!

Tristan de Luca

Könyvei 1

Tristan de Luca: Inferno

Kapcsolódó kiadói sorozatok: CyberTech Cherubion

Antológiák 5

Nemes István (szerk.): Ozirisz országa
Nemes István (szerk.): A Galaxis Császára
Nemes István (szerk.): A Jessa fátyla
Nemes István (szerk.): Feketecsuklyások
Nemes István (szerk.): Csillagrobbanás

Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

Nyomasztó, kilátástalan hangulat járta át a Várost, az utolsó tégláig… az utolsó lélekig.

7. oldal

Zakkant_Tudós>!

A világon a legjobb dolog egy nő forró testével betakarózni…

62. oldal

1 hozzászólás
Zakkant_Tudós>!

Igen, mindannyian kagylók vagyunk…csak előtte élünk még egy kicsit.
    Fasza.

77. oldal

Zakkant_Tudós>!

Ahol az állatok értékei a felszínre törnek, ott van még remény.

119. oldal

Zakkant_Tudós>!

     – Amikor még úgy tűnt, hogy Földünk készletei kimeríthetetlenek, a világgazdaság szerkezetében eszeveszett pörgés mutatkozott. Mindenre jutott elég pénz, elég nyersanyag, energia. Fogyasztói társadalom, így hívták. Termeltek, hogy fogyaszthassanak, fogyasztottak, hogy termelhessenek. Csakhogy semmit sem lehet tenni úgy, hogy annak ne legyen valamiféle hátulütője. Ennek a nagy gazdasági jólétnek a környezetszennyezés volt az egyik rossz szelleme. Úgy termeltünk vagyont, hogy közben tönkretettük a Földet. És a jólét magasabb igényeket hozott magával, melyet nagyobb termelés követett, mire ismét megnövekedtek az igények…
     Amit Corleone eddig mondott, az közhelyként keringett a Városban… sőt, a Föld összes városában. Mindenesetre türelmesen hallgatták szavait.
     – Nem állíthatjuk, hogy az akkori emberek teljesen vakok és felelőtlenek lettek volna. A figyelmeztető hangok időben megszólaltak, amikor még ki lehetett volna szállni ebből az ördögi körforgásból. Csakhogy ha valaki kiszállt, akadtak mások, akik a helyébe léptek. A pénz, a profit démona könnyedén elbolondította az embereket… Amikor már tömegesen pusztultak el az emberek a járványok, éhínségek vagy a környezet elszennyeződése folytán, még akkor is tovább folytatódott a hajsza a Föld utolsó erőforrásaiért. A gyárosok maguk is nagyon jól látták, hová vezetett a gazdaságnak ez a rákos burjánzása… ám most már nem is akarták abbahagyni az utolsó menetet. Minél több pénzt, minél nagyobb vagyont összeharácsolni! Így biztosították maguknak a mindenre kiterjedő hatalmat a következő érában… az összeomlás után, amely menthetetlenül bekövetkezett…
     Harminc évvel ezelőtt, gondolta az Ezredes. Számára az eddig elhangzottak a legkevésbé sem tűntek közhelyesnek. Hiszen ő megélte ezt a változást… túlélte. A „saját bőr” élménye pedig minden közhelyes szólamot fájdalmasan kiélez.
     – A környezetszennyezés, mint probléma megoldódott. Most már nincs energia, nincs nyersanyag, nincs termelés. És ha nincs hulladék, nincs termelés sem. Csupán az elmúlt évszázad szemete… ez viszont ma az egyetlen energia és nyersanyagtartalékunk.

142-143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ördögi kör
Zakkant_Tudós>!

A Zsíros Lyuk nem volt többé. A kagylószedők fizetség nélkül csusszantak át – noha majdnem ráfizettek.

116. oldal