!

Tótisz András magyar

T. O. Teas

1950. – 2013. július 6.

NemFérfi

Könyvei 22

T. O. Teas: Öld meg puszta kézzel
T. O. Teas: Ojabun
T. O. Teas: A kard élén
T. O. Teas: Gyilkosság vízum nélkül
T. O. Teas: A nindzsaörökség
T. O. Teas: Gorillák
T. O. Teas: Öld, ahol éred
T. O. Teas: Gyilkosság négy lépésben
T. O. Teas: Gyilkosság lapzárta után
Tótisz András: A másik világ legendája

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Albatrosz könyvek

Fordításai 103

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
E. L. James: A sötét ötven árnyalata
E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
Jean Sasson: A fátyol mögött
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Michael Cunningham: Az órák
Robert James Waller: Madison megye hídjai
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Danielle Steel: A sztár

Népszerű alkotóértékelések

>!
mrsp

Tótisz András

A Szürke ötven árnyalatával jól elbánt, a magyar fordításnak hála mindenki egy förmedvénynek tartja – gratulálok…

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
deardurr

Apu meg anyu összenéztek. Biztos nem szeretik már egymást, különben apu nem ment volna el, de ilyenkor szó nélkül tudnak beszélgetni, mint a szerelmesek. Azt hiszik, nem értem, mit mondanak. Pedig tisztán hallom, ugyanazt mondják, mint régen, amikor apu még itt lakott, és én a hálószobájuk ajtajánál hallgatóztam.

Vihar előtt 124.old.

3 hozzászólás
>!
Varga_Írisz_Dóra I

Ott állt a késő délutáni békés napsütésben, elnézte a mezőt, a fű és a bokrok keskeny sávja mögött sorakozó fákat, a fák koronája mögött az eget, és az égen vitorlázó madarakat. Állt, és most, életében először fogta föl valójában, milyen törékeny is mindez. Hányszor nézte már így az eget, a felhőket, a fákat és a szellőben táncoló ágakat! Hányszor heveredett le a földre fűszálat rágcsálva, írt verset, vagy csak átadta magát a létezés egyszerű, lusta boldogságának! És közben valahol mindig ott lapult az ellenség, talán távolabb, talán sok évnyi járásra tőle, de ott volt, gonoszul, gyilkolásra készen közeledett. Aldwyn Wang ezen az őszi napon rájött arra, hogy életet eddigi összes pillanatában ott volt ennek a mostaninak a lehetősége. Ha minden jó mögött ott lapul a gonosz, akkor talán fordítva is igaz, a rémségek és tragédiák árnyékában is megbújhat a jó valami csírája, gondolata. Még soha ilyen szépnek nem látott fát, füvet, égboltot, mint most, amikor mindezt egyetlen kiáltásával szét kell zúznia.

A másik világ 63-64. oldal (Ulpius-ház 2003)

>!
Tiger205

Az utcán meleg volt, sütött a nap, egy-két ember lődörgött csak a környéken, és az autók mintha úsztak volna a vibráló levegőben. Bruno vett egy fagylaltot, melyet bőven megraktak tejszínnel,
gyümölcsízzel, csokoládéval, és a kikötő felé sétált. Koppenhágának sok kikötője van, többek között egy benyíló a jachtoknak, vitorlás hajóknak, nem sokkal a híres sellőszobrocska mögött, ott, ahol a Malmőből érkező szárnyashajók szárny-szántalpja víz alá süllyed, ahogy a hajók lelassítanak és vízibuszként közelítik meg a saját kikötőjüket. Elég messze van a rendőrségtől
ez a kikötő, több mint fél óra tempós gyaloglást igényel. Viszont az útvonal kellemes. Bruno végigsétált az Amaliegadén, át a királyi palotán, majd a tengerparti sétányhoz közelítve megnézte Gefion istennő szobrát, amely sokkal jobban megérdemelné a világhírt, mint az a vacak kis sellő, amelyet Bruno valami megfoghatatlan nemzeti reflexszel szeretett, mint a többi dán.
Kellemesen hűs volt az óriási szobor árnyékában, amelyből permetezett a víz.

1 hozzászólás
>!
Tiger205

– Magyar vendégek? Tegnapelőtt? Igen érkeztek. Egy idősebb házaspár.
Várjon csak! Épp itt jönnek! – Néhány másodperc telt el, és Bruno idegenszerű hallózást hallott. Villámgyorsan a magyar karatés kezébe nyomta a kagylót, aki értetlen arccal állt a telefon mellett. Belehallózott ő is, aztán rövid beszélgetés következett. Bruno alig várta, hogy végre letegyék a kagylót.
– Na? – kérdezte izgatottan.
– Mondtam, hogy a barátomat keresem, Kovács Jánost. Erre azt válaszolta, hogy tévedés, mert őt Palacky Imrének hívják. Én bocsánatot kértem, és káromkodtam egy kicsit, hogy elkerültük egymást a barátommal, és nem tudom megtalálni. A lényeg az, hogy ő a németed.
– Miből gondolod?
– Egyrészt érzem a sváb kiejtését. Másrészt a káromkodásra azt válaszolta, hogy forduljak a rendőrséghez.
– És az miért baj?
– Magyar ember ilyet nem tesz. Vagy legalábbis nem ez az első mondata. Egy igazi magyar turista sajnálkozik, megkérdezi, hogyan történhetett, hogy elkerültük egymást, azt tanácsolja, hogy menjek be a követségre, nézzem meg a barátomat a pályaudvaron, és megkérdezi, hogyan néz ki a barátom, és mit mondjon neki, ha találkozna vele az utcán. Végül is van egy jó sztorija,
amikor hazaérkezik. Le merem fogadni, hogy ez az a német.

2 hozzászólás
>!
Tiger205

Kasztrup nem a dánok nagyzolása miatt lett nagyra építve. Egyike azoknak a repülőtereknek, ahol utoljára leszállnak az Amerikába induló gépek.
Átszálló repülőtér, átutazóknak, akik a kedves városból csak a tetőket és a tornyokat ismerik. Olyan, mint egy nagy tenyér, amelyből ujjak állnak ki, és ezekhez az ujjakhoz gurulnak a repülőgépek, hogy aztán az utasok hatalmas gyaloglás után a tenyér másik végében levő kijárathoz érjenek. A reptéri tisztviselők rolleren járják be a végtelen folyosókat, és az idegen, aki még nem látott jól szabott egyenruhás, ápolt szakállú urat rollerezni egy zsúfolt folyosón, kedélyes baromságok, fura kalandok előjelét látja ebben.

>!
Varga_Írisz_Dóra I

És Aldwyn már tudja, hogy ez végtelen harc, a sötét folyosó örökké ontani fogja a támadókat, hogy a semmibe vetett támadók újraszületve gyülekeznek már a nyirkos falak mögött, ahonnan majd újabb folyosók nyílnak, újabb, a pusztulásba vezető és onnan seregeket kiöklendező ajtók, és a gonosz is legyőzhetetlen. Éppen azért, mert örök, és ugyanúgy ott van mindenütt, mint az a harmonikus, mindent átható energia, amely a mozdulatait irányítja most. Rájön, hogy a gonosz taktikája a kifárasztás, és ez a taktika kivédhetetlen, mert a jó mindig abba akarja hagyni a harcot, a rossz pedig soha.

A másik világ 54. oldal (Ulpius-ház 2003)

>!
Varga_Írisz_Dóra I

Olyan érzés volt, mintha maga a Vár védekezne – mondta végül. – Mintha önálló akarata lenne, mint nekem, vagy neked. Mintha a Vár érezné, amit én érzek, és tudná azt, amit én tudok, és néha, végveszély esetén, képes lenne cselekedni is. Rajtam keresztül vagy önállóan is. Mintha… – habozott, aztán kimondta, mert neki, az árulónak már mindegy – , mintha én magam lennék a Vár. Mintha a Vár élőlény lenne, amelynek én parányi része vagyok csupán, és talán én magam is ilyen Vár vagyok azoknak a még parányibb részeknek, amelyek engem alkotnak. És talán a Vár… – a papra nézett, aki tátott szájjal hallgatta, és egyszerűen muszáj volt a folytatnia, meg kellett osztania valakivel a gondolatot, amelyet a cellabeli idegen ültetett el a fejében, hacsak nem álmodta őt és eretnek tételeit –, a Vár ugyanilyen parányi része valami még nagyobb egésznek.
– Amelyet úgy hívnak, Isten – mondta a pap, aztán hátat fordított neki, és lassan elindult tovább. De néhány méter után hátrafordult. – Ne gyere utánam. Eretnek vagy, hallani sem akarom, amit beszélsz.
– Akkor én vagyok Isten – szólt a búzakalászból kimagasló hát után Aldwyn. – Isten darabkája vagyok.
Felnézett az égre, együtt lélegzett vele, és érezte a lába alatt a föld szívének dobogását. És tudta, hogy ha létezik a Legfensőbb Lény, neki nem kell többé hozzá tolmács.

A másik világ 82-83. oldal (Ulpius-ház 2003)

>!
regulat

– Miért izgatná az amatőrt, hogy ki a világbajnok, amikor vehet egy gépet, ami sokkal jobban játszik?
– Miért? Hát azért, amiért futóversenyekre is járnak az emberek, pedig a kocsi gyorsabb.

35. oldal (Sportpropaganda, 1985)

>!
Tiger205

Brúnónak ezalatt volt ideje szemügyre venni vendéglátóit. A férfi nem túl magas, de mégis elég nagydarab, vastag kezű, nem kisportolt, de szemmel láthatóan erős ember volt. Nagy, kétoldalt lelógó bajuszt viselt.
Vadonatúj farmernadrág volt rajta, és egy pajzán feliratú és rajzú trikó, amelyet Koppenhágában több szaküzlet is árusít. A nő a csinos és a szép határán lehetett valamikor, és ezen a határon a mértéken felül adagolt kozmetikumok segítségével igyekezett átjutni. Ahogy múltak az évek, gyarapodhatott a festékréteg – mélázott Bruno.

1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Ez a város az enyém, és én ismerem titkait. Ez a város látta az én titkaimat, és hallgat róluk.