Ungvárnémeti Tóth László magyar

Nárcisz: Szünjél Leányka, – mert nem értem, mit beszélsz.

15. oldal Első Nyílás, Második Jelenés

Ah Artemisz! mért engeded ide buktomat?
Mért nem botsátád rám talám a legfenébb
Vadkant is inkább, hogy szerentséltess vele.

Bölcs volt Ulyssesz; bátor a Nagy Herculesz;
Durczás Achillesz; gőgös a fő Hadvezér
Agamemnon…

Ha futsz, hamar kidülsz;
Ha állsz, megelőznek.

Szólj hát, felelj hát, – szólj, felelj óh szép alak!
Vagy jobb, emelkedjél fel a' forrás alól;
S engedd, öleljem szép fejér hattyúnyakad'. –
Jőj fel tehát már! Vedd kezedhez foglyodat,
'S mutogassd azoknak, a' kiket került, futott,
Mint olly ragadmányt, 's olly jutalmat, melly sokat
Küzdésre bírt, még is csak egynek juthatott.
Jaj! jaj szegénynek énnekem, ki szomjamat
Akarám el űzöm, – és örök bánatot ivám!

31. oldal Második Nyílás, Első Jelenés