!

Turbuly Lilla magyar

1965. február 24. (Nova) –

Nem
Honlapturbulylilla.hu
Facebook@https://hu-hu.facebook.com/turbuly.lilla

Könyvei 14

Turbuly Lilla: Kosársuli
Turbuly Lilla: A Károlyi-kert nyuszija
Turbuly Lilla: Talált szív
Mészöly Ágnes – Somogyi György – Szélesi Sándor – Turbuly Lilla: Találj ki! Hollywoodból
Csurgó Csaba – Kalapos Éva – Mészöly Ágnes – Miklya Luzsányi Mónika – Molnár Krisztina Rita – Sohonyai Edit – Turbuly Lilla: Plázafoglyok
Turbuly Lilla: Viszlát, kosársuli!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló
Turbuly Lilla: Az Alaszkai-öböl
Turbuly Lilla: Eltévedt Hold

Kapcsolódó sorozatok: Kosársuli · Találj ki! · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek Móra

Antológiák 6

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás
Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lovász Andrea (szerk.): Dödölle
Lackfi János (szerk.): Aranysityak
Csapody Kinga (szerk.): Sokszínű mesék

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Ócska egy lyuk, az egyszer biztos. Udvari, földszinti és sötét, mint a nagyapám lelkiismerete a szüreti bál után.

Sampon

12 hozzászólás
szadrienn P>!

Megöleltük egymást, ahogy minden találkozáskor és elváláskor, akkor éppen valahol középtájon a sohanemakarlakelengedni és az ezmégegyáltalánazvagycsakegykaszálómozdulat között.

Soká

Bea_Könyvutca P>!

Valaki elvesztette a szívét és én megtaláltam.

(első mondat)

szadrienn P>!

Megint valami modernet játszott, amikor beléptem, olyan hídépítős zenét, mint akkor éjjel. Egy darabig nem is vette észre, hogy ott vagyok, én meg nem szóltam, álltam és hallgattam, ahogy a zene felcsapódik a plafonra, aztán vissza a zongora tetejére, mint egy kiadós főcsőtörésnél.

Zongoraterem

Juci P>!

Határ.idő

Ahogy utazni készülődsz,
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.

25. oldal

gesztenye63 P>!

„Anya, ugye a szobrok látnak minket?” Egy kisfiú kérdezte, évtizedekkel ezelőtt. Az anyja persze azt felelte, hogy dehogy, a szobrok csak kövek, és húzta maga után a gyereket, hiába kapaszkodott volna még a tekintetembe. Mert az a kisfiú tényleg meglátta, hogy őt nézem.

7. oldal, A Nereidák szeme