haljon a túletetésbe.

41. oldal

6 hozzászólás
fekiyeti79 P>!

(…) Amikor Bökény, a mintakatona jelentéstétel helyett csak bólintott, Bene föladta a harcot. Dühös mordulással a szekérhez vágtatott, ahol nagyot nyelve hallotta meg Somocska gyöngyöző kacagását, és látta a puszit, amit Öcsény kopaszodó feje búbjára nyomott.
    – Mi ez? – bömbölt, amikor odaért. – Házaséletet élnek a szekér bakján? Megy már a szekérhajtás, vagy annyira elfoglalja a bajtársa fejének nyalogatása, hogy megfeledkezett az egészről? Az orrát nem akarja méretre harapdálni?
    Öcsény, akinek a szaglószerve hatalmasra nőtt, ráadásul úgy görbült, mint a karvaly csőre, lehajolva, hang nélkül röhögött. Tudta, miért kötözködik Bene, és miért puszilgatja őt a lány.
    – Hgrm, hgrm! – krákogott, hogy elrejtse nevetését. – Egy órája indultunk el, uram, de határozottan fejlődik…
    – A nyalogatása? – kérdezte ordítva Bene, és a mindentudóan mosolygó lányra nézett. – Te meg mit vigyorogsz, katona? Valami tréfásat találtál a pofámon? Tán olyan csinos orrom nőtt, mint a tanítódnak?
    Somocska arcán egy pillanatig nevetőráncok keltek életre, amit gyorsan megfékezett, aztán jelentett. (…)

42-43. oldal

3 hozzászólás
robinson P>!

Nem szabad lenézni az ellenséget, mert a gőg elbizakodottá tesz, és elfelejtünk gondolkodni!

135. oldal

robinson P>!

A hajnali nap vörös, lusta fénybe borította a nádast.

(első mondat)

3 hozzászólás
robinson P>!

A hold hideg fénye lassan elenyészett a felkelő nap sugaraiban. Aranyszínű fény söpörte el az éjszaka sötétjét, a bizonytalan árnyak bodros szélű felhőkké világosodtak, kéken világított az ég mezeje.

51. oldal

robinson P>!

– Csak hogy tudd, kedves barátom – felelte Else mosolyogva – , minden nő anyafarkassá változik, ha vénemberek nézegetik az éretlen lányát!

34. oldal