Ugron Zsolna erdélyi magyar magyar

Káposzta nélkül nincs karácsony, és nem élet az élet. Évente egyszer elég, de évente egyszer kell.

15. oldal

A borzra összefutott az egész falu, senki sem tudta, hogy miféle szerzet is az. […] Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:
– Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová menyen. És békibe kel hagyni, mer' valamilyen dóga vagyon.

265. oldal

Akkor leszünk királyok, ha királynővé tesszük az asszonyt, aki szeret.

149. oldal

Pólika néni leginkább lilát hord, hiszen egy kisasszonyhoz ez illik. Pólika néni ugyanis soha nem ment férjhez. Rajongott a kalapokért, és esténként néha megjegyzi: „olyan friss itt a levegő” – ami azt jelenti: szívesen inna egy kis konyakot.

136. oldal

ha egy barátság tíz évig a polcon hever, akkor ott is a helye.

B. második levele

Két nő van: az egyiknek a szemében a kikötő, a másikéban a tenger. Az egyik a megnyugvás, a másik az örök vágy. S egyik nélkül sem élhet az ember. Keresem, akinek mindkettő ott van a tekintetében.

73. oldal- B. ötödik levele - 1. bekezdés

Szentimrén sáncbetegségnek hívták, ha valaki olyan részeg volt, hogy nem ért hazáig, mert az út szélén a sáncba döntötte a „betegség”.

262. oldal

Gábor talán öt éves lehetett, amikor egy éjszakai beszerző hadjáraton összefutott a kamrában édesapjával, akit ugyanazon gyarló szándékok és édes epedések, pontosabban tészták vezettek az éléstárba, s így a kekszkészlet és az atyai tekintély is megcsappant.

Ne várj semmit egy találkozástól és akkor még minden lehet belőle.

300. oldal

… van olyan író, aki feladja? A tehetségtelen elbukik, a középszerűt eladják, a tehetségest csodálják, de nem veszik, a zseninek meg kell halnia, hogy feltámadhasson, de egyik sem adja fel. Valami hajtja őket. Ki kell beszélni a világot önmagukból, önmagukat a világból.

145. oldal