Trencsényi-Waldapfel Imre magyar
1908. június 16. (Budapest) – 1970. június 3. (Budapest)
Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
| Életrajz |
Könyvei 15
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Regék és mondák Móra · Officina Könyvtár · Officina Képeskönyvek
Szerkesztései 3
Fordításai 57
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
– Miért maradjunk el a férfiak mögött? (…) Van a mi tagjainkban is erő, ugyanaz a napfény süt reánk, ugyanaz a levegő vesz körül, ugyanaz a föld táplál kenyérrel minket, mint őket.
187. oldal
Félelmetes a szerelem és kegyetlen a tenger; a tenger hűs vízzel vesz körül, a szerelem pedig tűzzel éget belülről. Őrizd a tűzet, szívem, és ne félj az áradó tengertől! A szerelem vár a túlsó parton, mit bánod az őrjöngő habokat? Hát nem tudod, hogy Aphrodité is tengerből született, és ugyanaz az istennő uralkodik a tengeren, mint a mi szenvedéseinkben?
(Héró és Leandrosz)
350. oldal
Mert mit ér, ha békén megöregszik is az ember, de nem tett semmi szépet egész életében?
104. oldal (Lord, 1994)
Ilyen súlyos perben az istennő se vállalta maga az ítélkezést, meg aztán az Erinnüszeket* sem akarta városa ellen ingerelni. Olyan lépésre határozta el magát, amellyel az embereknek is örök időkre példát mutatott. „Arész dombjára”, az Areoszpagoszra a város legbölcsebb polgárait hívta össze – azóta is ott ült össze mindig vérbűnben ítélni Athén legfelső bírósága, az areopág. Az ítéletet titkos szavazással hozták, ha a szavazatok egyenlően oszlottak meg, az a vádlott felmentését jelentette.
Oresztész perében ült össze először ez az ítélőszék, ezért Pallasz Athéné maga oktatta ki a bírákat a törvénykezés rendjére. Ezután sorra az urnához járultak. Pallasz Athéné vetette be utoljára a szavazókövét, s miután megszámlálták a szavazatokat, kitűnt, hogy azok egyenlően oszlottak meg. Így az ítélet felmentette Oresztészt, aki most hűséget fogadva az istennőnek és városának, Athénnek, boldogan távozott.
Csak az Erinnüszek zúgolódtak megszégyenülten és haraggal az új istenek ellen, akik eltörölve az ősi rendet, a bosszúállás jogát kicsavarták a kezükből. De Pallasz Athéné őket is kiengesztelte: saját temploma közelében jelölte ki szentélyüket s ezzel együtt helyüket az állam rendjében. Mert a bosszú helyébe az igazságszolgáltatás lépett, a megtorlás helyébe, amely új megtorlást szül mindig, a törvény, amelynek őrzésére igazságos bírákat rendelt az istennő.
*a bosszúállás istenei
218. oldal
Laokoón, Apollón papja is lesietett a fellegvárból, s vele együtt sokan, akik hallgattak szavára.
– Micsoda őrület költözött a szívetekbe, polgártársaim? – kiáltott már messziről izgatottan. – Csak nem hiszitek, hogy a görögök valóban hazahajóztak? Vagy a faló belsejében rejtőznek, vagy a város kikémlelésére küldték ezt a rejtélyes gépezetet, de valami csel biztosan lappang mögötte. Ne bízzatok a lóban, trójaiak, akármi legyen, én félek a görögöktől akkor is, ha ajándékot hoznak.
290. oldal