!

Trencsényi-Waldapfel Imre magyar

Trencsényi W. Imre

1908. június 16. (Budapest) – 1970. június 3. (Budapest)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Életrajz

Könyvei 15

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék
Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia
Dobrovits Aladár – Kákosy László – Komoróczy Géza – Trencsényi-Waldapfel Imre: Bábel tornya
Trencsényi-Waldapfel Imre: Vallástörténeti tanulmányok
Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög-római mythologia
Trencsényi-Waldapfel Imre: Humanizmus és marxizmus
Trencsényi-Waldapfel Imre: Cicero
Trencsényi-Waldapfel Imre: A régi Pest-Buda
Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög költők
Trencsényi-Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Regék és mondák Móra · Officina Könyvtár · Officina Képeskönyvek

Szerkesztései 3

Guy de Maupassant: Maupassant válogatott novellái I-II.
Szendrő Ferenc – Tiszay Andor – Trencsényi-Waldapfel Imre (szerk.): A görög szabadságért
Trencsényi-Waldapfel Imre (szerk.): Világirodalmi antológia I-V.

Fordításai 57

Szophoklész: Antigoné
Szophoklész: Antigoné / Oidipusz király
Görög drámák
Hésziodosz: Istenek születése / Munkák és napok
Arisztophanész: Lüszisztraté
Aiszkhülosz: Oreszteia / Leláncolt Prométheusz
Aiszkhülosz: Aiszkhülosz drámái
Szophoklész: Oidipusz király / Oidipusz Kolónoszban / Antigoné
Euripidész: Euripidész összes drámái
Edith Hamilton: Görög és római mitológia

Róla szóló könyvek 1

Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

Ametiszt21>!

– Miért maradjunk el a férfiak mögött? (…) Van a mi tagjainkban is erő, ugyanaz a napfény süt reánk, ugyanaz a levegő vesz körül, ugyanaz a föld táplál kenyérrel minket, mint őket.

187. oldal

Aveline>!

A Föld az olümposzi istenek ellen lázadó gigászok kiomló véréből sarjasztotta az első embereket.

_ada>!

Félelmetes a szerelem és kegyetlen a tenger; a tenger hűs vízzel vesz körül, a szerelem pedig tűzzel éget belülről. Őrizd a tűzet, szívem, és ne félj az áradó tengertől! A szerelem vár a túlsó parton, mit bánod az őrjöngő habokat? Hát nem tudod, hogy Aphrodité is tengerből született, és ugyanaz az istennő uralkodik a tengeren, mint a mi szenvedéseinkben?
(Héró és Leandrosz)

350. oldal

Aveline>!

De hol mámor fakaszt dalos kedvet, mindenütt ott van ő, a szépszemű Szemelé fia, Dionüszosz.

Ametiszt21>!

Mert mit ér, ha békén megöregszik is az ember, de nem tett semmi szépet egész életében?

104. oldal (Lord, 1994)

Horv_Dori>!

Az boldog, aki a szerencsébe is mértéket tud tartani!

266. oldal

Saputány>!

…a lélek, mint a füst, a föld színén futott végig vinnyogva.

170. oldal

padmee>!

Ilyen súlyos perben az istennő se vállalta maga az ítélkezést, meg aztán az Erinnüszeket* sem akarta városa ellen ingerelni. Olyan lépésre határozta el magát, amellyel az embereknek is örök időkre példát mutatott. „Arész dombjára”, az Areoszpagoszra a város legbölcsebb polgárait hívta össze – azóta is ott ült össze mindig vérbűnben ítélni Athén legfelső bírósága, az areopág. Az ítéletet titkos szavazással hozták, ha a szavazatok egyenlően oszlottak meg, az a vádlott felmentését jelentette.

Oresztész perében ült össze először ez az ítélőszék, ezért Pallasz Athéné maga oktatta ki a bírákat a törvénykezés rendjére. Ezután sorra az urnához járultak. Pallasz Athéné vetette be utoljára a szavazókövét, s miután megszámlálták a szavazatokat, kitűnt, hogy azok egyenlően oszlottak meg. Így az ítélet felmentette Oresztészt, aki most hűséget fogadva az istennőnek és városának, Athénnek, boldogan távozott.

Csak az Erinnüszek zúgolódtak megszégyenülten és haraggal az új istenek ellen, akik eltörölve az ősi rendet, a bosszúállás jogát kicsavarták a kezükből. De Pallasz Athéné őket is kiengesztelte: saját temploma közelében jelölte ki szentélyüket s ezzel együtt helyüket az állam rendjében. Mert a bosszú helyébe az igazságszolgáltatás lépett, a megtorlás helyébe, amely új megtorlást szül mindig, a törvény, amelynek őrzésére igazságos bírákat rendelt az istennő.

*a bosszúállás istenei

218. oldal

Richard_the1st>!

Laokoón, Apollón papja is lesietett a fellegvárból, s vele együtt sokan, akik hallgattak szavára.
– Micsoda őrület költözött a szívetekbe, polgártársaim? – kiáltott már messziről izgatottan. – Csak nem hiszitek, hogy a görögök valóban hazahajóztak? Vagy a faló belsejében rejtőznek, vagy a város kikémlelésére küldték ezt a rejtélyes gépezetet, de valami csel biztosan lappang mögötte. Ne bízzatok a lóban, trójaiak, akármi legyen, én félek a görögöktől akkor is, ha ajándékot hoznak.

290. oldal

Aveline>!

Az aranykorban még gondtalan szívvel éltek az emberek, akár az istenek, munkátlanul és baj nélkül.