!

Tóth István György magyar

1956. augusztus 23. (Budapest) – 2005. július 14. (Budapest)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévTóth István György

Könyvei 6

Tóth István György: Szent Lajos utódai
Tóth István György: Millenniumi magyar történet
Tóth István György: Három ország egy haza
Tóth István György: Mivelhogy magad írást nem tudsz….
Tóth István György: Misszionáriusok a kora újkori Magyarországon
Tóth István György: Jobbágyok, hajdúk, deákok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A világtörténelem nagy alakjai Kossuth · Értekezések a történeti tudományok köréből Akadémiai · Magyarország Krónikája Adams · Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok MTA Történettudományi Intézet

Szerkesztései 5

Kolosi Tamás – Szelényi Iván – Tóth István György (szerk.): Társadalmi riport 2022
Csaba Iván – Tóth István György (szerk.): A jóléti állam politikai gazdaságtana
Tóth István György – Fodor Pál – Pálffy Géza (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére
Tóth István György (szerk.): Geschichte Ungarns
Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2006

Antológiák 4

Tóth István György – Fodor Pál – Pálffy Géza (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére
Szilágyi Csaba (szerk.): A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig
Hagyomány, közösség, művelődés
E. Kovács Péter – Kalmár János – Molnár V. László (szerk.): Unger Mátyás emlékkönyv

Népszerű idézetek

M_Milán>!

1595. január 28-án, Prágában Bocskai István Báthory Zsigmond nevében szerződést kötött Rudolf császárral. Ez megismételte az 1570-ben Speyerben kötött egyezmény főbb pontjait: II. Rudolf teljes jogú uralkodónak ismerte el Báthory Zsigmon- dot, aki viszont elismerte Rudolf magyar királyt törvényes urának, és hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben fiúutód nélkül halna meg, Erdély visszatérjen a királyi Magyarországhoz.

205

Kapcsolódó szócikkek: 1570 · 1595 · Báthory Zsigmond · Bocskai István · Erdély · Prága · Speyer
M_Milán>!

1564-ben azután ezek közül az erdélyiek több várat visszafoglaltak, mire a következő évben a császáriak ellentámadást indítottak, és már-már bevonultak Erdélybe, amikor 1565 márciusában Szatmáron János Zsigmond követei megegyeztek a császári követekkel. E szerződés értelmében János Zsigmond – nem először és nem utoljára – lemondott választott magyar királyi címéről azzal, hogy csak az Erdély fejedelme címet viseli, és ha a családja kihal, Erdély visszatér a Habsburgok kezére.

197

Kapcsolódó szócikkek: 1564 · 1565 · Erdély · Szatmár
M_Milán>!

Az Erdélyi Fejedelemség 1571-től 1690-ig, százhúsz éven át őrizte meg önállóságát, hogy azután 1704-ben II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még rövid időre, legalább névleg, feltámadjon. Ezalatt a 120 esztendő alatt Erdélynek 18 fejedelme volt, közülük egy, Vitéz Mihály havasalföldi vajda kivételével valamennyien magyarok.
A tizennyolcból mindössze öt (!) halt meg természetes halállal, uralkodóként: Báthory István, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Apafi Mihály. A fejedelmek közül közül hármat meggyilkoltak (Mihály vajdát, Báthory Gábort és Barcsay Ákost), négyen csatában estek el vagy csatából menekülve ölték meg őket (Báthory András, Székely Mózes, II. Rákóczi György és Kemény János), míg Thököly Imre törökországi száműzetésben fejezte be életét. Öt fejedelem mondott le a trónjáról: Rákóczi Zsigmond, Brandenburgi Katalin, Bethlen István és Rhédey Ferenc, valamint Báthory Zsigmond, aki nem kevesebb mint hat alkalommal mondott „végső” búcsút erdélyi fejedelemségének, 1594-ben, 1595-ben, 1598-ban, 1599-ben, 1601-ben és 1602-ben.

200

M_Milán>!

A Báthoryak négy fejedelmet adtak Erdélynek, míg a Rákócziak ötöt, ha a megválasztott, de sohasem uralkodott I. Rákóczi Ferencet is számításba vesszük.

200

M_Milán>!

Az Erdélyi Fejedelemség helyzete – bár a fenti számok is mutatták, hogy a nyugat-európai viszonyoknál jóval zaklattottabb volt az erdélyi bel- és külpolitika – mégis szilárdnak tűnik, ha összevetjük a török szultán szomszédos vazallus államaival: Moldvában 1571 és 1690 között 54-szer, Havasalföldön pedig 36-szor került sor uralkodóváltásra, igaz, sok esetben ugyanaz a vajda egymás után többször is visszakapta a tisztségét.

200

M_Milán>!

Báthory István, a hatalmas lengyel királyság ura – bár török segítséggel lett Erdély fejedelme – nagy terveket szőtt egy hatalmas törökellenes liga összekovácsolására, amely az egy évszázaddal későbbi, Sobieski János lengyel király alatt a törököt Magyarországról valóban kiűző szövetség előképe volt. Foglalkoztatta Báthory királyt az is, hogy Rudolf esetleges halála után megszerzi a királyi Magyarországot, de sem egyik, sem másik tervének nem volt realitása.

201

M_Milán>!

Szulejmán 1543. évi hadjárata után V. Károly – aki a Földközi-tengeren és Eszak- Afrikában maga közvetlenül is hadakozott a szultánnal – letett arról, hogy beváltsa ígéretét egy újabb magyarországi hadjáratra, mert minden figyelmét az I. Ferenc francia királlyal vívott küzdelem és a protestáns német fejedelmekkel polgárháborúba torkolló konfliktusa kötötte le. Szulejmán szultán pedig Perzsia ellen vívott háborút, és ezért szintén hajlott a békekötésre. 1547júniusában Drinápolyban létre is jött a békeszerződés V. Károly császár és Szulejmán között, amelybe Ferdinánd országait is belevonták.

194

Kapcsolódó szócikkek: 1543 · 1547 · Drinápoly
M_Milán>!

Izabella királyné anyja, Bona Sforza lengyel királyné, aki a nyolcvanéves „Öreg” Zsigmond király helyett az államügyeket irányította, mindeddig ellenezte a gyalui egyezmény végrehajtását. 1548-ban azonban I. Zsigmond meghalt, és utóda, az utolsó Jagelló uralkodó, Zsigmond Ágost a Habsburgokhoz közeledett. 1549 nyarán szövetséget kötött V. Károllyal és Ferdinánddal, amelynek egyik pontja kimondta, hogy Lengyelország nem segíti Ferdinánd magyarországi ellenségeit. A Jagelló—Habs- burg-egyezmény logikus folytatásaként a lengyelországi bázisát elvesztett Izabella királyné lemondott Erdélyről.

194

Kapcsolódó szócikkek: 1548 · 1549 · Erdély
M_Milán>!

Hosszas alkudozások eredményeképpen 1549-ben Nyírbátorban megkötötték az újabb egyezséget, amely a váradi és a gyalui egyezményhez hasonlóan, a Szapolyai-család kezén levő országrészt Ferdinándnak adta át, Izabella királyné és ekkor kilencéves fia lemondtak a jogaikról, és ezért Oppeln és Ratibor (Opole és Raciborz) sziléziai hercegségeket kapták kárpótlásul.

194

Kapcsolódó szócikkek: 1549 · Nyírbátor
M_Milán>!

Bár az egyezményt 1549-ben kötötték meg, Ferdinánd király csak másfél évvel később, 1551 júniusában küldött egy igencsak szerény, alig 7500 fős sereget Erdélybe az olasz Giovanni Battista Castaldo generális parancsnoksága alatt. Martinuzzi Györgynek közben szabályos polgárháborút kellett vívnia az egyezménytől visszatáncoló királynéval, de végül 1551 nyarán sikerült rákényszerítenie Izabellát, hogy lemondjon a trónjáról, átadja a Szent Koronát Ferdinándnak és fiával együtt elhagyja Erdélyt.

195

Kapcsolódó szócikkek: 1549 · 1551